„Csala-kirgiz“ (hasonlóan Kara-kirgiz) Szemirjécsben, holott Taskent vidékén
a letelepült kazakokat hurama néven nevezik, a mi keveréket jelent, s ügy
értelmezik, mintha ezek a fôldmüvesek szârt és nomâd kirgiz vèr keverékébôl
szârmaznânak, noha a kirgiz tipus az uralkodô.
Tekintve, hogy mindez a sok nép mohammedân, és a tôbbnejitség
tôbbé-kevésbbé szokâsaik kôzé tartozik, tovâbbâ, hogy mindannyian évszâza-
dokon ât a legnagyobb felfordulâsban, az ôkôljog és a rablôhadjâratok
idejében éltek, a mikor a rabszolgasâg és a nôrablâs nagy szerepet jâtszott,
kônnyen belâthatjuk, hogy ilyen kôrülmények kôzôtt tetemes vérkeveredésnek
kellett bekôvetkeznie. Azonban ez semmiesetre sem szândékospn, hogy ügy
mondjam, a külônbôzô torzsek kozt létrejôtt megegyezés szerint tôrtént,
a mint ezt itt-ott a bensziilottek néprajzi meséi mondjâk.
Ez a dolog nagyon fontos annak a népességnek a megitéléséréj':
a melyet ma Turkesztânban âltalâban szârt néven -neveznek, s a, rnply
tâdzsik-okbôl, vagyis irâni eredetü perzsâkbôl, részben pedig turk tôrzsekbôl
âll, a kiket az orszâg nyugati részeiben, külônôsen Khivâban,,yBùcharâban
és Szamarkandban az ozbek vagy uzbek népfaj képvisekj A mig az orszâgnak
ebben a részében tâdzsikok és ozbekek ôssze-vissza keverve, mint szârtok
laknak ugyan egymâs mellett, de nemzetiségüket még sem tagadtâk meg, med
maguk bevalljâk a kérdezôskôdésre, hogy 6k tâdzsikok, vagy. ôzbekèk:
addig kelet felé a külônbség mindinkâbb elmosódik, s itii tôrokül beszMô
szârtokat talâlunk, a kik tagadjâk, hogy ôk perzsa, vagy ozbek eredetüek
volnânak, hanem egyszerüen szârt-oknak valljâk magukat. Taskentben
arânylag mâr nagyon jelentéktelen a tâdzsikok szâma- ahhoéSképest, hégy
Bucharâban és Szamarkandban milyen nagy szâzalékât teszik a lakossâgnak a
csagataj-tôrôk népekkel szemben. Tovâbb nj'ugat felé teljesen eltünnek a
tâdzsikok az odavalô népek kôzül, s esak mint utakô.kefeskedôket falâljuk
meg ôket, ellenben a letelepült szârtok, a kik ôltôzet,y,;SZokâsok, vallâslés
tipus tekintetében nagyon hasonlitanak hozzâjuk, âmbâr tôrôkül beszélnek,
mégis hatârozottan tagadjâk, hogy ozbekek volnânak. Kelet-Turkesztân
letelepült vârosi népei (Kasgârtôl Nijâhig és Chamiig1 stb. semmiben: yisêm
külônbôznek ezektôl a nyugati szârtoktôl, s ezekhez hasonlóan, egyszerüen
szârtoknak nevezik magukat, mert a kasgarlik és àk-szulik2 elnevezésftak
a helyet jeloli meg kôzelebbrôl, a honnan az illetôyegyén vaiò... A kasgarlik
szônak azonkivül meg van az a jelentése is, hogy az illetô politikai értelemben
Kelet-Turkesztânbôl vaiò, s mindig ügy magyarâzzâk, hogy „Khitaidïki kisi“,
vagyis „Khinâba vaiò ember“.
