versztnyi sugarat feltéve, közepesen mintegy 100 versztnyi eltolódásnak felelne
meg. A Csit-bakanasz és az Ili mai medre közti hàromszògletes területet legyezö-
szerüen szétágazó règi folyómedrek hálózzák be, a melyek deltajelleget adnak
a teriiletnek, s a nyugat felé nyomuló fóág maradványainak te'kinthetök.
Az innen keletre fekvö terület, embereink bemondása szerint, tòkéletesen
megfelelöen a térkép jelrészeinek, sajátságos keveréke a mocsárterületeknek
és sivatagos pusztáknak, a mennyiben terméketlen barkhánok és puszta
szakszaulbozótok váltakoznak nádasokkal, sóstavakkal és mocsaras mélyedé-
sekkel. A mi éghajlatunk alatt ilyenféle dolgokról nem igen lehet fogalmunk,
de Ázsiában napirenden van, hogy a látszólag legellentétesebb szélsóségek
minden átmenet nélkül érintkezzenek egymással, úgy, mint itt is a teljesen
száraz sivatag mellett ott találjuk a müvelésre alkalmatlan mocsárvidéket.
A mennyire az Ili nádasait megismerhettem, úgy látszik, hogy ezek
a kamis-erdók tavaszszal bóségesen viz alá kerülnek, de azután késo ósz
felé lassankint kiszáradnak.
Télen, november hó második felében, vagy legkésóbb deczember elején
az Ili befagy, azért az ilijszki kozákók az 6 vadászataikat rendésen szep-
tembertól novemberig rendezik. Ebben az idószakban ugyanis valamennyi
kamis-erdó legalább annyira kiszárad, hogy járható lesz. Mikor mi ott jártunk,
az átjárás vagy egyáltalában lehetetlen, vagy legalább rendkívül veszélyes
lett volna. Igazi, állandó mocsarak tehát, úgy látszik, nincsenek, hanem a víz.
az elmondott módon oszlik el, s csakis a nádasoknak nyujt elegendó élet-
feltételt. Tanyánktól északra, á -Kara-turanga (Fekete nyárfa) nevü tanya-
helynél teljesen megszúnik az Ili-menti erdóség, a minek nem tudom más
okát adni, mint hogy a folyónak ezen legfiatalabb ága mellett még nines a terület
kelló magasságra feliszapolva. A mély helyek, a melyek a tenyészet fóidejé-
ben (márcziustól júniusig) teljesen, és pedig több lábnyi mély víz alatt állanak,
nem alkalmasak bokor- és fa-nóvényzet fejlódésére. Azok a területek pedig, a
melyek túlságosan magasak, hogy a folyóhozta víz áldásait élvezzék, itt, Belsó-
Ázsia klimája alatt, képtelenek a novényélet táplálására. Erdót tehát az Ili völ-
gyében csakis az olyan helyeken látunk, a hol a folyó vagy szigéteket töltött fel,
vagy a meredek löszpartokat tarolta annyira le, hogy közepes magasságú
terület keletkezik, a mely nines mesze a folyó, vagy a talajvíz szinétól.
Az elóbb megemlékeztem a togoiokat szegélyezó s a folyó règi futását
jelzó meredek falakról.
