XVIII. FEJEZET.
A B U A M - S Z U R D O K O N Â T V J E R N Y IB E
É S O N N A N T A S K E N T B E .
alami 15 versztnyi üt utân utôlértük a két preparatori, à kik mâr
most vâgtatva kisérték kocsinkat két oldalrôl, egész Preobràzsenszk
faluig. Az âllomâs-épületben tea mellett bücsüztunk el a két jô
fiütôl, a kik külônben most a vâlâs ôrâjâban lehangoltak és.
szomorüak voltak. A szép, szabad, pusztai életnek râjuk nézve vége volt, s a.
helyett, hogy gondtaJanul mulatozzanak a kirgiz jurtban, vagy hangos legény-
lakâsunk fedele alatt, most kemény hâzi és gazdasâgi munka vârt reâjuk.
Szazànofkâ-ba.n, Przsevalszktôl mâr jô 88 versztnyire, reggeliztünk, aztân
az ëgész- kôvetkezô naporr a tô északi partjân haladtunk, mig végre késo
este Kutem-âldy-ban, a tó nyugati végén levo kis falueskâban âlltunk meg
éjjeli szâllâsra.
A Kungei-ala-tau lâba mentén, balkéz felôl a hatalmas tô kék tükrével,
a melyben messze-messze^a Terszkei-tau havas csipkéi lâtszanak elmerülnv
szépnek mondhatô a kôrnyezet tâjképe. Mivel azonban a vidék jellegének
fôbb vonâsai mindig ugyanazok maradnak s külônôsen, mivel a napsütotte
part nagyon kopâr s a tô parti képzôdményei sem vâltozatosak, fâràsztôan
egyhangüvâ lesz az üt a tô északi partjân. A kurta gyeppel fedett. halmok
lâbânâl minden âtmenet nélkül kezdôdik a csi-steppë, rajta itt-ott meddô
futô-homok sivatagos pâsztâi, valôszinüleg a tô kiszâradt hajdani fenekének
maradvânyai jellemzik a tâjképet, a melybe csak itt-ott hoz néha festoies, és.
topograflailag érdekes vâltozatossâgot néhâny régi,, hatalmasan feltornyosulô
morèna, meg a Kessze-Szengir elôhegység sziklasânczai. '
Kutem-âldy Szazânofkâ-tô\ 128, Przsevalszktôl 216 verszt tâvolsâgban.
van, ügy, hogy a homokos s az ôszi esô daczâra is nagyon jôl jârhatô
üton az elsô 24 ôrâban tisztességes utat tettünk meg. Habâr az üt a kôvetkezô
âllomâsok felé is hasonlóan jô volt, mégis megszakitottuk az utazâst,
hogy a hires, szép Buam-szurdokon, a Csii âttôrésén nappai kocsikâzhas-
sunk végig1.
S z em jo n o v , S z ev er c z o v és utánuk még sok más utazó
leírta a Buam-szurdokot, minden pompájával s minden bor-
zalmasságával. Megvallom, hogy ezek után a leírások után
csalatkoztam, mert a kinek szeme hozzászokott a
hegyvidéki tájképekhez, semmi különöset sem fog
látni ezen a meredek, sziklás falakkal korülzárt alpi
völgyön, a melyen át némileg jelentékenyebb hegyi
pátak veszi útját. A kitüno postaút építése elött
bizony sokkal vadabb lehetett a dolog, de most elvesz-
tette minden borzalmasságát s ebben a tekintetben
nem is hasonlítható a szyrtek szurdokaihoz, különösen
pedig a Száry-dzsasz áttoréséhez.
A 47 verszt hosszú szurdokban persze vannak
festöi részletek is böven, különösen ott, a hol a
tulajdonképeni volgymélyedés fenekén a szálban álló
sziklába vésett bele a folyó igazi szakadékot s most
ezen át tombolva, tajtékot túrva rohan ala. Onkénytelenül megsajnálja az ember
a Csút,: a mint glecser-szülte habjainak ifjú erejével itt, mintha gyermek-
játékot játszanék, haszontalanul és czéltalanul végez ilyen gigászi munkát.
Alig válik folyóvá a rakonczátlan, kristálytiszta hegyi patak, azonnal fel kell
áldoznia tiszta vizét arra, hogy toménytelen arikban vezessék szét, s azután
mikor így szétforgácsolva, ereje javától megfosztották, lomhán, kimerülten
vánszorogjon végtelen, napégette sivatagokon át s majd a Mojun-kum bñzhodt,
nádas pOsványaiban dísztelenül fejezze be életét. A belsó'-ázsiai folyóknak ez a
nyomorúságos végzSdése szinte szomorú, lehangoló. Bár a víz körütja lénye-
gében ugyanaz marad, ,,az égbfíf jött s az égbe megy“ minden víz, de a
míg a tengerbe jutó folyók végzó'dése mintegy kielégító, mintha czélját érte
voi ria a fólyam, addig az ilyen elposványosodás, az ilyen mocsarakban vaiò
végzñdés úgy tünik fel, mintha a szép reményekre jogosító ifjú nyomorultul,
elhagyatva veszne el.
A szurdok szakadékos részletei tàjképileg szépek ugyan, de nem vaiami
elragadók, mert a relativ magasság-küldnbségek rendesen igen jelentéktelenek.
Tulajdonképen csak „völgyek a völgyben“, azaz csak a meglehetösen enyhe
völgy olébe vágódtak be. A kocsiùt természetesen a tulajdonképeni elsö
volgyfenéken halad, tehát az igazi szurdokok felett vezet, s innen az ùtról,
felülröl tekintve, a szakadékok inkább mély árkoknak làtszanak. A mellékelt
képeh'jól fel lehet ismerni ezeket a viszonyokat-i ls különösen a Csú hídján
álló kocsi szolgálhat jó osszehasonlításul a völgy és a fenekén bevágódott
folyam-ágy méreteire nézve.
A szurdok 'igazi szépsége a magasan fenn függö szildák meglepö tarka-
ságában rejlik. Ez a közet a sárga és vörös minden sziriámyalatában pom-
pázik, egészen a mély, ibolyás-vorosig. Nem annyira a sziklák változatos