A szârtok kôzôtt tehât két nagy nyelvcsoportot külônbôztethetünk
meg. Az egyik a régi, elrontott, perzsa nyelvet beszélô tâdzsik nép, a mâsik
1 Az elôbbi a Kuen-lün északi lejtóin, az utóbbi a keleti Tien-sanban.
2 A -lik szôtag olyan, mint a magyar -i képzô, a mely az eredetet fejezi ki.
csagataj-tôrôk népcsalâd, a mely nyugaton fôként az ozbek tôrzshôz
■irtozik, keleten pedig a sokkal nagyobb szâmü népnek még nines katâro-
iottan megâllapitott neve, kivéve az ominôzus „szârt“ elnevezést, a mely
înâr annyi félreértésre adott alkalmat. Azonban hiszem, hogy dialektus
lekintetében az ozbekek lényegesen külônbôznek a keleten lakô szârtoktôl,
Inert bârmily keveset is értek a keleti tôrôk nyelvjârâsokhoz, mégis azonnal
llltünt az a tetemes ' külônbség, a mit az andidzsâni, taskenti, szamarkandi
Ms kasgâri kiejtésben talâlhatunk, mig az egyes csoportokon belül az egy-
jlntetüség mindig feltünô. Külônôsen a khokâni szârtok beszélnek szép,
fcssü jôl hangsülyozott, mély magânhangzôkkal rendkivül jôl jellemzett
•ôrôk nyelvet, a mely kôzeledik a kasgâriak és; a keleti szârtok nyelvéhez,
s la mely lényegesen elüt | | szamarkandi és taskenti ozbekek elmosódott,
Rsztâtalan nyelvezetétôl, a mely a tôrôk nyelveknek fô-tôrvényére, a magân-
■angzôk harmôniâjâra olyâîfakevés tekintettel v an .1
A mig a turkmenek, kara-kaipakok, ozbekek és kipesakok, valamint a
jsirgizek és kazakok tôrôk eredetére nézve semmi kétségünk sem lehet, sôt
■zek kôzül külônôsen az elsôket a hirneves utazó, VAmbéry kimeritôen és
behatôan tanulmânyozta, addig az üjabbi idôben a „szârtok“ tôrôk eredetét
kétségbe vonjâk, s ôket stìkan irâni, perzsa eredetüeknek tartjâk.
Ez az elrnélet részben azon alapul, hogy sokan, igÿ pl. VAmbéry is,
ài szârt elnevezést a tâdzsik fogalmâval azonositjâk, részben pedig azon; ¡hogy
fninden szârt, tâdzsik .ügy, mint a tôrôkôk is, éppen ügy testük jellegére,
jnint viseletükreyiszokâsaikra és életmôdjukra majdnem tôkéletesen azonosak,
ÿpgy legalâbb is rendkivül hasonlitanak egymâshoz.
Külônôsen a tipusnak tulajdonitottak, véleményem szerint nem egészen
kétségbevonhàtàtlan môdon, tulsâgos sok jelentôséget, mert, a mint emli-
Bettem, a kôrülmények nagybân hozzâjârultak a vérkeveredéshez, de azon-
kivül nem helyes dolog abból, hogy az arczokbôl hiânyzik a mongol tipus,
■nindjârt arra kôvetkeztetni, hogy az illetôk ària eredetüek, s késôbb eltôrô-
ipôsôdtek. A mongoloid jelleg egyéltalâban nem mérvadô a tôrôk népekre,
Inert a hârom legnagyobb tôrôk riépcsalâdon egyâltalâbàn nem talâljuk ezt
atjelleget kellôképen kifejlôdve. Ez a hârom csalâd a turkmen, az ozmân-
mordk és külônôsen a tatâr, a kik kôzül külônôsen a liuban és «a^at-tatârokat
®z egész Oroszorszâgban szétszôrva' megtalâljuk s a kik a hajdan fényes
« tâ r birodaloüt;: maradvânyait képviselik, de a kiknek nôvése, arczvonâsa és
« in e olyan dôkéletesen „kaukâzusi jellegü“, hogy jobban sem kell !
A ki valaha Oroszôrszâgba utazott s azzal a nagyszâmü tatârral érint-
Az olyan szavak, mint Tüjâ, Türâ (teve, . herezeg), ellenmondanak minden tdrôk
H b g ta n i torvénynek, de azért nyugaton, a tâdzsikok kozt kivétel nélkiil hasznaljâk, holott a
H eti szartok sokkal helyesebbèn tüje, türe (yagy tòre) szót ejtenek. Hasonlôképen sohasem
^B zn â ljâ k ott a mély, majdnem o-nak hangzô â-t, a mi ezekre olyan jellemzô.