A falak magassága szerint, a mely esetleg 20 métert is elérhet, vál-
tozik a felette levó terület vegetácziója. Annak az abráziós területnek ala-
esonyan fekvö porfirszikláin kívül, a mely a Csú-Ili hegyrendszert össze-
köti az Altyn-Imel és az Alaman-lánczokkal, a többi terület magas partjai
váltakozó homok és lösz rétegekból állanak. A Talgara, Keszkelen, Alma-
tinka stb. folyók bevágásaiban ezt jól fel lehet ismerni. A míg a sivatagoktól
nagyobb távolságokban a lósztakaró hatalmas, addig a sivatag kötetlen
homok-térségei felé mindinkàbb elvékonyodik, s mind tóbb és tóbb kòzbe-
teleptilt homokréteget talàlunk benne. A fennebb emlitett folyócskàk részben
mar annyira bemélyitették volgyeiket, hogy a kòrnyezetet tóbbé àrikokkal
ontòzni teljes lehetetlenség. Felmertilt az a terv, hogy megfeleló duzzasztó-
muvekkel a folyók felszinét ujra felemeljék, de csakhamar el kellett ejteni
ezt a tervet, mert a folyók alul olyan laza homokba vàjtàk medrtiket, hogy
ez az anyag semmiféle duzzasztàsnak sem képes ellenàllni. A hol azonban
a lószteriileteket nem lehet òntózni, vagy a hol nincsenek a kozelben hegy-
lejtók, a melyekról elegendo viz szivàroghat le, ott a kiilónben termékeny
losztalajból kiaszik minden, s esunya, az európaiak elótt sivatagnak tetszó
uròm-steppék keletkeznek.
Ezek a kórulmények uralkodnak az Ili vidékén is. A hol a togoiok
arànylag keskenyek, s mògòttuk a szakszaul-sivatag dombjai, vagy éppen a
Batpak-plateau nyulvànyai emelkednek, ott az' olvadas vizéból elég nedvességet
kapnak, hogy a fuves steppék nòvényzete kifejlódjék. Ila azonban a hàttér-
ben fekvó teriilet alacsonyabb, akkor ìszappal és lószlerakodàsokkal fedett
talajàn csak a csi1 szegényes nòvényzete, vagy az uròm-puszta virit, mig
végre ;még kisébb mélyedés esetén a kòrnyezó terulet homokbuczkai az éven-
ként àrvizzel ellepett teriiletre nyomulnak s ott homoksivatag és mocsar
békességben megélnek egymàs kòzvetetlen kozelében. Természetes, hogy ebbe
Turkesztàn sajàtsàgos klimàja is elhatarozó módon belejàtszik. Ez a klima
teljesen kontinentalis, és jellemzi a csapadék rendkiviil csekély voltala nagy
nyàri lorrósàg, a hómérséklet hatalmas napi és évi ingadozàsa, s a pàrolgàs
tulnyomó mennyisége a csapadék felett.
A tobbszór emlitett trópusi hóség hatàsainak ecsetelésére, hosszu szàm-
Sorok és statisztikai adatok helyett, idézem F r a n z von S c h w a r z szavaif^a
ki a màr: emlitett „Turkestan“ ez. munkàjàban szól erról. „A mi itt Tur-
kesztànban a talajnak és az egyes tàrgyaknak a nyàri hónapok alatt vaiò
felmelegedését illeti, arról nehéz fogalmat alkotni. Az ember azt hiszi, hogy
siitókemenczében van, s a tilzes .|órrósàg keresztill hatol j a legvastagabb
csizmatalpon is. Turkesztàn bensziilóttei azt tartjàk, hogy csak azon a
nyàron vàrható jó aratàs, a mely elótt mar màjusban, hàromszor egymàs-
utàn keményre lehet siitni a tojàst a homokban, egy nap alatt. M id d e n d ó r f f
ugy tapasztalta, hogy ehhez 85° C hóség legalàbb egy óràn àt sziikséges.
Egyik utazàsomból sem tértem haza égési sebek nélkUl a kezemen, a miket
észlelések alkalmàval a prizmakór vigyàzatlan érintéséyeì; szereztem. Forró
nyàri napokon gyakran megfigyelhetjiik, hogy a bensziilòttek udvaràn
szanaszét heveró lóganéj, a napsugarak kòzvetetlen hatàsàra meggyulad“.
Ezeket az adatokat az Ilijszkben és az Ili-kiràndulàson szerzett tapasz-
talataimmal teljesen és tòkéletesen igazolhatom. A mig itt-tartózkodàsunk
1 Lasiagrostis splendens.