O ruz-b ek és B ilek târsasâgâban voltarti '>~V,szintén nem hevertek. A ttei és
K osztka egész csinos kis ichthyologiai gyüjteményt halâsztak. ossze a patak-
ból, S zitnyikov pedig ornithologiai kirândulâst tett, véletlenül azonban nagy
csapat kôszâli-vadra bukkant, a melyre. — persze szokâsâhoz hiven, minden
eredmény nélkül 9 majdnem egész lôszerkészletét ellôyôldôzte. Îgy hât volt
elég mit mesélni egymâsnak, s a vaddüs területen szerzett tapasztalataink
oly jô hangulatra keltettek, hogy annak megünneplésére az egyik tartalék-
birka felâldozâsât hatâroztuk el, îgy talâlva mentséget arra, hogy késô éjjeüg
vig beszélgetés kôzben együtt maradhassunk.
A mikor jurtomba yisszatértem, külônôs, varâzslatos éjjeli lâtvânyban
gyônyorkôdhettem. Emlitettem, hogy tanyânkat a Szâry-dzsasz mély szaka-
dékvôlgyének kijârata elôtt ütottük fel. A folyôt ôsszeszoritô gyepes szikla-
halmok, a melyek tanyânkat szorosan kôrülkeritették, kis rést engedtek egy
helyen, a melyen ât a Szâry-dzsaszyn-tau hârom gômbôlyded, vakitôan
fehér havas orma kandikâlt elô. Nagyon késôn volt mâr, a mikor kiléptem
a szabadba; a fogyô hold éppen felemelkedhetett a horizon folé, mert a
mig tanyânk még sürü sotétségben hüzôdott meg a kôrülôvezô sziklâk
védelme alatt, addig ezek môgôtt halvâny, ezüstôs fény derengett fel a
mennyboltozat felé : a holdfényben ragyogô Szâry-dzsasz vôlgy visszfénye.
Erre a reszketô, halvâny fényességre alaktalanul rajzolôdtak a kôrnyezô
szyrt-falak koromsôtét vonalai, de az emlitett résen ât kisérteties fehérséggel
tündôkoltek elô a lâthatatlan hold-, ezüslôs sugaraiban fürdô havas ormok,
mintha ôk maguk terjesztenének vaiami fakó, haiotti halavânysâgü, derengô
vilâgossâgot, Nagyszerü, zor^on komorsâg uralkodott ezen âg éjjeli képen,
a mely folé az aczélkék, mélÿséges éjjeli ég szikrâzôan ragyogô csillagainak
ezreivel siri csendben borult, mint vaiami hideg, komor gyâszlepel.
XIII. FEJEZET.
A V A D JU H O K H A Z Á JÁ B A N .
UGUSZTUS 23-án megkisérlettük âtkelni a Szâry-dzsaszon a
tanyânkkal szemben fekvô gázlón, hogy a folyô balpartja mentén
ismét egész az âttôrés vidékéig, a Tez, Mokâcsï és Karagaiti pata-
kokig lefelé húzódva, az éiésfc Szâry-dzsâsz-medençzét aiaposan
í^tkutássuk. Ámbár a gázló lovak részére járhatónak ibizonyult, s A t tei és
O ruz-bek minden nehézség nélkül át is keltek rajta, mégis a vízállás túlságosan
magas volt ahhoz, hogy tevéinkkel megkisérelhettük volna az átkelést, külônôr
sen, mivel azok egyike hitvány, gyenge állat volt, melyet az út fáradalmai, úgy-
látszik, túlságosan megviseltek. Ezenfelül néhány lovunk sem látszott egészen
megbizhatónak, s îgy nem akarva az eró'szakolt átkelés felelósségét magamra
vállalni, kiadtam a rendeletet, hogy még egy darabon menjünk felfelé a
folyó jobbpartján, a míg néhány jelentósebb mellékfolyó torkolata felett a
Száry-dzsasz végre. semtni nehézséget sem fog tobbé okozni.
Emlitettem, hogy a széles vôlgyteknô, a melyben keng-szui tanyânkat
ütottük fel, kelet felé két elôreugrô sziklagâttal osszeszôrul, melyek kôzt a
a Szâry-dzsasz mintegy keskeny szorosban tôr keresztül; ezén a szoroson
ât valôsâgôs. karavânutat épitettek a nomâdok, magasan a folyô szine felett,
.a •tôrmelékkel és omladékokkal fedett sziklâk mentén végig:; , Az üt ugyan
jô s lâtszôlag egészen veszélytelen volt, mégis majdnem pôrul jârtunk vôlna
rajta. Az egyik teve ugyanis a teherhordô âllatok szokâsa szerint, hogy a
hátán levó rakomânynyal a sziklâba ne ütkozzék, a pârkânyszerü ut leg-
külsó peremén haladva, megcsúszott a laza tormeléken s a lejtôn ëgy darabig
legurult. Csak néhány sziklatômbnek koszônhettük, hogy szerencsésen fenn-
akadt s nem zuhant a folyôba, mint az a kôlavina, a melyet csuszamlâsâval
zúdított le p. tâtongô mélységbe, mert alrkor bizony rakomânyâval együtt
menthetetlenül elveszett volna..
A szorulat utân a Szâry-dzsasz vôlgye kitâgult, -külônôsen pedig a
balpartnak eddig magas?, sziklâs lejtô'i lassankint egészen ellapultak, mig végre