A Karagaitì karvòlgye ugyan nem nagy, de rendkívül festoi, s a
tàjkép szépségét még novelte 10 óriási kuldzsa csoportja, a melyek lustàn,
kényelmesen váltottak át az egyik kis Karagaiti-glecser nyelvén s valósàg-
gal kónnyelmuen màszkàltak azokon a szòrnyen meredek és szaggatott
falakon, a melyek mint keskeny gerinczek nyùltak le a hófedte fogerincz-
rdl a karvòlgy felé.
A Mokacsi-volgybe vaiò átjáró rendkívül magas, messze felül van a
nóvényhatár felett, s a Száry-dzsaszyn lánczgerinczének felette levó széles
benyergelése alig 200 méterrel van felette. Ezen a helyen a nedves, fekete
palatSrmelékben teljesen friss medvenyomokat találtunk. Az állat alig mehe-
tett át itt 10 perczczel elñttünk.. Embereimet ez a felfedezés valósággal
lázba hozta, s külonosen Oruz-bek, a M a Mokacsi-volgyben mindig med-
vét igért, majd kibujt a bñróbol. '
A kirgiz aiu (medve), melyet Széverczov Ursus leuconyx név alatt
írt le, hála az erélyes üldozésnek, a Tien-san kozépso részeiben már nagyon
megfogyott. Nem is láttuk eddig más nyomát, esak egyszer a Kuru-szaion,
egy felpusztított marmota-lak alakjában. Ezek a friss nyomok tehát itt
elñttünk felvillanyoztak bennünket, egy pillanat alatt leugrottunk telóról s
messzelátóinkkal izgatottan és figyelmesen kutattuk át a kórnyéket. Ugy
mondom, hogy „messzelátóinkkal“, mert a kirgizek is ismerik, sñt használják
ezt a kultura-eszkozt, s még külon szavuk is van reá, t. i. turnavaj, a mi
azonban nagyon gyanús, azt hiszem, hog$ vaiami angol (?) szó elrontásá-
ból származik s nem torók eredetü.
Hogy milyen kulónos úton juthatnak a nomádok kozé az ilyen kul-
tura-tárgyak, s velük együtt azoknak elnevezései is, azt egy esetben * érde-
kesen láttam. A mikor Bilek dzsigit a karavánhoz berukkolt, hatalmas, ele-
gáns tábori messzelátó-tokot viselt a nyakába akasztva. Természetesen,
azonnal kikérdeztem annak tartalma felñl, sñt fel is nyittattam a finom gyárt-
mányú, valamelyík párisi optikus czégével ellátott tokot, s meglepetésemre,
egy fél tábori messzelátót találtam benne, .glumelle militaire“ felírással.
A másik fele, a mint Bilek elmesélte, testvérénél van, a kivel kózñsen
vették egy dzsigittñl, a ki viszont vaiami idegen bai-tól- kapta hosszú
utazás után ajándékba. „Egy3 embernek elég az egyik fele is“. magyarázta
a derék Bilek, „azért ketté vágtuk a turna.va.jt. Nekem -maradt a tokja, o
meg a helyett az üvegen levñ srófot kapta meg!“
Most Bilek barátja, Attei kezelte az eredeti módon felezett turnavajt,
mint kihúzó távcsovet, de sajnos, épp oly eredménytelenül, mint én a magam
ZEiss-féle csovemet s T emir az állandóan reábízott, nagy PLOSSL-féle messzelátót.
Bármilyen gondosan is vizsgáltük- át a kórnyék minden zegét-zugát
a mihez alig tudom elég melegen ajánlani a nagy, 10—12-szeres nagyítású
messzelátókat, — nem voltunk képesek felfedezni a medvét, s végre is azt
kellett hinnünk, hogy lóvéseimtñl megriadva, éppen az imént említett nyergen
keresztiil elmenektilt az Inilcsek-volgybe. Annàl inkàbb sajnàltam ezt, mert
ezzel az érdekes vadàszkalandon kiviil gyujteményemnek érdekes darabjàt
is:. vesztettem el, mert alig lehetett reményem, hogy ezeken a teljèsen
magànyos vólgyeken kiviil is még lehessen alkalmam medvével talàlkozni.
