tiik a zablát, megeresztettük a szügyelôt, a kengyeleket átdobtuk a nyergen
s így másztunk egyik a másik után lassan, óvatosan elöre, minden lépést
kipróbálva, a gidres-gödrös vadcsapáson, s az állatok teljesen magukra
hagyatva, bárányszelidséggel és hasonló óvatossággal követtek bennüñket
lépésrôl-lépésre. Valóságos mászás volt ez, mert többször kezünkkel is kellett
kapaszkodnunk, a hol a meredeken elöugro sziklaböozöket kellett kikerülni.
Nyugodtan és némán tapogatództunk így végig a kar hosszában, csak
a szél süvöltött fenn a palaszirteken, vagy pedig egy-egy tapogatódzàs köz-
ben meginditott kódarab gördült le hófelhobe takaródzva, hatalmas ugràsok-
kal a meredek lejtòn, aztàn merész ivvel szökött le a mélyen alattunk tàtongó
szakadékba; csak hosszú-hosszú másodperczek múlva lehetett hallani, a mint
a sziklafal lábánál recsegve zùzódik össze, mintha figyelmeztetne a félrelépés,
vagy megcsúszás kôvetkezményeire.
Lépésrôl-lépésre elörehatolva, végre elértiik azt a sziklàs, meredek
koptatót, a mely a kar végét jelentette; de ezzel szenvedéseinknek qgem
volt vége, mert ezen túl még egy, éppen ilyen hosszù, éppen ilyen veszélyes
kar kezdödött, söt a mikor màr ezen is keresztül vergödtünk, harmadszor
is újra ismétlôdôtt a kellemes mulatsàg.
A valóságban s az óra szerint teljes három negyed óráig tartott ez a
mászás ; nekem azonban óráknak tetszett az az idö, mig a harmadik karon
túl, végre gyeppel boritott gômbôlyded.széles gerinczre jutottunk, a melyre
a szaggatott palaszirt hirtelen, minden átmenet nélkül lesülyedt. E közben a
vihar valóságos orkánná erösödött,1 úgy, hogy a teljesen exponált gerinczen
csak fáradsággal tudtunk a nyerégben tartózkodni; a szél a havat a ruhán
keresztül egész a borömig átverte, mintha tükkel szurkáltak volna. A mel-
lettem lovagló O euz-bek egyszerre leugrik a lóról s minden teketória nélkül
elkezdi az arczomat egy marék hóval dörzsölni : az orrom kezdett meg-
fagyni. Ezt a szíves^éget pár percz múlva viszonozhattam, ; mert most meg
az 6 nagaikát tarto keze kezdett elfehéredni és elérzéktelenedni. Egyszó-
val, a dolog minden, csak jó és kellemes nem volt, s mégis mindnyájan a
legjobb hangulatban türtük az effélét, a mióta a karokat épen és szeren-
csésen hátunk mögött tudtuk. Bizonyos fokig hálával tartoztunk az ocsmány
idônek, mert a hóforgeteg eltakarta szemünk elôl a z t.a tátongó ôrvényt, a
mely felett átbotorkáltunk. Habár a Tien-sanban való lovaglásaim egészen
leszoktattak a szédülésrol, nem állnék jót magamért, hogy ilyen kritikus
korülmények között annak a legalább 5—600 m. mély, tátongó szakadék-
nak a látása nem lett volna-e rám végzetes . . . .
Hogy a lovak miképen jöttek utánunk, azzal egyikünk sem törödött.
A kirgiz lovak, magukra hagyatva, nem sokkal rosszabb hegymászók, mint
a kecskék, hiszen ezen a térszinen születtek,. itt neyekedtek fel s mikor
szabadján eresztve, legelni indulnak, éppen ilyen korülmények között keresik
táplálékukat. Egyik a • másik után jött, s a derék állatok szép türelmesen
kép Átkelés Mokacsi kar-jam.