viszonyok kôzôtt teljesen biztos és példátlanul kedvezô lehetne. Tegyük fel,
hogy valamelyik „szerény“ luit napi jôvedelme 900 rubel s a termelés egy
évben csak 10 0 napon lehetséges : még ha levonunk napi 20 rubel kezelési
kôltséget, a mi kerekszámban 8000 rubelt tesz ki egy évben, ûgy is 82,000
rubelre rüg az évi jovedelem 45,000 rubel befektetett tôke után ! 1
Hogy ilyen jôvedelmezôség mellett, a valódi bevétel után szivesen fizetné-
nek igen nagy adót, természetes, mert még a kis tôkének is volna igy
biztos üzeme. Ha azonban a fúrás beüt, akkor a beruházás 80,000 rubel
helyett néhány milliót hoz, s még az esetleg progressziv adó sem riasztanà vissza
212. kép. Nafta-tartók és csóvezetékek a forrás-telepen.
a vâllalkozôkat s igy nem rejtene magâban semmiféle gazdasâgi veszedelmet.
A mai rendszer a vâllalkozôkat valôsâggal hazardjâtékszerü spekulâcziôra
kényszeriti, s ez az oka az ôrôkôsen ismétlódó vâlsâg-hireknek, a melyek
azonban csakis az ujabb vallalkozokat erhetik, mig Baku pctrólcum-iparat
egyâltalâban nem érintik.
1 A furômunkâkat Bakuban nem a vâllalkozo maga végezi, hanem vannak erre ott
kiilôn vâllalatok, a melyek a technikai munkâlatokat pontosan kiszâmitottâk s a fürâs mély-
sége^ szerint novekedô ârban teljesitik, s a szerzodés értelmében a kutat, a hozzâ vaio segitô
gep(ekkel egyiitt teljesen keszen adjâk ât. Éppen igy nines gondja ma mâr a küttulajdonosnak
nyers naftâjâval, mert ezt tetszoleges mennyiségben szallithatja a Felcete vârosba s ott a
piaezi âr szerint azonnal âtveszik. Igy hât Ôsszes üzemkoltsége annale a néhâny embernek a
fizetése, a ki a drôtkôtélre, meg a merito-készülékre ügyel.
Az àllapotok jelenleg egészen az élokre vannak állítva, s az engedélyezés
feltételeit okvetetlenül màsképen kellene rendezni, külônôsen azért is, mert
a mai rendszer még szocziális-gazdasági szempoütból is elvetendô. A szabad
verseny teljesen ki van zárva, mert a nagÿ, régi vâllalatok korai szerzôdésük
folytán valóságos monopóliummal uralkodnak a helyzeten. Az egészséges
nemzetgazdasâg erdeke azonban az, hogy sok ember, és széles népréteg
elôtt nyiljék meg az üt tôke szerzësére. Sehol ezt kônnyebben nem lehetne
végrehajtani, mint Bakuban, a hol okos politikával száz és szàz kis
vállalatnak lehetne utat nyitni a meggazdagodàsra, mig igy csak néhány
nagy vállalat halmozza a milliókat milliôkra.
Ez azonban kétségkivül csak atmèneti állapot, s a javulás a kôzel
jôvôben várható. De érintenem kell itt, sajnos, egy más pontot is, a mely a
mi monarchiánk helyrehozhatatlan, jóvátehetetlen mulasztását illeti.
Tudvalevô, hogy Bakú ..felfedezése“ a XIX. szàzad 80-as éveibe esik,
s 'gy már magában esodálatos, hogy monarchiánk tôkepénzesei nem tudtak
-ép ply gyorsan munkához látni itt a szomszédban, mint a hogy svéd és párisi
tôkések tették. Ha erre van is talán mentség, mégis csak ôrôkre sajnàlhatjuk,
hogy a két állam szállító-Vállalatai kihagyták siklani kezükbôl azt a rend-
kivül kedvezô alkalmat, hogy a nafta-kivitelt saját szállító-vállalatainknak biz-
tosítsák. A nagy bakui üzem kezdetekor az osztrák Lloydnak ajànlatot
tettek évenként legalább 50,000 tonna nafta szállításárá s tarifa-ajánlatot
■kértek tôle. A dolog vége az lett, hogy a Lloyd 7l/ 2 frank tarifât ajánlott
barrelenként, de persze egy angol társaság lefôzte, mert elvállalta a szál-
lítást barrelenként 4% frankért. Hasonlôképen a Dunagôzhajozàsi Társaság
is visszautasitotta a kôtelezô szállítás elváílalását, s igy az volt a dolog vége,
hogy az említett két' nagy szállító-vállalat, a mely eddig a Levante felett
Uralkodott, s külônôsen Batum forgalmát teljesen kezében tartotta, ma
az óriási nafta-forgalomból majdnem teljesen ki van zárva. Hogy milyen
:rovidlátó eljárás volt ez, éppen ilyen transitó-árút visszautasitani, a mely a
hazai termelésnek egyâltalâban n em . csinâlt Volna konkurreneziât, azt a
Batumból induló kivitel óriási számai, meg külônôsen azoknak a hajóstársa-
ságoknak a számadatai bizonyítják, a melyek a kedvezô alkalmat kellô
idôben meg tudták, ragadni. Csak egy példát említek. Egy privátvállalat
épített egyetlen egy olajszállító hajót, s ennek kôltségeit a szállítás folytán
■egy év alatt letôrlesztette, s az elsô campagne után még olyan kamatfeleslege
maradt, hogy azonnal hozzáláthatott egy második olajszállító gôzôs épitéséhez.
Kedves olvasóm, ne vegye rossz néven ezt a kis leczkét pro domo !
Az utazónak kôtelessége tapasztalatokat gyüjteni s azokat kôzzétenni. A mi
népünk nagyon is otthon ülô s nem szereti érdekeit a külfôldre vinni s
ott védelmezñi. ” Az utazónak azonban a szive facsarodik ôssze, a mikor
•az idegen kikôtôkben minden nemzet zászlaját ott làtja büszkén lobogni,
■csak a saját zászlaja nincs sehol ! meg a mikot megtudja, hogy Magyar-
A lm ásy : Vándor-utam Àzsia szivébe. 42