r -T » . ;
li l i t i
l i
»
i niili
■
I ¡ili
si
Ì|Ì!
IH
I
u
:R | |aI§IIi
i l i
Mi i?É
» i l i
Ili
P If a
'
Bakuban mar Európàt udvòzòlhettuk s a Keletnek Isten hozzàdot mond-
hattunk. Deczembèr 5-én éjjel 11 órakor megindult a pompàs moszkvai
expressz-vonat, a mely sebesen vitt hazafelé.
Eddig is màr olyan kényelmet ismertiink meg az orosz vas-
utakon, a mihez a mi vonataink berendezését hasonlitani sem lehet. Itt
azonban még tokéletesebb berendezést talàltunk, de az nem kiilsó cziczo-
màban nyilatkozik, hanem valóban tartalmas fényuzés, a legrafinàltabb
kényelem. A hatalmas Pullman-kocsik, a fillkék, a toilettek, folyosók és az
étterem berendezése valóban mintaszeru, ugy praktikus szempontból, mint
az elegàns kivitei tekintetében, A mi végre a konyhàt illeti, még legelegàn-
sabb kéjvonataink vendéglòsei is elpirulhatnànak, ha versenyre kerillne a dolog.
A vonat sebessége igen nagy, s azonkivul csak igen ritkàn, egymàstól
néhàny órànyira fekvò àllomàsokon all meg, ugy, hogy az utas rohanó
sebességgel halad el a tàjképek kozòtt. Ilyen hosszu vasuti utakon kulònben sem
sokat toródik az ember a tàjképekkel, hanem beszélget, olvas, eszik, dohànyzik,
alszik s' csak néha-néha tekint ki az ablakon, a hol vaiami érdekesebb tàjkép
vàlik ki a tòbbi, minden benyomàs nélkiil eltunt vidék képei kòztil.
Igy haladtunk keresztul Daghesztàn hullàmos dombvidékén kòdben és
esòben, a mi a Kaukàzus.. làtvànyàt, meg Vladikavkaz-bòi a Kazbek képét
suru homàlylyal fedte el. Éjjel haladtunk àt a Kubàn vidékén, a mely azért
érdekelt benniinket, mert ott az egész vasuti szolgàlatot, ugy az orhàzakban,
mint az àllomàsokon, kozàkok làtjàk el. Deczember 7-én reggel kiinn voltunk
a végtelen siksàgon, a melynek tiszta, kòvér fekete-fòldjén óràk hosszat szà-
guld a vonat, gózekével szàntott és gozgépekkel aratoti szàntófòldek kozòtt
a melyeknek végtelen egyhangusàgàt csak itt-ott szakitja meg vaiami kis
emberi lakóhely.
Délben a Don melletti Rosztovba érkeztiink, a hol ki kellett szàllnunk
a pompàs expressz-vonatból, mert ez néhàny percznyi tartózkodàs utàn egye-
nesen Moszkvàba indult ; helyette gyorsvonattal utaztunk tovàbb Taganrog
és Jelizavetpol felé, hogy Volosiczkàba jussunk, a hatàrra.
Mivel a vonat indulàsàig néhàny óràt kellett vàrnunk, bekocsikàztunk
a vàrosba, a melynek nagy és élénk kereskedelme, hatalmas gabona-elevàtorai
vannak, s a vàros elott a folyón egész sereg gabonaszàllitó hajó àllomàsozik.
Egyéb érdekes aztàn nincsen a vàrosban.
Délutàn indult a vonat s ismét 48 óràn àt robogtunk végtelennek
làtszó szàntófòldek kozòtt. Ha az ember ezeket a hatàrtalan gabonafòldeket
làtja, ònkénytelen eszébe jutnak Kòzép-Európa agràr-kérdései.
Elég tiirelmetlentil tettem meg azt a sok ezer kilométert részben taran-
tàszon, részben a kòzépàzsiai vasut lassù vonatain, részben pedig a Kaspi-
tavon jàró kis- hajón. De napról-napra a vasuti kocsiba mint vaiami ketreczbe
bezàrva, végtelen hosszura nyultak az óràk. A lokomotiv robogó sietsége
csiga-lassusàggal kòveti a honvàgy gondolatait.