hosszu, sziirke, dàrdàs levelei kòròskòrul kinyulva, hegyes végeikkel òssze-
borulnak, mintha ernyòt tartanànak a finom, kényes kis viràgok fòlé.
A szakszaul-bozót szélén még a fauna is meglehetós gazdag, A farkas,
roka, vaddisznó és az oz csapàsai nem ritkàk, nyulak surrannak el a bozót kòzt’
ugro egerek {Dipus-félék) jelenìétérol tanuskodik a sok turàs és lik-lyuk Elèe
boséges szàmban népesitik be madarak is a vidéket, kiilònosen galambfélék
(Columba casiohs és C.fusca) s a jellemzo fehér fekete hant-madàr (Savicola
morto Ehrbg.). Nincs hiànya a gyikoknak és kigyóknak sem, kiilònosen a diszes
Scapteira-felek latszanak itt itthon lenni, s mindenesetre gyakoriabbak, mint
Ilijszk videkén, a hol az Eremias-nemu gyikok vannak tulnyomó szàmban
_ A rovarvilàg is gazdag, és pedig a Mylabridàk és Histerìdàk latszanak a
viaek jellemzo tipusainak.
Azonban sajnos az alsóbbrendu àllatokat itt kiilònosen a Tabanidak
Oestrtdak, Cuhcidàk és Simuliàk iszonyu tòmegei képviselik, vagyis magyaru’l
mondva, annyi itt a szunyog, a szurós légy meg a bògòly, hogy keseruvé
teszik az embernek ezen a kiilònben érdekes vidéken vaiò tartozkodàst. -
Beljebb a szakszaulok kòzt elég gyorsan megszunik minden aliati éjet
s csendesen és némàn terul el a szòrnyu sivatag. Elsò làtogatàsom alkal-
maval elég messze behatoltam a szakszaulok kòzé gyalog és egyedul mig
egyszer csak félelmessé kezdett valni a tàjkép ólomsziirke egyliangùsàga, s Ì
gyorsan megfordultam, hogy visszatérjek a biztos kòrnyezetbe. A szakszaulok
kozt vaiò eltévedés borzalmas lehet, mert nincs semmi jel, a mely utàn
ìgazodhatnank, s az egyenletes bozót éppen elég magas arra, hogy messze
tast ne nyerjiink. Ugy hiszem, hogy naphosszat elkóborolhat valaki ezek
kozt a rettentò vénhedt tòrzsek kozt, a nélkiil, hogy csak néhàny kilomé-
terrel is tàvolodott volna a kiindulàsa helyétòl.
Kesóbb S z itn yiko v, a kozàk, elmesélte, hogy egyik vadàsz- és halàsz-
kirandulasuk alkalmàval hàrmuk kòziil az egyik eltévedt a szakszaulban, s csak
harmadnap talàltàk meg nagy kinnal. A szerencsétlen hàrom napig étlen,
szomjan koborolt a szakszaulok kòzt, utoljàra minden tàjékozódàsàt elvesz-
tette, s tàrsai teljesen kimerulve, az òruléshez kòzel s teljesen beszàmitha-
tatlan àllapotban talàltàk . . .
A szakszaul szélén kóborolva s a fòldòn, règi szokàs szerint, nyomokat
keresgelve, valamelyik agyagtisztàson mélyen benyomódott, hatalmas tigris-
talpak nyomait fedeztem fel. A fenevad akkor sétàlhatott végig ezen a helyen,
a mikor még az agyag làgy volt, tehàt mindjàrt a hóolvadàs utàn, vagyis'
vaiami harom hónappal ezelòtt. Valószinuleg Utogoi rejtekeit akarta meg-
latogatm, de aztàn làtva a pusztulàst, visszavonult a Balchas kamis-erdeibe.
Mivel minden reményt feladtunk màr, hogy tigrissel fogunk talàlkozni,
azert meg ezeknek a nyomonisàgos nyomoknak is megòrvendettem, s vàgya-
kozva tekinték északnyugat felé, a merre ùtjàt vette ez a kiràlyi fenevad
Bàrcsak kòvethetném 6t oda ! . . .
UTAZÄS la d ik o n a z il i d e l tAja f e l é 169
Utogoi-bol rövid ütunk volt
Kok-dzsigde (zöld olaj füz) felé, a hol
tanyânkat leégetett kamis közt, régi
nâdasok és a part kôzé ütôttük
fel. Néhàny szâz lépésre kezdôdôtt
innen a szakszaul, a melynek szélét
itt keskeny gyepes térség szegélyez-
te. Néhàny tanya visszavonulô üt- 68 kép' S4traink Kok-Dzsigde partvidékén.
jâban, ideiglenesen itt legelôre talâlt.
A Naryn-kerület volosztnoja embereinkkel egész idâig jött, s ismételten
ünnepélyesen fogadott bennünket tànyânkon, a mely vizi utazâsunk vég-
pontjât jelezte.
A két jurton kivül, a melyek kozül az egyiket megint a kazakok âlli-
tottâk fel embereink szâmâra, felâllitottuk ezüttal a magunkkal hozott vàszon-
sâtrat is, ügy, hogy most a kikötött lodkâval együtt festôi képet nyujtott
expedicziônk kis tâborhelye. Az utazâs tovâbbi folyamân azonban a különben
kényelmes és praktikus sâtor alig került ismét hasznâlatba, mert a benszü-
löttek minden tekintetben kényelmesebb és kellemesebb jurtjai mindenütt rendel-
kezésünkre àllottak.
À leégett kamis-bozôtok helyén és azoknak kôrnyezetében a folyô
partjân végig, mindenütt egy Asklepios faj burjànzott fel, a mely a kazakok
hàztartâsâban jelentékeny szerepet jâtszik, s néprajzi szempontbôl is érdekes.
Ennek az egyéves, 1 méter magasra nôvekedô nôvénynek gyorsan fâsulô
szâra jo fost-anyagot szolgâltat, a melybôt a kazakok köteleket, zsinôrokat
sot czôrnât és szôvetet is csinâlnak. Nincs kizârva, hogy ez^ az asklepias-
féle, a mely tekintélyes ; magàssâgra no és még sürü tenyészetben is jôl
kifejlôdik, igen hasznos kultura-nôvény volna, de nem ez az, a miért ez a
nôvény magâra vonta figyelmemet, hanem a neve érdekes, a mely kazak-
nyelven kèndïr-nek hangzik.
Minden turk idiorna igy nevezi a textil-ipari nôvényeket, a lent és a
kendert, s ez a név megmaradt a magyar nvelvben is, mint kender. Ha
kissé hihetetlennek hangzott, hogy a belsô-âzsiai nomàd népek mâr ôsidôk-
ben ismerôsôk voltak a fôldmivelésnek ezzel a magasfokü, hogy ne mondjam,
majdnem kertészeti àgâval, im ez a kérdés most tisztâzva van, mert ha a
kazakok a természettôl nyujtott asklepias-félék rostjait hasznâljâk fel, ezzel
a kèndïr szo eredete meg van magyarâzva. A len és a kender hiânyzik a
belsô-àzsiai flôràbôl, s ezekkel a nomâdok csak a nyugati (és pedig âria).
földmivelö népek ütjàn ismerkedhettek meg. Hogy aztân a kender szot a
hasonlô môdon hasznâlhatô nôvényekre is àtvitték, keveset tôrôdve a botanikai
külônbségekkel, az çsak természetes ! :
V âm béry râmutatott sok kôzosségre, a mely a magyar nyelv és a
különbözö turk idiomâk primitiv eszköz neveiben talâlhatô. Kétségtelen, hogy