valôrôl tnindig visszatér arra az egy-re, a mely nyugalmas fenségében a tôbbi
felett uralkodni lâtszik, a Kkan-tengri kirâlyi csoportjâra.
Mert valôban kirâlyi ez a nyugalmas, kissé. tomeges piramis, a mely
torony gyanânt, magânyosan nyujtja fel ôriâs fejét messze a foldi kicsiny-
ségek fôlé, mintha a mennyboltozatot akarnâ alâtâmasztani.
Khan-tau-nak, azaz Kirâlyhegynek, vagy a hegyek iirâlyânàk nevezik
a kirgizek, s ez a név jobban ilük reâ, mint a szârt, vagy kazak elneve-
zésekJ, mert egyszerü felépülésében egyedül fenséges nagysâgâval hat,
minden varâzslat és minden bübâj nélkül; mint kirâly uralkodik alârendelt-
jeinek serege felett, a mely lâbaihoz simul, mert Isten kegyelmébôl valô, s
égi szellô jâtszadozik ôrôkhôval koronâzott feje kôrül.
A szinek is, a melyekbe burkolôdzik, külônôsek és sajâtsâgosak, mint
az egész hegy. Rendesen a csücsok tetején a sziklâk haragosan sôtétlenek
elô a vakitôan fehér hôtakarô alôl, de a Khan-tau a legszebb rôzsaszinben
izzik. Hôfehér- és rôzsa-szin, az ifjüsâg, a fény, a virâgzô, illatozô tavasz
szinei nem illenek egészen ennek a havasvilâgnak nagyszerü komolysâgâhoz,
ahhoz a halâlos, jéghideg vilâghoz odafent, ezeknek a nagy magassâgoknak
tetején, a melyeknek ôrôk aimât foldi lény még sohasem zavarta meg !
En még sem szeretném, ha hiânyoznék rôla ez a szin, mert egész, csodâ-
latosan disziti ezt a pompâs hegyet, a melyrôl hiânyzik minden félelmetes,
minden fenyegetô, s a melynek egész lénye csak nyâjas komolysâgot s érin-
tetlen, isteni szeplôtlenséget ârul el.
A hegy délnyugati oldala sima, meredek lejtôvel szakad le, a melyen
nem âllhat meg a ho : itti a kôzet rôzsâs szinezete nagy kiterjedésben mutat-
kozik, ügy, hogy a Khan-tau kedvezô vilâgitâs esetén még napvilâgos délen
is az ü. n. alpesifény csodâs tüneményét mutatja.
Sokâig ültem némân, elmerülve a mindenhatô természet pompâjânak
bâmulatâban, alig hallgatva Attei magyarâzataira ; de az idô m ü lt, embereim
indulâsra ôsztônôztek, s igy végre kiragadtam magatn a varâzslat alôl, hogy
lôra keljek s tovâbb üldozzem a szyrten a kuldzsâk csapâsât.
A szyrt, a melyen lovagoltunk, széles hât alakjâban terült el, a melynek
baloldali lejtôje sziklacsoportokkal diszitve, meredeken szakad le a vôlgybe,
mig jobbkéz felé a plateau lankâsan hajlô sikja messzire kiterjedt. Figyelembe
véve ezt a térszinalakzatot, ôvatosan lovagoltunk sziklacsoportrôl szikla-
csoportra, minden fedett helyrôl flgyelemmel vizsgâlva az elôttünk fekvô
térszint, mig ugyanakkor Bilek, mint „ szârny védô “, a vôlgylejtô félmagassâgâban
balkezünk felôl haladt, hogy hasonlôképen az elôlünk eltakart szakadékokat
vizsgâlja ât. Igy értünk el ahhoz a romhalmazszerü mészkô-sziklacsoportozathoz,
a mely a vôlgybôl a gerinczmagassâgon is tulnyülva, mint vadul szaggatott
1 Szârt nyelven Khan-tengri a. m. szellemek kirâlya, kazak nyelven Aulie-csôku a. m.
a szent hegy, szent magaslat.
bàstya làtszott utunkat àllni. Attei leszólitott bennunket a lóról, mert véle-
menye szerint a kuldzsàk itt àlltak meg pihenòre. Dobogó sziwel, vissza-
tartott lélekzettel nyomultam elore a tòbbiek elótt ebbe a szikla-labirintusba,
óvatosan vizsgàlva annak mély szakadékait és meredek tòrmelék-lejtóit.
