A nyereg alá raég nemez-takarókat is tesznek s ezzel az ülés ugyan rendkívül
magasra kerül, de a ló gerinczét nagyon kíméli, (a nomádok ugyanis
valósággal a 16 nyakára teszik a nyerget), mert az majdnem teljesen
szabadon van s kis vigyázattal el lehet érni, hogy a nyereg semmiesetre
sem dörzsöli fei, sot még a levegö is egészen szabadon jár keresztül az
állat gerincze felett.
Egészen más azonban az ú. n. szárt nyergék váza (a 223. kép la és
1¡> sz. ábrái). Ez egy darab fából van faragva, vagy legalább is darabjai úgy
ossze vannak rovátkolva és enyvezve, hogy az egész egyetlen tömör darabbá
alakul. Hátul úgyszólván semmi kápája nincs, de eiöl a tompaszög alatt
kiemelkedö kápa valóságos nyereg-gombbá csúcsosodik.
Ezt a nyerget a nagy nyugati városok bazárjaiban készítik. Neveze-
tesebb azonban a dologban az, hogy a szárt nyereg mindig tarkára van
lakkozva, alsó felén mindig nyírfa-kéreggel van bevonva, vagy legalább ehhez
hasonló mintázatot festenek rá, s végül külsö élein mindig ornamentált
fehérre csiszolt szarvas-csontból készült léczekkel van ékesítve. A lakkmunka
a nyergeken úgy technikájára, mint stilusára nézve kétségtelenül új-perzsa
eredetü. A nyirfa, vagy legalább a nyirfa-kéreg1, valamint a szarvasagancs-
betét, a melyet kizárólag ennek a díszítménynek a kedveért egész karavá-
nokkal hoznak be az északi hegyvidékekrol, nagy biztossággal utalnak legalább
is arra, hogy ennek a nyeregtipusnak külsö felszerelése nem származ-
hatott a belsó-ázsiai pusztákról s ezek oázisairól.
Az ilyen nyereg, mint bazár-árú, elterjedt itt-ott a nomádok közt is,
de nagyon kis mennyiségben; kétségtelen azonban, hogy ez csak kivétel s
az aulokban általánosan csakis az igazi, képben is bemutatott bakos-nyerget
használják.
A „szárt“ nyerget a városiak használják, és pedig, a mennyire tájéko-
zódhattam, legalább részben a kasgári városiak is. Ugyanezt a szerkezetet,
vagy vázat használják a turkmenek is, de kissé más kivitelben, föleg pedig
börrel bevonva; az orosz kozák nyereg és az úgynevezett kaiikmnsi nyereg
majdnem tokéletesen megegyezö tipusú, s végül a perzsa nyereg sem üt el
tole nagyon, legalább alakjára nézve.
Ezzel szemben áll az a nyeregtipus, a melyet kozép-ázsiainak neveztem
s a melyet a kirgizek, kazakok, kalmükkök, tarandzsik, dungánok, khinaiak,
tangutok és tibetiek2 használnak. Úgy látszik, hogy a belsö- Tarim-medenczé
1 A szárt bazárbeU nyergesek úgy mondták nekem, hogy a nyirfa-kérget azért rag-
gatjak fel, hogy bizonyitsak, miszerint a nyereg a tartos és szívós nyirfából készült. A nomád
és a khinai nyereg legfoképen nyárfából van.
2 Bar CANDOR fantasztikus útleírása nagyjából nem igen ajánlható forrásmunkául, a
benne kozolt néprajzi tárgyak ábráitól még sem vonhatom meg a használhatóság jelzójét. Igy
'a ..B.ROCKHAÜS"fele német kiadás (»Auf verbotenen Wegen“.) 298., 299. és 415. sz. lapjain
közölt tibeti nyereg-tipusok igen érdekes osszehasonlító anyagot mutatnak be. -
falusi és félnomâd népe is ugyanezt a nyerget hasznâlja, bar megbizhatô
adataim ez irânyban nincsenek. Végre még ugyanilyen alapalakja van az
oszmän-török nyeregnek, s a mint emlitettem, a régi magyar bakos-nyeregnek
és a még ma is hasznâlatos magyar pâsztor-nyeregnek.