A fen-sani medve kicsiny, jelentéktelen ; a mint a kiilonféle bazàrokban
kitett. borókról làttam, alig lehet nagyobb az eros farkasnàl, de persze ennél
testesebb és nehézkesébb. Fiatai medvét tòbbszór làttam fogsàgban ; egér-
szurke, egész sziirkéssàrga szinù szóre van, nyakàn nagyon széles, sokszor
kettós fehér orvvel j ez az ifjukori szin késóbb egészen sàrgàba, majdnem
zsemlyeszinbe megy àt, a mely idóvel mindjobban sotétedik, mig végre
piszkos, fakó sziirkésbarnàra vàltozik az òregeken. Minden korszerinti vàl-
tozatra jellemzó, hogy a szórszàlak végei allandóan hófehérek maradnak,
a miért ugy tiinik fel az àllat, mintha dér boritanà, ugy hogy valószinuleg
innen szàrmazott az az adat, hogy a Tien-sanban fehér medvék is fordulnak
eló. A szinezésnek mindezt a stàdiumàt làttam mar kikészitett bórokón; de
hogy e szinezés az itt elmondott vonatkozàsban van az àllat koràval, azt
mar csak kirgizeim magyaràzata alapjàn àllithatom;
Mindazokon a példànyokon, a melyeket làthattam, legszembeótlóbb
jellemvonàs az àllat szòrnyen kifejlett karmainak teljesen, vagy majdnem
egesz szintelen volta» à -mi. mar SzEVERczov-ot arra inditotta, hogy mint uj
fajt leticonyx (fehérkarmu) n éw el jelòlje. Ùgy ennek alapjàn, mint igen
jellemzó termeténél fogva is, a tien-sani aiut érdemesnek tartom arra, hogy
kiilón fajnak tekintsiik s megkulónbóztesstik a délvidéki Ursus isàbellinus-
tól- Nagyon valószinnnek tartom azonban, hogy a SzEVERczov-féle Ursus
leuconyx és a tibeti Ursus lagomyarius (U. tibetanus), a melyet Przsevalszkij
fedezett fel, ugyanaz a fajr vagy legalàbb ugyanazon fajnak vàltozata.
A kirgizek csak a bundàjàért vadàszszàk, mig husàt, mint afféle tisz-
tàtalan àllatét, otthagyjàk; a milyen konnyu tehàt a bazàrokban 9 —10
rubelen egy-egy durvàn kicserzett bórt kapni, épp oly nehéz teljesen ép
bundàhoz, vagy még inkàbb a meghatàrozàsra nézve oly fontos koponyà-
hoz jutni.
A Tien-sanban azelótt a medve fóként a magas pusztàkon szeretett
tanyàzni, a hol akkor zavartalanul pusztithatta kedvelt zsàkmànyàt, a
marmotàt. Mióta azonban a kirgizek nagyobb mértékben legeltetnek ezen a
teriileten, azóta a medveket visszaszoritottàk a hegylànczok hozzàférhetetlen
rejtekeibe, a honnan csak ószszel szoktak ellàtogatni a mélyebb vólgyekbe,
egyrészt, hogy a dusan termo ribiszkében duskàlkodjanak, màsrészt pedig,
hogy vaiami aromatikus, fuszem nóvényt legelészszenek le az erdós zòna
felsó részeiben, a mi, ùgy làtszik, kulónos nyalànksàguk. A medve a jelentések
szerint, ùgy làtszik, nem meriil téli àlomba, vagy legalàbb azt gyakran meg-
szakitja, hogy a téli àlmukat alvo marmotàkat felkutassa és azoknak meg-
fagyott testeiból egész készletet gyujtsón.