fenyogalyakból sürün, kunyhószerüen vannak összefonva s a vadászt még
a legélesebb sas-szem élól is tokéletesen eltakarják.
Ha a madarász megpillant vaiami szárnyas rablót, a melynek, úgy
látszik, nines kedve a csalogató madárra lecsapni, akkor a zsinór rángatásával
a kiipiö-n megriasztja a madarat, s ezzel a rabió figyelmét felhívja. Ha
aztán ilyenkor a ragadozó a vélt zsákmányra lecsap (mindig kissé' ferde
irányban), akkor rohamának teljes erejével nekiütôdik a láthatatlan hálónak,
kiveti ezt a tarto rovátékokból s magával ragadja a földre, a hol mene-'
külni akarván belóle, olyan erosen belekeveredik, hogy a madarász minden
nehézség nélkiü megfoghatja. Nemcsak a héját és a karvalyt fogja meg
ez a csapda, mint a melyek üló madarakra is lecsapnak, hanein a többi
sólymot is, mert ezek ferde, eros lecsapással az üló madarat fel szokták
rebbenteni, hogy a levegóben könnyebben uraivá lehessenek.
Kifejlett szirti-sasokat szintén ilyen módon fognak, csakhogy ezeket nem
annyira a falánkságuk, mint inkább féltékenységük vagy veszekedó kedvük
révén csalogatják lèpre. A ¿or-ba nágyobb csalóétket, darab vadhúst vagy
bárányt tesznek, s melléje éló szirti-sast lánczolnak. A csalóétekre sohasem
csap le a sas olyan dühvel, hogy megfogódnék a hálóban, hanem rendesen
elöször leszáll annak kozelében, jól szemügyre veszi s néhány nehézkes
ugrással szökik rá. Ha azonban más sas ül mellette, ez. küzdelemre ingerii,
s az a kegyetlen irígység, a mi éppen a legderekasabb küzdóket jellemzi,
vesztére lesz, mert ilyenkor teljes dühvel csap le a zsákmányra.
A megfogott madarat a madarász óvatosan kiveszi a hálóból, aztán
mindkét lábát puha börböl készült békóval (bó) meglánczolja s rögtön meg-
eteti, folyton kedves, biztató beszélgetés közben. Alacsonyröptü madarak
hívó szava „Pö, pö !", a magasrôptüeké Jiu, ku !“ s a sasé végre „Mjtul“
Mivel a madarak rendesen éhesek voltak, a miért lecsaptak a csalóétekre,
azért az elóbbi biztató szavakkal eléjük tett húst rendesen azonnal,
vagy kis vártatva megeszik, mire a sólyomnák és sasnàk azonnal fejébe
húzzák a dísztelen bórkámzsát (tomogo) s ezzel lefedik a szemét.
Két. napig az àllatok minden táplálék nélkül maradnak, csak messzirôl
kiáltják feléjôk kedveskedô hangon a megfelelô hívó-szót ; éjjel azonban, teljes
sôtétségben, a sátorban vagy a jurtban az idomító kezébe veszi a madarat, hizelfe
kedik neki és hangoztatja a hívó-szót. Fogás után harmadnap egy kis bottai
húst nyujtanak feléje, folytonos szólongatás közben, a mikor persze nappai
elsó ízben veszik le a süvegét. A táplálékot (tamàk) egész közel hozzák a
madárhoz, csak ;a sólymár tartja magát, kinyujtott karral, lehetôleg távol, s
még azt is elkerüli, hogy rápillantson a sólyomra. Most aztán nap-nap után
következik a sapka levétele és az etetés, szólongatás és kedveskedés közben,
úgy, hogy a: .sólymár maga is mind jobban-és jobban'közeledik a madárhoz,
a táplálékot azonban mind távolabb ; és távolabb tartja tôle. A botot már
rendesen a 4-ik vagy 5-ik nap elhagyjàk, s a sólymár a hüst keztyüvel (mjêlej)
fedett kezébên tartja. Ha a sólyom egyik lábával próbálja elvenni a húst,
akkor a; sólymár megnyerte a. jâtékot. Ôklének kônnyed emelésével lassan-
ként odakényszeriti a madarat, hogy az a másik lábával is fellép a keztyüre
s ezzel már a sólymár ôklén ül, a hol zavartalanul ehetik.
Végtelen elôvigyàzattal és nagy türelemmel csinálják ezeket a gyakor-
latokat, mig a sólyom egészen megszokta a keztyüs kézbôl venni el az
ennivalót és mindig nagyobb és nagyobb távolságról repül reá. Elôszôr a
földröl ugrik fel a közvetetlenül eléje tartott kézre, aztân a földön rebdes néhány
lépést egészen a keztyûig, majd felrepül a fôldrôl is az álló sólymár kinyujtott
kezére, mig végre a gyakorlatokat szabadban, nagy távolságokból ismétlik,
sot aztán lovon is folytatják, a mikor persze a sólyom bôr-békôira ; még
hosszù, vékony zsineget is kötnek.
Ez az egész, sokat magasztalt dresszura, a mely rendesen alig tart egy
hónapig, s jó sólymokkal (meg jó sólymárokkal) már 10—14 nap alatt be szokott
fejezôdni ! A tolljátek (lihanat), a mely néhány összekötött récze- és szirti fogoly-
szárnyból áll, csak alárendelt szerepet játszik, a mennyiben ezt az etetéskor
a sólyomnák vagy héjának csak megmutatják, hogy szokjék hozzá, s ép úgy
megismerje róla urát, mint a hívó-szóról. Gyakran, de nem mindig, az elsó vadá-
szati kisérletet nyesett szárnyú, vagy zsinórra kötött madárral próbálják meg.