Baku felé tovább expediálni, azután meghivott bennünket egy rövid sétára
a városba, s utána jó ebédre az „Imperial“ vendéglSbe.
Batum kicsiny ugyan, de legalább modern, orosz részében nemcsák
hogy teljesen európaias, hanem hatérozottan elökelö, és foképen feltünöen
tiszta és gondozott. A tenger partján parkozott korzó nyulik végig, a mely
bizonyos tekintetben emlékeztet a nápolyi Chiajára. A kitünöen gondozott,
pompás puszpángsorok, a cziprusok, a fa-nagyságú magnoliák, a melyek
mind teljes virágjukban pompáztak, továbbá a magas, üde jukkák és a
széles, legyezö-levelü, érdes-torzsü Chamerops-pálmák valamennyien arról
tanúskodnak, hogy ennek a partszegélynek milyen enyhe, mediterrán klimája
van, A korzón elegáns publikum sétált a jó katonazehét hallgatva, s
általában semmi sem emlékeztetett arra, hogy 18781 elött a váras helyén
piszkos török halászfalu állt. S6t ellenkezóleg, Batum ma gyönyörü környe-
zetével igazán kedves hely, a mely mind természetes, mind mesterséges
szépségei tekintetében bátran kiállja a versenyt a Földközi-tenger akármelyik
olyan helyével, a melyet a turisták szívesen keresnek fel. Sajnos, a város
klimája nagyon kellemeüen, - mert a tenger partja és a hegyek lába között
elnyúló keskeny síkság tele van mocsárral, s azonkívül még áthatolhatatlan,
majdnem tropusi novényzet borítja, a mi miatt a városban nagyon uralkodik
a malària.
A térszin eros lejtése kovetkeztében nem volna nehéz ezt a területet
kiszárítani, s akkor Batum, mint a Kaukázus Nizzájaj :¡ fényes ^loyónek
nézne elébe,
Estefelé a transzkaukázusi vasut pompás gyorsvonatával tovább utaz-
tunk Tiflisz felé. Nagyon takarékoskodnunk kellett az idñvel, s így, sajnos,
az annyit dicsért vasuti vonalon éjjel kellett végigutaznunk, a nélkül, hogy
annak szép tájképeiben gyönyörködhettünk volna. Az a kevés kaukázusi
tájék, a mit kora reggel, Tifliszbe való megérkezésünk elott láttam, nem felelt
meg várakozásaimnak.
Már a Grúz hadi-ut mentén jártunk. A tuíajdonképeni hégységet itt
már nem lehet látni, hanem kopár és lakatlan, vagy pusztai jellegü halom-
vidék veszi körül a Kura folyó volgyét, s válóban unalmasnak lehetne
nevezni a tájékot, ha itt-ott nem tünnék fel egy-egy georgiai hegyi falu,
vagy nem hozna változatosságot a tájképre a Kura folyó partjának egy-egy
festoibb részlete.
Különösen pompás a règi, georgiai királyváros Mczchet, 2 a mely a
Kura tulsó partján, várszerü dómjával valóban gyönyörü képet nyujt.
Mintegy d/slO-kor d. e.- érkeztünk Tifliszbe, a hol a pályaudvaron a
konzulátus titkára, B u c h a r t o w s k i ,várt bennünket U g r o n I s tv á n konzul
1 A török-orosz háború befejezése után került Batum orosz kézre.
3 Grúz nyelvén helyesebben Mczcjieta.
helyett, a ki ekkor, sajnos, szabadsagon volt. A titkar azzal a kellemetlen
hirrel fogadott, hogy felfogadott preparatorunk es tolmacsunk, a Lenkoranbol
valo L a is 10 napi varakozas utan ismet elutazott, s most valahol Tiflisz es
Lenkoran kozt tartozkodik.
L a is szareptai nemet, a ki Lenkoranban telepedett le, s a ki terme-
szetrajzi gyujtesekkel foglalkozik;. Mint tolmacs, mar tobb expedicziot kisert
el a transzkaspi videkekre, igy F lo e ^ i c k e dr. omithologiai gyujtd-uta-
zasa alkalmaval mint preparator kulonosen hasznavehetonek bizonyult.
3. kép. Részlet a Kura volgyéból.
Szoigàlatàt levelezés utjàn biztositottam magunknak, s elutazàsunk elfitt
telegrafàltam neki, hogy àprilis elején legyen Tifliszben, s v&jon benniinket
a konzulàtuson. A mint' B u c h a r t o w s k i elmondotta, màr màrczius 24-én
megérkezett nagy sebbel-lobbal Tifliszbe, vàrt ott àprilis 6-àig, és éppen
azon a napon utazott el, a melyen mi megérkeztiink; s ' a melyen telegram-
mal értesitettiik jovetelilnkról.
Az volt ;à» legrosszabb a dologban, hogy nem tudtuk, hol keressiik az
elveszettet. Mindenesetre a Tiflisz és Lenkoran kozòtti uton kellett lennie,
s nem mulaszthattuk el, hogy Lenkoranba ne telegrafàljunk érte, àmbàr
nagyon kétséges volt, hogy igy is egyàltalàban sikerùl-e a legkòzelebbi
napokban òsszekóttetésbe jutni vele. El kellett keriilniink minden idóveszte-