szokás, a melyet, úgy hiszem, hogy a tadzsikok inkább flznek, mint á
tórókók. Nem nagyon óhajtottam látni ezeknek a ficzkóknak a produkczióit,
mert tánczaik éppen olyanok, mint a nóké, s így teljesen megelégeltem azt,
a mit létezésükról az ember , az utczán megtudhat. Nem ritkaság, hogy az
utczán látja az ember lovagolni ezeket a hosszú hajú, valóban szobor-szép-
ségü fiúkat, s igazán lányosan festenek. tarka ruhájukban. Kómikus, de ép-
°ly utálatos látvány is,; hogy milyen mégelégedett pillantással méregetik az
elhízott baiok a gondozott ponie-lovakon arra járó badosákat. Egy jelenetet
azonban sohásem felejtek el. 5—6 potrohos, rendkívül méltóságos és patri-
archális tekintetü bai az egyik teaház pódiumán csinos badcsát ült kórül-,
s a csodálatnak- minden' jelével udvarolt neki. A neveletleñ fattyú pedig
mindenféleképen ingerkedett velük, megczibálta ósz szakállukat s éltalában
olyan neveletlenül es arczátlanul viselkedett, hogy. az ember alig hiniié el
itt, a hol oly általános az ifjúság kóteles tisztelete az agg kor iránt.
A Baiga-bagban sokféle tánczot néztünk meg, s legalább megismertük .
a szárt nók pompás óltózeteit, ügy, a mint otthon vagy ünnepélyeken vise-
lik. Nem volt érdektelen a tánczos nók tipusait is figyelemmel kisérni, mert
az ember még mindig aránylag gyéren jut hozzá, hogy a városi asszony-
népet meg a lányokat fátyol ñélktil láthassa.
Általábari a nók arcza csinos volt, külónósen pedig nagyon szép- volt
kóztük egy szegény kis 12—13 éves leány, de ez olyan félénken viselkedett,
hogy azonnal megengedtük, hogy vísszavonuljon. Mint turisták, nem'
mulaszthattuk el a Baiga-bag meglátogatását, .annál inkább, mert pilla nat-
felvételeket akartunk csinálni, a mint , hogy tettük is, de egyébként a dalo»
mialmas volt, külónósen a nedves, fagyos ido miatt, mert a szártok füthe-
tetlen szobái igen e^vették a kedvünket a további kalandozástól.
Legmulatságosabb volt a dologban a minket, mint idegeneket észre-
vétlenül kiséró rendór magaviselete. Lassankint belemelegedett a mulatságba,
s elkezdett, mint impresszárió szerepelni. A városnegyed külonbózó helyei-
ról íassanként elórendelte a nevezetesebb tánczosnóket, dicsérte azok müvé-
szetét, sót utóljára maga fogott egy kézi -dobot s annak tompa hangjaival ’
kezdte kisérni a tánczot a mi mulattatásunkra.
A tánczok, mint minden keleti táncz, unalmasak, s tulajdonképen esak"a
felsó test és kar ütemszerü himbálásából és fordulataiból áilnak. Csakhamar '
megelégeltük a látványosságot, s a felettes hatóság organumát némi kis aján-
dékkal ellátva, o'tt hagytuk a szolgálatkészen rendezett mulatság kózepette.
A milyen róvid volt a nap Szamarkandban, annyi szép és felejthetetlen
emléke maradt, de alaposan el is fáradtunk bele, s a vonat indulásáig ugyan-
csak róvid volt az éjszaka pihenésre.
Akad talán olvasóm, a ki szentségtórésnek tartja, hogy Tjmur városát ilyen
kevéssé tiszteltük meg, s csak egy napot tóltóttünk benne De hát úgy van a
dolog, hogy egyetlen jól eltóltótt nap tóhbet hoz a konyhára, mint tíz elherdált
nap, s a ki nem akar specziális tanulmányokat végezni,
hanem csak általános jellemképet akar szerezni a város-
ról, az jobban teszi, ha gyorsan végig futja az egészet,
mert így maradandó, egységes képet nyer, míg hosszú
ido alatt a képek oly lassan gyülnek,. hogy mintegy
szétzüllik az egész benyomás, homályos lesz, s talán
egyoldalú.
Külónósen áll ez az ázsiai benszülóttek városaira,
mert ezek olyan egyformák, hogy a mi az egyikre áll,
azt a másikra is alkalmazhatjuk. Ezért aztán unalmas is
volna a benszülóttek minden városát, a mélyet az ember
láthatott, egyenkint leírni. A mint az ember ezeknek a váró-
soknak az igazi képét sok egyes hely tanulmányozása
alapján kapja meg, azonképen ezeknek leírása is sokkal
czélszerübb egyszerre, mert az egységesleírásmindegyikre
illik, kivéve néhány jelentékenyebb helyi nevezetességet.
Tóbb mint félévi vándorlás kózben bóven volt
. kép. Szárt gorodovoj
(városi rendór).
alkalmunk megismerkedni Turkesztán letelepült népességével, a szárt-okkal s
azoknak településével, iparával, foglalkozásával, bazárjaival. Ebben a tekintetben
Taskent és Szamarkand semmi újat sem szolgáltattak, csak mintegy ósszefog-
lalva, tudatosan lehetett még egyszer végig'futni mindazon, a mit már ismer-
tünk, s ki lehetett pótolni sok idómegtakarítással mindazt, a mi még ismere-
teinkben hiány.os volt.
Természetes, hogy nem lehetett expedicziónk czélja beható néprajzi
kutatásokat végezni, vagy általában nem tanulmányozhattuk tüzetesen azt
a népet, a mely Azsiának néprajzilag legnehezebben taglalható eleme, s a
mely tulajdonképen való tanulmányaink keretében csak ritkán került elénk,
mert városi nép, a míg.a,mi munkásságunk mezeje kinn volt a pusztában
és: a hegyek kózptt. Sokat érintkeztünk a szártokkal s jól meg is ismer-
kedtünk velük — de mindig csak mint turisták, a nélkül, hogy komoly,
tudományos tanulmány lett volna czélunk.
Mindazáltal, azt hiszem, hogy nem ártok vele, ha felületes ismereteink
alapján szólni fogok erról á népról, a melynek megismertetése nélkül Turkesztán
néprajza nagyon hiányos, majdnem lehetetlen volna.
Utazásom elbeszélése kózben itt-ott már szóltam ugyan a szártokról,
de nem akartam a fonalat minduntalan ennek az érdekes népnek leírásával
megszakítani, azért inkább ide, a kóvetkézó fejezetre tartógattam az egybe-
foglaló leírást. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a leírás csakis a turista
.gyors utazása kózben nyert benyomásainak alapján készült, s inkább arra való,
hogy a szákszerü ethnografus érdeklódését felkeltse, s munkára serkentse
azt, a kinek tóbb alkalma és . tóbb ¡deje van ezzel az érdekes tárgygyal fog-
lalkozni, mint a mennyit nekünk juttatott a sors.