pedig két olyan fajjal, a milyen még eddig nem volt a gyüjteményben, úgymint
egy keresztcsörüvel (Loxia curvirostrá), a mely a Tien-sanban ritkának látszik,
ésa.nehézkesázsia\meggyvágó-va.l(Coccotkraustes speculigera), a mely ugyan
nem ritka, de véletlenül eddig még nem jutottunk hozzá. A Dzsergalán-asu
arcsa-mezóin egész csapatostul tanyázik ez a komor-szinezetü, nehézkes madár
s mindjárt egész kis sorozatot szedhettem össze a gyüjtemény számára:'
Az igazi vadászatnál is tovább tartóztatott bennünket az ornithologiai
fürkészés, a mire embereimet is jól be lehetett tanítani. Volt a puskának
és a jegyzökönyvnek elég dolga, mígnem a türhetetlenné vált hóvihar ki
nem üzött bennünket az erdóból. Az ideiglenes hóhatár ismét néhány száz
méterrel alább szállt, mert a magas nyergeket jellemzó hózivatar már most
itt dühöngött az erdókben s csak mélyen lenn a völgyben váltotta fel a havat az
eso. Nagyon örültünk, a mikor elértük ezt a zónát, mert a mélyen bevá-
gódott Türgen-völgy védve volt a szél eilen, s a 0o körül álló hómérséklet
tavaszi fuvalomnak tetszett a magas fenföldek élesen sivító fagyos szelé-
hez képest.
A Türgen és alább a Dzsergalán volgyét ellepték az auiok és az egyes
ju rto k ; két kirgiz voloszt tanyázott itt aránylag szük helyen, részben azért,
hogy nemsokára a szyrtekre vonuljanak, de másrészt meg, hogy itt helyben
készítsenek kislak-ot (téli szállást),.
A sok száz nemez-sátor, a birkák, szarvasmarhák'-és lovak szanaszét
legelészó tabunjai, a köztük nyargalászó, pásztórkedó- kirgizek, fehér birka-
bör-ködmöneikkel, vagy a mardzsák kalandos fejdiszükkel, nagyon élénken
ábították elém azt a képet, a melyet a régmult idók népvándorlásai nyujthattak.
Utközben sok ismeróssel találkoztunk kikoltozkodésünk idejéból, s ezek jó
kirgiz szokás szerint mind utánunk ballagtak, köztük az ifjabb B o c sk u , a
ki annak idején mint vadász járt velünk a Dzsergalán partjainl
Elményeink és vadászataink persze bóséges tárgyat szolgáltattak azokhoz
a déliesen élénk, vakmeró gesztusokkal, meg egész komikus felkiáltásokkal
tarkázott elóadásokhoz, a melyekkel embereim dicsekedtek a kisérók elótt.
Tanyánk, a melyet az én magas, fehér jurtomról már messziról fel
lehetett ismerni, a Dzsergalán tulsó partján volt. Persze, nem kerestük a hozzá
vezetó útat, hanem egyenesen neki vágtunk, tüskön-bokron keresztül, átgá-
zolva a Türgen és a Dzsergalán folyókat, meg azt a széles ■ síkságot, a mely
az erdós régió elórenyúló teraszai közt terül el. Itt olyan sajátságos sír-mezón
lovagoltunk keresztül, a milyen az Isszyk-kul körül több is található,. s azt
bizonyítja, hogy volt itt hajdan valami teljesen elpusztult kultura, a melynek
rejtélyes nyomai Ázsia legbelsó részeiból kiindulva, messze, Oroszország
nyugati részeibe elnyúlnak. A legnagybbb valószinüség. szerint ezek temetkezó
helyek voltak, mert a kezdetleges kóemlékeket, a melyek gyakran nagy
számban diszítik az ilyen helyeket, nem igen lehet másnak tartani, mint
sirköveknek.
Az emlékkovek rendesen hosszas, oszlop-
vagy czipó-alakú folyami gorgetegekból készültek,
korülbelül 1 méter hosszúak és 30—40 cm. átmé-
rójüek. A vízben nyert megfeleló alakjukat csak
egy kevéssé javították ki a legdurvább kofaragás-
sal. Ezek a Dél-Oroszországban található úgyneve-
zett kámennye i)ábi (kóbabák) mintájára, durván
ábdált emberalakot mutatnak, a mely kezét rendesen
a mellén osszeteszi vagy òsszefonja, gyakran csé-
szét (?) vagy : fonott zsinórt (?) tart a kezében s a
durva fajz jelzései szerir.t b6, zsinóros ruházat
fedi. A nói alakokon a felsó test rendesen csupa-
szon marad, a férfiak mindig egészen fel vannak
óltoztefve. A férflaknak rendkívül jellemzóen rajzolt
arczát rendesen feltünó eros, szépen lefelé kanya-
rított bajúsz diszíti> míg a szakáll jelzése hiányzik.
Hogy miféle nép hagyta hátra ezeket az;emlé-
166. kép. Kamennája bába
(kóbálvány)
Przsevalszk vidékéról.
keket s milyen idótájbar. élhetett az, ez iránt még
teljesen homályban vagyunk. Némelyek az Isszyk-kul mellett található emlé-
keket a nesztoriánus Keresztényeknek tulajdonítják, a kik a C atalan i- íc Io térkép
szerint még ennek a tónak keleti partjain megtelepedtek.
Más kutatók meg a Dél-Oroszországban található „bálványokat“ éppen
a magyafok vándorlásával hozzák osszefüggésbe, . s :S zent G ellért írásaira
hivatkoznak, a ki megemlékezik a magyaroknak efléle kultuszáról. Valószinü,
hogy ezek a kóképek valami turk-néptól erednek, e> annak vándorútját jelolik
Ázsia belsejéból egészen nyngatra. a Volga-mezókig,-ép ugy, mint a hogy
az újabb hipotézisek szerint a megalithikus leletek (dolmen; stb.) az áriai
germánok vándorlásának útját jelolik. .
Akárhogy van is a. dolog, az mindenesetre-érdekesg-hogy az Isszyk-
kul vidékén, meg a Tien-san bolsejóben sok ilyen durva faragású emlék-
kovekkel diszített „temetkezó helyet“ lehet találni. Megtartom ezt az elnevezést,
báí nincsen bebizonyítva, hogy ezek csakugyan temetkezó helyek voltak-e.
Néhány ilyen kóvet bevittek a városba S ott most sarokkóvek, vagy pedig
kuriózumképen felállították óket a városi kertben. Ezrével hevernek azonban
idekinn, lassù pusztulás elé nézve. Ezen a Dzsárgesz mellett fekvó mezón,
a melyen átmentem, tóbb száz hever; Przsevalszk mellett, Preobrazsenszk
falu alatt, a. tó északi partjának némely helyén, ,s végül á Kaztek-hágóról
is állítják, hogy ott ezer és ezer található, rendetlenül egymás mellett,
aránylag szük helyen, valóságos temetót alkotva. Külónosen hatalmas, valami
3 méter magas ilyen alakot talált S z e v e r c z o v a Kurmekty, a Nagy-Naryn egyik
mellékfolyója mellett, tóbb mint 10.000 láb magasságban. S tum m e r d r . szeren-
csére újra megtalálta ezt az érdekes (nói) alakot az egyik kiránduláson, sót