De hiàba, kihaltan, iiresen talàltuk a sokatigérd rejteket,: temérdek régibb
és ujabb csapàson kivill semmi sem àrulta el a vad jelenlétét. Meglehetósen
csalódva tértiink vissza lovainkhoz s éppèn megint fòl akartunk szàllni, a mikor
Bilek alattunk a hegyoldalon megjelent s hatalmas, prémes sipkàjàt lebeg-
tetve, mindenféle kétségbeesett jelekkel intett, hogy szàlljunk le hozzà. Csak-
ugyun megtalàlta a kuldzsàkat, a melyek mélyen lent a vòlgy oldalàn magànyos
sziklaesoport làbànàl pihentek.
Ugy kusztunk le vezetése alatt egy keskeny gerinczen végig, mint a
macskàk, egyetlen ko sem gordiilt le làbunk alatt, egyetlen hang sem àrulta
el kozeledésunket, minden fedezetet felhasznàltunk, s ugyancsak be kellett
vallanom, a mint a vezetónek minden mozdulatàt huségesen utànozni akar-
tam, hogy mi európai vadàszok cserkészet dolgàban sokat, nagyon sokat
tanulhatunk a természet ezen kipróbàlt gyermekeitdl.
A gerincz élougró sziklafokhoz vezetett bennunket, a mely meredeken
élére àllitott mészkórétegekból éptìlt fel s.legalàbb 100 m.-nyi magassàgban
fiiggolegesen szakadt le. Legktilsd szélén csipkésen feltorlaszolt réteglapok
aitai koriilvett pàrkàny nyult elore, a honnan pompàs kilàtàs nyilott. Làbaink-
nàl nyilt az Ecskili-tas szuk, vadregényes vòlgye, a melynek tulsó lejtoje
kopàr mészko-sziklàkból all, mig a mi oldalunkon meredek pàzsitos lejtok
ereszkedtek alà, csak itt-ott megszakitva felmeredé sziklabàstyàkkal. Éppen
alattunk emelkedett az egyik ilyen sziklafok,. a melyet toronyszeru magas
àllàspontunkról mintegy madàrtàvlatból tekinthettunk àt — s ime annak là-
bànàl, alig 300 lépésnyire tole, ott pihent a mi vadunk!
ATTEi-nek ig a z a volt; itt v o lt a h a t kuldzsa, m in d h a ta lm a s , kifejle tt
à lla to k . Òt k ò z u lo k lep ih en t, mig a h a to d ik , a c so p o rt le g e rd se b b à lla ta , min t
v a iam i 6 r à llò tt k ò z ò ttu k s h a ta lm a s sz a rv a k k a l d isz ite tt fe jé t la s s a n , bizal-
m a tla n u l fo rg a tta k ò ro sk ò rill.
A helyzet tisztàn àllt ; ha észrevétleniil elérhetem a kis sziklacsoportot,
akkor nemcsak pompàs lovésre van kilàtàsom, hanem minden valószinuség
szerint, a felriadt csapat lòvéstàvolban fog a mi sziklafokunk mellett elrohanni,
hogy tovàbbi menekulésére a sziklàk kozott nyiló egyik rést felhasznàl-
hassa. Kevés szóval àllapitottuk meg a haditervet. A mig tàrsaim lovésre
készen foglaltak helyet a sziklabàstya fokàn, magam BiLEK-kel vissza-
màsztam ugyanazon az uton, a melyen jottiink, hogy a vad belopàsàt
megkiséreljiik. A lejto meredeksége egész kònnyuvé tette ezt a feladatot,
mert az odajutàst annyira fedezték a sziklàk, hogy egész bàtran felàllva
siethetttink a sziklacsoporthoz ; csak arra kellett vigyéznunk, hogy zajt ne
iissunk, s fóleg meg ne induljanak làbaink alatt a kdvek,