A milyen nagy érdemeik vannak ezen férfiaknak, r~- lgy pi. Ázsiának
elso keresztülutazása északról délre, Vjérnyitól Kasgáron át Indiába, azután
meg a tibeti nyelvre vonatkozó, alapvetó, s még ma is a legjobb tanulmányok
tôlük származnak — épp oly kevéssé ismeretes az 6 nevük Magyarország hatá-
rain kiviil : hisz 6k is kelet gyermekei, s â nyugat büszke ària népei észre sem
veszik ôket, megemlékezésre sem méltatják! Csak az indiai „Survey“ Annalesei
emlékeznek meg itt-ott az, 6 nevükrôl, s a Himalája hófedte bérczóriásainak
lábánál hirdeti egy egyszerû, magányos sirkô1 azt a megtisztelô elismerést,
a melyben angol indiai tudósok részesitették az egyszerû magyar kutató
emlékét. . .
VAmbéry, H u n f a lv y , gróf S z é c h e n y i B é l a és L ô c z y , U j f a l v y és ujabban
grôf Z ic h y J e n ô és kisérôi három egymásután kôvetkezô expediczióval bizonyos
tekintetben szintén a régi hagyománynak hódoltak, s nyomoztàk az ôshazât,
természetesen tôbbé nem kôzvetetlenül az ôsôk hagyomânyaihozalkalmaz-
kodva, hanem a pnodern tudomâny teljes fegyverzetében, mert hisz 6k azt
tuzték ki czélul, hogy az ethnografla é s , a nyelvészet terén kôveSsék es
világítsák meg az ázsiai népek és a magyar nemzet kôzott fennálló rokôn-
ságot és vonatkozásokat.
Szükségtelen megjegyeznem, hogy a nemzeti tradicziók és az elôttem
haladottak buzdító példája reám sèm maradhattak hatás nélkül és hogy én is,
erômhôz és az adott alkalomhoz képest, arra tôrekeçltem, hogy az ùtbaejtett
népek ethnikai sajátságait nemcsak általános ethnografiai, hanem elsósorban
specziàlis magyar szempontból figyeljem és biràljam meg.
Tudtam elóre, hogy e téren nem vaiami meglepó eredmények vàrhatnak
reám, mert bizony a magyarság sok és sokféle változáson, kiilbefolyáson
ment keresztiil, mig mai alakulását el nem érte. A nép torok-tatár alkotó
eleme alaposan ki lett vetkóztetve osi jellegébôl, míg magyarrá lett, de még
az is vita tárgya, mekkora része volt a torok-tatár vérnek népünk alaku-
lásában egyáltalában : a foszerepet vitte-e, vagy csak vékony sugárban ômlôtt-e
szét a finn-ugorság ereiben, harcziassá, hódítóvá, államfentartóvá nemesítve
annak szelíd, jámbor erkolcseit?
Nagyon aprólékos kérdések ezek, s nagyon távol maradtam attól, hogy
tisztázásukhoz értékesebb, bóvebb adatokkal járulhassak. Hiszen expedicziónk
czélja is más irányban mozgott, és csak mellesleg, úgyszólván lopva foglal-
kozhattam a nyelvi és néprajzi kérdések útvesztojével.
1 K ô r ô s i C som a S á n d o r síremléke Dardsílingben. A felírás a kôvetkezô : H. I. — Kôrôsi
Csoma Sándor, születésére nézve magyar, a ki filologia! kutatások czéljából keletre induit, s
miután olyan nélkülozések kôzott, a milyeneket csak ritkán viselt el ember, a tudomány
szolgálatában éveket tôltôtt : megalkotta legszebb és igazi emlekét a tibeti nyelv szótárával
és nyelvtanával. — H'Lassza felé való útjában, a hol munkáját folytatni akarta, meghalt ezen
a helyen, 1842 április 11-én 44 éves korában. Munkatársai, az „Asiatic Society of Bengal“
tagjai szentelték ezt a kôvet emlékének. — Requiescat in pace.
