folyton azon dühôngôtt, hogy ezek az „ostoba tokfllkók“ nem akarjàk ôt
megérteni. Ez annái kevésbbé volt csodálatos, mert még a csagatâj nyelvet
is félreismerhetetlen sváb hanglejtéssel beszélte,
KuppERT-tel általában elég. sok bajunk volt. A vasúti utazás alatt
mindenféle rémmeséket hallott a tigris-vadászatokról és a tigris-támadásokról,
s szômyen kezdett félni ezektôl a fenevadaktôl. Ennélfogva Taskentben
nem nagyon furdalta volna a lelkiismeret, hogy bennünket cserben hagyjon,
annâl kevésbbé, mert Taskentben az ó természeti ritkasâg-kereskedésének
igen kitünô ôsszekôttetéseket remélt, s ezeknek megszerzése végett mind-
untalan megszôkôtt tôlünk, minden tekintet nélkül arra, chogy nekünk mennyi
rengeteg dolgunk volt, s a szárt városrész bazárjába sietett üzleteket csinâlni.
Habár a mi derék preparâtorunknak ez a merkantilis tevékenysége
nem volt valami kedves dolog, legalább annyi hasznunk volt belôle, hogy
némileg megismerte a bazárok titkait, s félig-meddig útmutató gyanánt szol-
gálhatott. Rendkívül jól mulattunk az ó sajátságos sváb beszédmódján eló-
adott külonféle élményein. Igy például minden, a mi régi, vagy kopott, az
szerinte „altfrankisch“ volt. Ó-Taskent valódi ázsiai, fedett bazárjai szerinte
„ganz altfrankisch“ külsejüek. Azok a hatalmas maral-agancsok, a melyeket
egész karavánokkal hoznak Khinából, hogy a szárt nyergeket diszítsék velük,
szintén „ altfrankisch “ voltak.
Taskentben a „Grand Hotel“-ben laktunk, a melyet kôzôüségesën
csak „Nomera Libster“-nek neveztek, mert egy németül beszéló ozvegv
asszony, LiBSTER-né volt a gazdája. A vendéglfiAazr orbsz^yáros-jrellós
kozepén van. Mindegyikünknek- külon kis szobája volt, s még egy negyediket
is béreltünk podgyászunk számára, a hol a szétpakolást és ^fíkülónválasztást
végeztük. Természetes, hogy rakodás kôzben majd az egyik, majd a másik
szobában levén dolgunk, folyton a szobák eldtt elvezeíó Holyosón jottünk
mentünk. E kôzben tôrtént az a kellemetlenség, hogy szobám asztaláról
elloptak tobb, mint 500 rubelnyi ôsszeget, oly kôrülmények kôzôtt, hogy ;i
tolvaj csakis a vendéglônek valamelyik alkalmazottja lehetett, de külônôèen
az egyik háziszolgára, valami A n d r ea B ubarianka nevü, volt oroszonatrózra
esett gyanú, mert majdnem kétségtelennek látszott, hogy 6 volfe a tolyaj.
Ambár azonnal megtettem a feljelentést, s az ügy, lebonyolításában Ôsanin
tanár a leheto legszivélyesebben támogatott, mégis már eleve valószinütlennek
látszott, hogy az eljárás sikerre vezessen. Elvesztettem egy egész napo| a
mindenféle kihallgatással és jegyzókonyv-felvételekkel, s ámbár engem, mint
volt jogászt, az orosz vizsgálóbíró eljárása rendkívül érdekelt, mégis szívesebben
lettem volna egyszerü szemlélóje a dolognak, mint ilyen kellemetlen részé?e,
külônôsen azért, mert az ôsszeg,,a mint késóbb ¡í^egbizonyosodtunk rola, végleg
elveszett. Bizony, inkább bevásárlásokat tettem volna ezzel az ôsszeggel a tas-
kenti bazárokban, mint hogy gyônyôrkodjem benne, hogy az orosz császári
vizsgálóbíró milyen rendkívül lelkiismeretesen és.alaposan végzi dolgát.
24. kép. XV. századbeli faragott ajtó kara-agacsfából a Sach—Zindé niecse't folyosóján.