81
■ “Ifflj
l i l i
ü
megparancsolta, hogy mindenki a nagy obobol vegyen el egy-egy kovet es
dobja masik hatarra. igy keletkezett a masodik, kicsiny kis halom, a mely
az eldbbi mellett egeszen elenyeszik.
Valoszinti, hogy ez a monda osszefuggesben van azzal a haboruval,
a melyet csakugyan meginditott a XV. szazadban T imu r az Ili-volgyben,1
hanem azert valdszinu, hogy a monda nem kirgiz, hanem szart eredetu,
annal is inkabb, mert a kirgizek erre a videkre sokkal kfedbb vandoroltak
be, es sajdt tortenelmi hagyomanyaikat minden valoszinuseg szerint szart
forrasbol meritettek. A kirgizeknek nincsenek tradiczioik, a minthogy nem
93. kép. A Szan-tas.
is vettek részt Belso-Ázsia torténelmében ; ôk a Brégi jó idôk“ alatt valami
ôsrégi, homàlylyal fedett idôket értenek, a melyek általános ^ é rték ü k szerint
talán 2—300 évvel ezelôtt zajlottak le. „Zemânïnda, Am'r Ti’m r zemà-
riidq !“ — igy kezdik, ha az ember régi tôrténelmük után kérdezôskodik,
azaz „rêgesrégen, Am’r Timur idejében“', s ezzel meg van mondva a lehetô
legrégibb idó, a mire az emberek tudása kiterjed.
A Szan-tcis halomnak alapja látszólag fôldbôl van felhányva, s a laza,
odahányt kovek csak mint külsô, métervastag réteg. borítják . az egészet ;
1 A kasgarlikok eredetére vonatkozô czelzas itt annak a tôbbszor emlitett tôrekvasnëk
a bizonyitéka, hogy ezek tagadjàk nyers turk voltukat, s. származásukat a khánsági
népekre vezetik vissza.
AlmAsy: Vándor-utám Àzsia szivébe, ^