U . .
jlît 'KÌ
'l!ì ‘3
JP '«
ifHif
l 'li'
1 . 1•I ..î
i f • 1
. £
1 %
ì ft;,:
’ fe l l i
4i ai
1 « 1
iE
I
I l l 1
1
o " ^ j 3 ;
■ H L í t a j i y i
O r so f a r k u hal — Ujfalvi-Szikszai x v i . sz.
— asper, I. Tergelye.
O r s ó h a l — P. K. — H . O. — Petromyzon
fluviatilis L. Erdélyben is ; P. K. Aspro
vulgaris Cuv.
Ór tó k e — Komárom — a fartókével egyenló
a rendeltetése ; a hajó elején.
Ós zÉ L — Fertö tava — észaUi s zé l ; a ha lá s
z o k s z e r in t « e lma r ja a halat».
O sT -v ìs cn— Ulmincz — 1696. Arch. Moson.
V: gyóri püspöki levéltár. «Ab unoqiio-
qtie curru piscium, vulgo «Ost-Fisch»
nuncupatum, habet unum majorem pisccm»
t. i. a pap. Ugy látszik, hogy ez egyértelmü
avval, a mit a magyar velenczei
halász «léhéshal»-nal< nevez, 1. ezt és
T imon Á k o s : «A pàrbér» 1884.
Ö b lö s — Bodrogköz — óregháló fölfeje-
sénél egy legény szedi a háló derekát =
oblét ; a legény innen «öblös ; 1. Léhés-
szedó.
Ö bö l — Balaton — az oreghálónak az a
része, a melyben a hal megfogódzik.
ÖBÖL, k o s a r a k n á l s tb in é l , az, a mit h a sn ak
n e v e z n e k . *
Ö d ö l lö — Nagy-Bereg — düló értelmében ;
a mocsár részeire is alkalmazzák.
Ö k l e — Rhodeus, 1. Szivárványos Ökle.*
Ö k l e — P. K . és a szerzóknél — Rhodeus
amarus L. Gyórvidéke. A boklével egy tóról
való, 1. Bökle. GALGÓczi-nál ( 1 Ó2 2 ) megvan.
Ö k l e — Ujfalvi-Szikszai xvt. sz. — Eper -
lanus. Az Epeiianus a lazaczok kozé tartozik
(Osmerus) s itt az okie csak reá van
Ón — Aspius, 1. Ragadozó Ón.*
Ó n — Aspius rapax A g . Balaton'. Csak a
Balatonnál igy. B i e l z A. az erdélyi részekból
az Idtis-nak ■ tulajdonítja. A Duna és
Tisza mentén leginkább balín ; 1. Balinkeszeg.
Ónhal — H. O. — Chondrostoma nasus L.
Szentes, körösi halászok ; Leuciscus rutilus
L. nagy példányai, Szendró; Aspius
rapax Cuv. Berettyó-Ujfalu.
Ó n h o r o g , — Tihany, Keszthely — 50—40
oles ínnal, melyet nappai póták lebegve
tartottak ; éjjeire lekóvelték ; tehát lebegó
és egyúttal fenékhorog. Ma már nem használják.
Ó n k e s z e g — P. K . — Aspius rapax L . Ttsqa-
Foldvár.
Ó n n y á r s — Tihany — fából faragott hegyes
nyár s , a melyre az ónhalat — Aspius
rapax — ráhúzzák s a tüz mellé leszúrva
sütik.
Ó n tó z i — Miskolczi Gáspár — a ponty
hímje az elbocsátott ikrát, termékenyíti,
I. Fiasítani.
Ó n y — szerzóknél — Aspius rapax A g . 1. Ón.
Ó n yh a l — Aspius rapax A g . B i e l z A. az er
délyi részekben az Idus-nak tulajdonítja ;
1. Ón.
Ó r — Felsó-Rákos — a rokkolyahálón a
táskaszerü verseket megalkotó, illetóleg
tartó s két ágra oszló róvid fonal : 1.
Rákláb.
Ó r — Balaton — kerek abroncsra kótótt
csúpos gyékényúszó, a melylyel az elsülyesztett
hálók helyét ¡elezik; minden egyes
halász más-más módon kóti a csúcsát,
hogy szerszámját fólismerhesse.
Ö rd ö g h a l — Cottus gobio L. Udvarhelymegye
(székely).
Ó r d ó g h á ló — M. Ny. Sq. — alakja, berendezése
ismeretlen ; valószinüleg egy az
az órós vagy órvóshálóval; 1. azt.
Ó r e g a p a t só — B . Szabó D á v id — helyesen
magyarázva, mint nyargaló apacs ;
1. azt.
Ó r e g a p a t t y ú — Budapest — az óregháló
kijáró vezérfája ; 1. Nyargaló apacs.
Ó r e g b á r k a — Komárom — uagy bárka, a
melyet helyt hagynak, nem visznek ki a
halászatra; 1. Állóbárka.
Ó r e g h a l á s z — Komárom — az, a ki a nagy
hálóval jár.
Ó r e g h a l á s z — általánosan — az óreghálóval,
gyalommal s ezeknek rokonaival járó
keritó halász.
Ó r eg h á ló — általánosan — folyókon, 200—250
méterig éró keritó háló, vidék szerint
más-más felszereléssel, mindig zsák nélkül
való — kivévén a Balatont, hol a gyalmot
is igy nevezik. Ez a régiek «sagena»
hálója.
Ó r e g l e g é n y — Pinnyéd — elsó halászlegény.
