térképre van reà vezetve, hanem még az 1900. évi „Szputnyik Turkesztanczä“
czimü statisztikai naptärban is, mint valódi posta-üt szerepel. Csilikben azonban
kocsikeresés közben megtudtuk, hogy ezen az üton az 1887. évi nagy föld-
rengés öta még tevékkel sem lehet közlekedni, s igy az Isszyk-kulhoz csak
nagy kerülövel, Csàrimon, Csugundzsin, a Temìrlik-hàgón és Karkaràn
keresztül juthatunk el. Postaforgalomról ezeken az ütvonalakon egyältaläban
szó sines. Csilikig ugyan vezet Vjernyiböl egy zemszkij-traU, vagyis rend-
szeres elöfogat-szolgälat parasztlovakkal, s igy dr. S tummer és a nagj>
tarantäsz miatt nem kellett aggódnom, de innen tovàbb màr csak bérelt
lovakkal és fuvarosokkal lehet közlekedni Karkara-ìg, a kirgizek nyäri väsär-
helyéig. Eieinte bosszankodtam az ilyen „megbizhato“ statisztikai adatokon, a
melyek egy 14 év óta megszünt közlekedö utat szent nyugalommal toväbb
rovancsolnak, de aztän lassanként megbéktìltem üj tervünkkel, a mely egészep
közel vezetett bennünket a khinai hatärhoz, s azonkivül egyenesen Karkaräba
juttatott, a hova az Isszyk-kultól ügy is el akartunk lätogatni.
Nehéznek làtszott fuvarosokat szerezni, mert a Kuldzsàba vezetö utat
nagyon veszélyesnek mondtäk, mivel ott a vidéken vaiami rablóbanda garäz-
dàlkodik. Azok a dungànok, a kiket egyik délelott megfogadtam, oste felé
megint felmondtak a rablóbandara vaiò hivatkozassal. Minthogy hatàrozott
terminus nélkiil utaztunk, az embereket napszàmra keilett fogndnom ; ez
megint végtelen tanàcskozàsokra vezetett, mig végre nehàny orosz paraszt
hajlandónak jelentkèzett, naponként és koesinkint 1 rubel és 30 kopekért
a szàllitast elvàllalni.
Csilik meglehetósen nagy helység, majdnem 5000, legnagyobb részt
dungän és tarandzsi lakóval. Van azonban itt egy kis orosz paraszt telep
is, s azonkivül a bazàrokban megtalàljuk az elmaradhatatlan szàrt és. tatàr
kereskedoket. A • helység varosi jellege némileg akadalyozott gyüjtö tevé-
kenységemben ; különben is a lovakat kimélni akartam, aztän meg is
kellett öket vasalni, a mi természetesen illö äzsiai huzavonàval tòrtént. Igy
tehät csak a közvetlen környezetre szoritkozhattam, a mely pedig a sok
kultura miatt nem sokat igért. Ezért a délelott legnagyobb részét satramban
töltöttem, vagy jegyzetek készitésével, vagy pedig mindenféle tobbé-kevésbbé
üzleti beszéigetésekkel.
Mivel nyugodt és illedelmes vendégnek mutatkoztam, nemsokàra a
szomszéd hàzak asszonynépe minden tartózkodas nélkUl kezdett a kerten
keresztül järni, a häzhoz tartozó nòk pedig, mintha ott sem volnék, ügy
mulatoztak a kert hüs ligetében ; igy jurtom résein at szép csendesen meg-
leshettem a bö, kéknadragos és rövid khinai mentés dungàn noket, vagy
pedig a pompäsan kiöltözött, fehér fejkendövel, vagy kis, himzett sapkàval
diszitett tarandzsi noket.
Mindennap eljött a derék rendörfönök, hogy személyesen gyozòdjék
meg, vajjon eleget tesznek-e minden kivänsägomnak. Làtogatàsai alkalmaval