205. kép. Vâsârtér Bakuban.
Az ügy kényes volt, különösen, inert nekünk fogalmunk seni volt az
ilyen esetekre vonatkozó orosz torvényekrol, de természetesen azért elväl-
lai tuli a dolgot, mär csupa kalandvagyból is. Megértve a dolgok mibenlétét,
mint valósàgos kartellvivök kerestük fel az ellenfél megjelölt képviselójét, egy
órias termetü alezredest, a ki läbnyi hosszü vörös szakälläval, kolosszälis
alakjàval valósàgos megtestesiilése a daliäs orosz katonatisztek tipusànak. Meg-
bizatäsunknak megfelelöen hänytuk-vetettük meg a dolgot, mi közben mindènféle
komplikàczió siilt ki, a melyek elég eredetiek, de némileg kómikusak voltak.
Kedvtelésból, meg sok felesleges idóvel senki sem utazik a kozépàzsiai
vasutakon, hanem a szolgàlat vagy egyéb kotelesség meghatàrozott termi-
nushoz szokta kötni az utasokat. Ìgy volt ez most itt is. Bär a tegnap esti
kellemetlen jelenet utàn, az ilyen r lovagias ügyekben“ szokäsös szereposztäs
mär ègész rendszeresen megtortént s a dolog lebonyolitàsa a következö
nap reggelére biztositottnak làtszott, a végén mégis kisültj hogy megbizónk
elsó segédei valahol Szamarkand vidékén, Katti-Kurganban, ellenfelünk
maga Bucharàbau mär kiszàlltak, a hàtramaradt résztvevok közül pedig az
alezredesnek Aszchàbadban kellett kiszàllnia, megbizónk Varsóba utazott,
S tum m er dr. Wien felé vette ütjät, magam pedig Budapestre igyekeztem, a
nélkiil, hogy kedvünk lett volna az ùfazast megszakitani. Ìgy hat néhàny
nap alati ennek a kis, vértelen drämänak összes szereplöi szét lesznek szórva
a viläg minden tàja felé, különbözö ezer-kilométerekre egymàstól.
Persze egyikünk flgyelmét sem kerülte el a dolog kalandos és együttal
kômikus volta, azért alig gyôztük a kellô komolysâgot megorizni, a mikor
elhatâroztuk, hogy a tényâllâst a megfelelô szokâsok szerint, egész szabâly-
szerüen jegyzôkonyvbe fogjuk foglalni. Ez a jegyzôkônyv igazolta mind a
két félnek egészen szabâlyszerü eljârâsât, de az ügy végleges lebonyolitâsât,
az elhârithatatlan akadâlyok miatt, késôbbi idôre halasztotta.
A jegyzôkonyvet az Amu-Darja âllomâson valô 20 percznyi tartôz-
kodâs ideje alatt két példânyban lemâsoltuk, s mi mindhârman, mint tanük,
ünnepélyesen alâirtuk, s ezzel a dolog el volt intézve. — Mi azonban az
étkezô-kocsiban a legjobb barâtsâggal ültünk ossze, s mivel csakhamar
kitudôdott, hogy az alezredes szenvedélyes vadâsz: a nem hivatalos ülés,
a mely a mulatsâgos kalandot mindnyâjunk legnagyobb megelégedésére
fejezte be, a legkellemesebben nyült bele az éjszakâba vadâsz-élmények elbe-
szélésével.
Deczember elseje olyan jôl, vagy olyan rosszul mult el, a mint éppen
ilyen hosszü utazônapok mulni szoktak. Tegnapi ismerôseink kellemes târ-
sasâgot nyujtottak, s a kis szôvetséghez csatlakozott még ôtôdiknek egy
egyetemi hallgatô, valôban csodâlatos kis emberke, a kinek eleven lénye az
orosz és a nyugateurôpai vilâgnézetek keverékét ârulta el.
Az utazâs fôérdekessége mindenesetre a lakossâg vâltozatos tipusa a
vasut mentén. Sajnâlattal vettük észre, hogy régi barâtaink, a kirgizek és
szârtok lassankint eltünedeznek, s a turkmenek vad, izmos alakjainak adnak
helyet, a kikhez késôbb ellenszenves, ravaszképü perzsâk, meg egyes csodâlatos
afghântipusok çsatlakoznak.
Egy ilyen hôrihorgas afghan, barnâs-sârga, egészen szemita jellegü
arczczal, a melynek mélyébôl bogârfekete szemei valôsâggal félelmetesen
villogtak elô, egész lelkinyugalommal letelepedett hivatalnok-barâtunk szét-
nyitott nyugvôhelyére, rengeteg halmaz szônyeg, ruha, ârücsomag és hasonlô
„kézipodgyâsz“ kôzé. A megbotrânkozott tulajdonos elôszôr szép szavakkal
prôbalta a betolakodôt tâvozâsra birni, de hiâba. Akkor aztân gorombân
kezdte, s kézzelfoghatôlag adta értésére az afghânnak, hogy tâvoznia kell
— mind hiâba : a vad ôriâs nyugodtan ülve maradt, s hordônyi turbânja
alôl teljes nyugalommal tekintett Îe az alatta kâromkodô hivatalnokra. EIô-
hivtâk a kalauzt, egész sereg utas gyült ossze a „basi-bozuk“ kôrül, mint
a hogy 6t kaczagva nevezték, a kalauz is beszélt a lelkére — de teljesen
hiâba, mert az afghan mindig ugyanazzal a jôakaratü nyugalommal tekintett
le az alatta kiabâlô, gesztikulâlô seregre, mintha neki az egész lârmâs
csoporthoz abszolute semmi koze sem volna.
Végre megjelent egy magasabb rangü hivatalnok, a ki valôszinüleg
tudott a nyelvéa beszélni, mert alig szôlt hozzâ néhâny szôt, azonnal fel-
elevenedett az ôriâs, a legelôzékenyebben osszepakolta holmijât s méltôsâ-
gosan vonult ât az elsô osztâlyba, a miért a dijtobbletet azonnal lefizette.
41*