Alig tehetjtik fel, hogy az efféle minden benyomás és minden tartos
befolyás nélkül maradhasson, s csak természetes, hogy Khina úgy politikai,
mint kulturális tekintetben mind jobban és jobban Oroszország felé hajlik,
a mely a modern haladás minden tényezójét megfeleló módon, befogadásra
alkalmasan hozza eló. Ha az ember átpillantja Oroszország és Khina állami
érintkezésének egyes részleteit, a melyek lassankint a határok biztosítására,
majd a kuldzsai epizódra, továbbá arra a kifogástalan magaviseletre vezettek,
a mit az oroszok tanúsítottak a khinai birodalom nyugati határán az 1900.
évi zürzavarok alkalmával, akkor két dologról gyôzôdik meg. Elôszôr is biz-
tosra veszi, hogy az oroszok Mandzsu-országot épp úgy vissza fogják szol-
gáltatni Khinának, mint a hogy Kuldzsát visszaadták. Másodszor pedig bizo-
nyára meggyôzôdik róla, hogy Oroszországnak eszeágában sincs Khina épségét
háborítani, hanem inkább az az érdeke, hogy a Bogdy-khán birodalmát, mint
nemzetileg eros államot, lássa maga mellett felvirágozni, hogy aztán vállvetve
küzdhessenek meg azzai a kozos eilenséggel, a melylyel Ázsiának egy másik
szogletében elóbb vagy utóbb dülore kerülhet a dolog.
Khina a saját erejéból, úgy, mint Japán, sohasem fog modern hatalomra
vergódni ; okvetetlenül szüksége van ehhez vezetóre és tanító mesterre, s a
természete szerint ez nem lehet más, mint Oroszország. Mi Oroszországot
Európában nem ismerjük, vagyis jobban mondva, rosszul ismerjük ; az a
kevés, a mit az irodalom s a napisajtó kozol erról a hatalmas birodalomról,
az a legtobb esetben vagy szándékos ferdítés, vagy pedig teljes félreértés,
mert — a mint ismételten hangsúlyoznom keil -H a specziflkus cirosz kul-
turát nem szabad ugyanazzal a mértékkel mérni, mint a nyugateurópait, a
melylyel párvonalosan fejlôdôtt ugyan és fejlódik még ma is, de a nélkül>
hogy kôzos alapokon nyugodnának. Európában eleget gúnyolódtak azon,
hogy az oroszok, ugrâsszerüen fejlesztve kulturájukat, néha-néha àtvettek
az európaiaktól egyet s mást. Azt azonban legtobbszor nem vették észre
nyugaton, hogy mily gyorsan és alaposan emésztette meg az orosz nemzet
ezeket a kolcsônzéseket, s mily gyorsan alakította át azokat úgy, hogy mint
teljesen nemzeti, úgyszólván ú j intézmények valóban hasznára váltak az
államnak is, meg a népnek is. A mi már most Oroszország állami, társa-
dalmi és politikai átalakulását illeti'az utolsó 30 év alatt, azt Európában vagy
egyáltalában nem vették észre, vagy pedig annak nagy jelentóségét sem
méltatni, sem megítélni nem voltak képesek.
Minden kétséget kizár, hogy Oroszországnak a vezérlo hatalom szerepe
jutott Ázsiában. Kevésbbé méltatják azonban, hogy Oroszország az egyetten
hatalom, a mely — minden: részrehajló kifejezéseket elkerulve g - valóban
a kultura áldásait hozza .az ázsiai népeknek, a nélkül,. hogy annak átkait
is behurczolná.
Az orosz kulturában a régi ázsiaiasságnak külónósen egy ténye ját-
szik fontosabb szerepet, t. i. az idô kevésre becsülése, a mennyiben az oroszok