részben Tiflisz, részben Merv a mai szônyegkereskedésnek igazi piaczai, a
hol az ember valóban sok szép dolgot käphat, de olyan àron, a mely
egész sajátságosan messze felülmulja az európai árakat. A turkmenek terü-
letén vezetô vasûton az ember lépten-nyomon szônyeget lát. Lehet igen. szép
régi, nagyértékü szônyegeket làtni, a melyeket kapzsi perzsa vagy ôrmény
kereskedôk nagy buzgalommal hordanak el, — de látni újabb, fukszintôl
rikító, tulipiros darabokat is, vagy a be'nszülôttek használatában, vagy pedig
oly utasoknál, a kiknek van elég vakmerôségük már útkozben ilyesmit
vásárolni, a mível aztán szornyen büszkélkednek.
Mindaz, a mit láttam és tapasztaltam, arra vali, hogy a turkmenek
szônyegszôvése szintén csúnyán hanyatlik. A tömeges megrendelések, külö-
nösen pedig a szokatlan nagy darabok megrendelése itt is megtermik már
áldatlan gyümölcsüket. Az igazi, merev szônyegek, vörösbarna és
fekete szinekben ma már ott a helyszinén is megfizethetetlenek, a jomtid,
vagy jem ràli'-szônyegek azonban, a melyekben több-kevesebb jellemzô fehér
minta is van, s a melyeket Európában rendesen „Bochara-szönyeg“ neve
alatt îsmemek, nemcsak, hogy amúgy is másodrangúak a turkmen-nomâd
szônyegek kôzt, hanem az újabb, a piaczokat különösen ellepô darabok
kétségtelenül tanusítják a hanyatlás,jeleit.
Sokkal könnyebb a keleti vidékek szónyegiparáról beszélni, mert ez
rendkívül korlâtolt. Sajnos, nem voltalkalmam, a kérdést behatóan tanulmá-
nyozni s azért kénytelen vagyok a legnagyobb tartózkodással nyilatkozni,
annál is inkább, mert tapasztalataim homlokegyenest ellenkeznek az általá-
nos felfogással.
N. S zimakoff „L’art de l’Asie centrale“ cz. munkájában (1883) Bochara
szonyegiparáról részletes adatokat közöl, 1891-ben pedig az osztrâk keres-
kedelmi múzeum Bécsben szónyeg-kiállítást 1 endezett, a melynek kat.dogu-
sában kiilön fejezet van szentelve a „bocharai szônyegeknek“. Általában a .
nemzetközi kereskedelem is „bocharai“ néven nevez bizonyos szônyegféléket
s bizonyos más fajokat megint-„Szamarkand“ gyüjtó .név alá foglalt össze'.
Azonban Bocharában, Szamarkandban és Taskentben ninesén szônyeg-
ipar, kötözött, -csomózott szônyegeket nem gyàrtanak, .sot a szártok• egyàl-
talában nem is foglalkoznak a csomózott szônyegek készitésével, még a
bocharai oàzisokban sem!
Ezen a vidéken a szártok szövött szônyegeket, vagyis pokrôczokat1
készitenek, különbözö minôségben. Vannak olyanok, a melyeket keskeny
csíkokból .varrnak össze ; ezeket általánosan használják, s úgy látszik, min-
denütt házilag készítik. A jobb fajták azonban egybe vannak szöve, csak-
hogy ezek meg egyszerüen fehér,' sarga, kék és világos vörös, egyszerü
1 A nemez-pokróczokról nem szólok, ezek kirgíz készítmények s a függelékbén rcsz-
letesen ismertetem óket.