Ó r e g s ü l ló — Miskolczi Gáspár — a Balaton
fogasa értelmében a Lucioperca sandra
C. V.
M E S T E R S Z Ó T À R . 81 7
Ö r e g s z em — általánosan — a nagyszemü
háló, sohasem mondják, hogy «ritka».
Ó r e g s z em ú — Miskolczi G áspár — némely
halnak az ikrája ; nagy.
Ó r e g t ó — Tata — a nagy halastó, melyen
az Eszterházyak régebben rendszeres (tur-
nusos) halászatot üztek ; külónben nagy
tó értelmében.
O r f a — általánosan — árbocz, a melyre a
vontató kótél, az alattság van erósitve;
helye az orrtól számított elsó pad, melyen
keresztüldtigva, az órfafészekbe illik ; 1.
Árbocz.
O r f a f é s z k e — általánosan — a csónak fenekéhez
erósitett deszkadarab, melynek kerek
lyukába az órfa vége beléillik és gyökerezik.
Ó r f á t l e t e n n i — Komárom — A tanya
húzás befejezését mutató jel ; ha t. i. tóbb
bokor találkozott, a sorrend az volt, hogy
megérkezés szerint vetették a tanyát s
mihelyt az elózó letette az órfát, a kóvet-
^ kezó legott tartozott tanyát vetni.
O rh a l — K . — Acipenser Huso L. adult.
Nagy példányok. Grossinger s utána Petényi
fóljegyzése.
O rhá ló — Körös-Tarcsa — hosszú és mély
hálo, a melylyel a folyónak egyes szaka-
szait elrekesztik, hogy a halak el ne szók-
hessenek.
ÓRJEG — Pest P. S. és K.-Kánmegye =
halat tápláló apró tó.
O r k ó — Balaton-Fiired — az eresztóhálón
az órrel szemkózt álló nagyobb kó ; 1.
Nagykôvellô.
O r k ü — Balaton-Fiired — az eresztóháló
hossza kózepén és két végén alkalmazott
nagyobb kó ; 1. Órkó.
Ó r ló f o g a k — dentes molares.*
Ó rm ad z a g — Berettyó-Ujfalu — a pendely-
hálón (itt berendezés szerint azonos az
Olt mellékivel) a zsebeket megalkotó, ille-
lóleg tartó róvid madzag ; 1. Ór, Rákláb.
O r m é n y — Körös-Tarcsa — annyi mint órvény.
O r s z em — Tihany — a látott halra való
halászatnál az az ember, a kit a pihenó
bokor kiállit, hogy a hegyenjárót szemmel
tartsa.
Ó ró sh á ló — Nagy-Dobrony — 1. Órvósháló,
és TéliszáU, a melylyel szerkezetre
Herman O. A magyar halászat.
megegyezik ; de minden súlyozás nélkül
való s rúdon jár.
O r v — Miskolcz ~ az órvóshálón a keresztór,
1. azt.
O r v é n y — általánosan — |. Órvényló víz ;
gyakran azonban a folyónak oly részei is,
a melyek csak nagyon mélyek.
Ó r v é n y l ó víz — általánosan — rendesen a
folyó kanyarodásaiban forgó, apró tólcsé-
reket alkotó viz.
Ö r v ö s v é k — az, a melyen az órós vagy
vasas-órvóshálót a jég alá eresztik.*
Ó r vó sh á ló — Miskolcz — berendezés szerint
olyan, mint a téliszák, t. i. keresztór-
rel és feijáróórrel, de rúdon jár, semmi
súlyozója; 1. Téliszák, Sülylyén.
Ó r v e s s z ó — K a rá d — a jég alatt való halászatnál
az a vesszó, a melyet a lékekbe
elébb-elébb dugnak, hogy a rúd (1. Vezér)
irányát megtudhassák.
O r zó — Kopácsi — 1. Keresztór és Fel-
járóór, Orv.
Ó r zó f a — a sülylyén háló órét tartó és
feszitó fácska.*
Ó s z i ha lá s zó v í z — Balaton, tihanyi óshalászat
— a melyben ószkor halásznak. E víz
a tihanyi fokon, Szántód felé van. Az egész
hely neve «lápeleje» s hét vonóra van
felosztva u. m. : Lós, Csigás, Óregláp-
eleje, Kislápeleje, Lápeleje, Kút (igen
mély viz) és Szaros vonóra.
ÖSZTÖR — B . Szabó D á v id — szerint ágas
fa, a melyen kecsegéket is szoktak szárit-
gatni.
ÓSZTÓVÉREDIK — Miskolczi Gáspár — a hal,
azaz soványodik.
ÓsszEÁLLÁs — sok helyen — halászatra való
szóvetkezés, bokor vagy felekezet alkotás.
ÓSSZEFEKSZIK — Körös-Tarcsa — a hal az
órvényekbe, mikor a víz ószkor kihül.
ÓsszEJÁR — Balaton — a küsz, azaz nagy
seregben.
ÖSSZEKÖTÖ CSONT — OS symplecticum.*
ÓsszESZEMELÉs — Tiszamentén — a fenékhorognak
nyugalomba való helyezése, a
midón a horgokat szép rendben a csip-
tetóbe rakják.
Ó s s z e v á r n i — Keszthely — ha a háló kihúzása
kózben, az egyik szárnyból tóbb
került ki, mint a másikból, akkor az elóbbií
-
I
ta i i
¡ fe".
U;II. .
. :r:
HIT': \
IMií
::’T Á; • Ii
f t .;,
-, i
1 1 '