így tehát az osi emlékeket, a magyarság és a tôrôkség kôzt fenforgó
vonatkozásokat illetóleg ugyancsak kevéssel számolhatok be, de azért mégis
találtam eftéle ethnikus vonatkozásokat más téren, melyeket említésre mél-
tóknak tartok ; vonatkozásokat, melyeket nem vártam, melyekre nem voltam
elkészülve, és a melyek annál meglepóbbek voltak reám nézve, minél kelle-
mesebben érintettek lépten-nyomon utazásom alatt. Ha nem is éppen az
éshazára, de mégis nemzetünk fejlôdésére, alakulására vonatkozik ezen tapasz-
talat, és így pár szót szentelhetek neki.
A kirgizség, tôrôkség kôzt bolyongó magyar utas fülét itt is, ott is megüti
égy-egy ismeretes szó édes hazai csengése; ha a kazák nó kendyr-1 (ken-
der, len) fon urcsuk-ján (orsó), ha dzsüszü vagy gyüszü ékesíti apró, formás
ujjacskáját ; ha az ak-szákal kirgiz (agg szakáll, 6sz) estenden (kese — késón,
estve) kiáll a kislak (téliszállás) agü-¡s. elé (ágil, a-íl, i7 = akol, kerítés, sátor-
telep), várva, a legelôrôl visszàtérô jószágot, hogy büszke szemmel vizsgálja
a iugu (bika), ógüz (ôkôr), kècskè (v. icske — kecske) állományból álló gaz-
daságátSfha ezalatt bent a rikító színü varrottas kacskaring-gal diszített sátor-
ban (kacskaring müzi = kosszarv, spirális alakú, kacskaringós ornamentum ;
csatyr BiSsátor) az asszonynép tiszjék-bôl (tózeg) tüzet rak, és annál fozi
kazan-ban az estelit ; ha balta, alma, arpa és száz más efféle szó minden-
napos;. használatát tapasztalja az ember, onkénytelen lirom szállja meg a
szivét a feltüno nyelvrokonság hallatára.
Élesebb megflgyeléssel persze lelohad ez az ôrôm ; sok- és mélyreható
hézag tátong a magyarság és a tôrôkség szókincse kôzott, még a legprimi-
tivebb, a legósrégibb tárgyak és foglalatosságok elnëvezései is akárhány eset-
ben nem tôrôkôsek, hânem — a mennyiben egyáltalában keletiek — más,
idegen népek, a finnek,. perzsák, kaukàzusi tôrzsek hatására vallanak. Még
kevésbbé bátorító az ethnoszi-.dellemvonâsok megflgyelése, m e ly ^ g h a nem
éppen javithatatlanul vérmes illuzionista a szemlélô ^ ugyancsak alig nyujt
megbízható anyagot a két faj szoros kapcsolatának támogatására. Talán
legjobban megfelel az ,,6s hazai vonatkozásokat“ keresô utazó várakozá-
sainak a keleti tôrôkség testi tipusának alakulása ; a tarandzsi nép kôzt szà-
zával jár-kel viselôje két külônbôzo, tipusosan kifejlôdôtt arczalakulâsnak,
melyet itthon megszeppentô azonosságban a Dunántúl- két- 6srégi magyar
csajàdja képvisel, — minden félreértés elkerülése, czéljából ki kell jelentenem,
hogy e két tipus éppen nem „mongol“, sôt hogy ellenkezôleg, külônôsen
az egyik, fóúri család, a tôkéletes férfl-szépséghek joggal viselt hírében àll.
A szàrt vagy tarandzsi falvak utczàin nyüzsgô gyermekhad kôzott
lépten-nyomon azokat a bogárszemú, egészségtôl duzzadó, barna-piros bimbô-
arczokat làtjuk, melyek hazánk tiszta magyar kôzségeibôl olyannyira ôsme-
retesek ; hogy pedig a kirgiz-kazáksággal alaposan megismerkedhessünk, nem
éppen szükséges Ázsia sivatagjaira zarándokolnunk : itt van a palóczság, itt
Mezôkôvesd és kôrnyékének matyója, itt a székely vidék népe, talâlunk