hogy hagyjam abba hitvàny kis utitervemet s keriiljek inkàbb le Khìtai-ba
(Khinàba), a hova szivesen mellém szegódik vezetónek. Egészen komolyan
csàbitgatott az òreg, és élénk szinekkel festette nekem azt a pompàs mulatsà-
got, ha ellàtogatunk az 6 jó baràtjàhoz, KuN-csEKAN-BEK-hez, a Lop-vidék
P r z s e v a l s z k ì j és H e d in uti naplóiból oly ismeretessé vàlt ak-szàkal-]àhoz !
Ilyen a tósgyókeres àzsiai nomàd-vér! egy ezer versztes kis kiràn-
dulàst semmibe sem vesznek, ha felébred benniik a kalandszomj és az
izgalmak irànti viszketeg. Ez a vèr pezsgett évszàzadokkal ezelótt A t t il a és
D z s en g is z -K hAn <lovas vitézeinek ereiben és kergette óket szilaj rohamban
elóre, messze be Europa szivébe; ez a vèr lìiktet még ma is a nomàdsàg
szivében, és csak alkalomra van sziikség, hogy ujra felforrjon a maga règi,
rakonczàtlan szilajsàgàban. Az idók folyama, sajnos, òrókre véget vetett
ama harczias kóborlàsok kedélyes korszakànak ; a règi, nyugat felé tórekedó
népòzònlést felvàltotta egy kisebb szabàsu, ellenkezó irànyban haladó vàn-
dorlàsi mozgalom : az Àzsia belsejébe iparkodó kutató utazàsoké, a melyek
egyediil alkalmasak még arra, hogy a kalandszomjas nomàdsàgnak kóborlàsi
hajlamait kielégitsék.
Nem hiànyzik abban bizonyos iróniàja a sorsnak, hogy épp azoknak
a népcsalàdoknak az ivadékai, a melyek hajdan a hóditó szerepében ejtették
rémiiletbe Európàt, ma a legàldozatkészebb, a legmegbizhatóbb tàmogatói
és segitói azoknak, a kik a tiszta megismerés czéljàból, a tudomàny szol-
gàlataban iparkodnak Àzsia szivéig elórenyomulni ; i az emberiség ..torténete,
mintha kedvét talàlnà az ilyen jàtékokban!
Habàr, kònnyen érthetó okokból, szerényen vissza is kellett utasitanom
a derék oreg szàrt-kalmak csàbitó ajànlatàt, mégis òriiltem a vele vaiò talàl-
kozàsnak : jó omen-nek vettem a megkezdett kiràndulàsomra nézve !
Késo éjjelig csevegtiink jurtom lobogó tiizénél,- utazàsról, vadàszatról,
mig végre jelentkezett a fàradtsàg, s rovidesen el-kibucsuztattam kedves
vendégeimet.
Az ég beborult, mély sòtétség nehezedett le a volgy széles lapàlyàra,
finom eso òntòzte az éj sotétjébe menili pusztàt. Csendes, egyhangù zuho-
gàsa mellett csakhamar elaludtam, alom nélklil gyujtve erót a jóvendó meg-
próbàltatàsokhoz.
XI. FEJEZET.
A H A V A SO K F E L É .
UGUSZTUS 10-én reggel sàtramból kilépve, huvtìs, de mosolygón
tiszta, deriilt ido kòszdntòtt. A tegnapi eso a hegyek ormain ho alak-
jaban csapódott le, ugy, hogy azok az erdós zòna felsó hatàràig
mintegy fehér czukorral làtszftlak behintve.- Tartósabb, rossz
idojàràs alkalirtaval,gg|i tehàt olyannàl, a mely nem kizàrólag a màr feljebb
■smertetett „gerinéz-zivatarok“ kovetkezménye, — ez rendesen meg szokott
®rténni,,;f31egalàbb a hegyek északi oldalàn, a hol a nyàri havazàs alsó
hatàra pontosan osszevàg az erdòs zòna felsó hatàràval, a mit sokszor volt
alkalmam megfigyelni. Az aliando hómezók alsó hatàra nyàron ugyan vaiami
2000 méterrel magasabban fekszik ennél, de azért a fentebb kózolt tablàzat
IV. és V. zónàinak széles; òvében màr nagyon csekély idójàràsvàltozàs ele-
gendó arra, hogy .:tnég nyàr derèkàn is a hómérséklet zérus-fokra, vagy az
alà szàlljon, mig ellenben az erdós pv felsó hatàra, ugy làtszik, a nyàr'
fagyok szintvonalàval esik egybe.
Nerr|''|igen tóródtiink a kis hóeséssel, mert egyelóre csak az erdós
zónàban szàndékoztunk maradni. A lovak készen vàrtak; Temir, B o k c s u ,