Korainak tartom még, hogy abbôl a kevés és nehezen hozzâférhetô
anyagbôl, a mi ma rendelkezésünkre âll, mâr most végleges kôvetkezteté-
seket vonjunk. Annyit azonban mâr ma is mondhatunk, hogy az ügyneve-
zett „s.zart“ nyereg nyugati eredetü, — a mit még tâmogat az a tény is,
hogy ez a nyereg-féle némileg hasonlit az arab-szaraczén nyereg-tipusokhoz
is. A nomâdok bakos-nyerge azonban keleti, belsô-âzsiai illetôségü, szârmazzék
az akâr a .mongoloktôl, akâr a törököktöl.
A nomâdok egész lôszerszâma meglehetôs komplikâlt ; a következökben
leirom minden alkotôrészét, a hasznâlat szerinti sorrendben.
Elöször is a 16 hâtâra puha, nemezbôl valô, izzasztö-takarö jön (ics-
mek). E fôlé borul a varrottas nemezbôl, vagy diszitett börböl készült csôtâr,
{térdik) a mely a.kengyelen is alul nyülik.
A csôtâr fôlé két piskôta-alakü, kimélyitett nemez-darabot teritenek
(dzséldih), a meiyet gyakran börrel szegnek be. A nyereg âllvânyânak oldal-
szârnyafîj(az emlitett kaptal-ok) ezekbe a nemez-pârnâkba jlleszkednek bele
s ezek tartjâk, mint legfelsô pârnâzâs, a nyerget a kellô helyen. A nÿerget
tehât («V, i-ér; kazak ny. erger, éger) erre a nemez-pârnâra illesztik s
azutân a nyergelö jobb karjâval a két izzasztô-takarô alâ nyül s azokat
igy feltolja a nyeregfMÿâny boltozata ;alâ, hogy a, 16 hâtgerinqze teljesen
szabadon marad s a nyereg minden terhe ÿylô marjaira J u t , a vâllak
kôzelében.
A nyerget egyetlen hevederrel erôsitik meg és pedig sokszor csak
egyetlen, hüvelyknyi széles szij-fonat félével (baszmail, artaszalma), a melyet
a nyereg fölött fektetnek ât, s vagy becsatoljak, vagy pedig igen sokszor csak
egyszerü csomôval kötik meg baloldalt. A nomâdok képesek ôrâk hosszat
lovagolni szabadon feltett nyereggel, azért ez a megerôsités inkâbb csak arra
szolgâl, hogy a. nyerget ié az izzasztökat valahogy helyéh tartsa, mintsem
hogy ezeket igazân a lôra râszoritanâ. A hevedert közvetlenül a 16 elsô lâba
mögött kötik ât. A khinai és a dungân nyeregnek mindig van alul egy,
sokszor két, szijakkal a nyereg vâzâhoz füzött hevederje, 'ihint az eurôpai
nyergeknek. A szârt nyergen is sokszor van ilyen âllandô heveder, de mindég
kapcsolnak egyet a nyereg fôlé is.. Szügyelö (fiömeldärülfyy,neg farmatring
(kujusban) egésziti' ki vâltozatlanul aÿiyereg megerositését. Ezek nincsenek
a nyereggel szilârdan összekötve, hanem mindegyiket kis keskeny szijjal lehet
a nyereg-âllvânyhoz kapcsolni. Ilyen szijacska és hurok egész sereg van a
nyeregszékea s, mindegyiknek megvan a maga rendeltetése, mindegyiknek
megvan a- maga külön neve, a mi a nyereg-tipus régi, megâllapodott alakkâ
valô fejlôdését bizonyitja.