i l l
«»Bl
B n
111$»
M3
M ali
W H
r j ..'
I p
melyen alattunk, lent a Szäry-dzsasz szeles medenczeje felett, derülten mosoly-
gott az eg, s ragyogö, veröfenyes napsugärban fürdött a völgy.
. Körüllovagoltuk a szyrt-plateau delkeleti szärnyät, hogy a dombok között
levö völgyekben, meg a peremszakadek hasadekvölgyeiben köszäli vad es
hegyi juhok utän nezzünk, a melyek hazäjäba itt a szyrteken ezennel beha-
toltunk. Vad, kietlen videk ez a szyrt-videk, a melyen a nagy magassäg
miatt csak szegenyes növenyzet tengödik. Törmelek es görgeteg fedi a talajt,
a melyre az alacsony, ritkäs havasi legelö-növenyzet alig borit valamelyes
szürkes-zöld, kopottas szönyeget; jeghideg szel sivit a hullämos sikon, es
halotti osend honol a sivär területen, a mely közvetetlenül a höhatär dermesztö
szomszedsägäban mostohäja minden frissebben liiktetö szerves eletnek. Az
alacsonyan üszo köd a különben oly fenyes napvilägot fakö,. homälyos szür-
ldilette tompitja, s igy a tägas, hullämos fensik, melynek eppen semmi' havasi,
alpi jeliege nines, csakis Eszak-Szibiria vigasztalan pusztäira, a sivär tun-
dräkra emlekeztet, a mely benyomäst a legelenkebben elösegiti a esontig
järö, eles, gyilkos hideg.
Vadra nem bukkantunk, de Sg egyik kopär, kietlen völgyecskeben
■öriäsi vadjuh-koponyät talältam, meter hosszü szarvakkal. Az ilyen „Staffage“
gyakori ezekengä területeken, s mindig megteszi a hatäsät. Hisz ügy illik
az a fakö, porladozö koponya azokkal az idetlen, vizözön elötti szörnyeteghöz
illö, kaeskaringös szarvakkal a környezet sivär, puszta, halälos szomorü-
sägähoz1
Az öreg Attei ezen körlovagläsunk alatt többször adta bizonyitekät
annak a pontos helyismeretenek, a mely az S uifmutatäsait valösäggal meg-
becsülhetetleneknek tiintette fei. Nemcsak, hogy minden tetova nelkül oda-
vezetett bennünket nehäny csalcugyan erösen järt vadvältöhoz, a melyekre
regebbi idoböl emlekezett, hanem csodälatrameltö biztossäggal kalauzolt el
az ättekinthetetlen s valösäggal teveteg egyformasägü halmok között ahhoz
a. keskeny s elrejtett sziklareshez is, . a mely egy különben teljesen hozzä-
ferhetetlen szurdok falain bejäröul szolgäl a Küljü-szu völgyebe vezetö ösveny-
nek. Olyan rettenetes meredeken vezetett le ez a keskeny ütnyom ket mere-
szen kiugrö gerincz között, laza, agyagos törmelek-lejtön, hogy KoszTKA-val
ketten szedülni kezdtünk s leszälltunk a löröl, akärhogy hajtogattäk is kir-
gizeink, hogy: „Köb gyachsi dzsol! nagyon jö ü t!“ Veszely tenyleg nem
igen volt a dologban, mär a laza anyag termeszeteböl kifolyölag s lovaink
biztos lepese folytän sem : de az effele utak benyomäsa eieinte ugyancsak
izgalmas, s megszokäs keil, hogy az ember nyugodtan lovagoljon vegig rajtuk-
A mälladek-lejtöröl utunk egy kanyargös, hirtelen esesü völgyszakadekban
vezetett alä,. a jelenleg szäraz vizmosäs medreben, vagy annäk partjain, de
persze, ütrol csak annyiban lehetett szö, hogy legaläbb menetelesünk iränya
elenk volt szabva. A szyrtek videken meg kevesbbe van szö utakröl, mint a
Terszkei-Tau-nak sürübben lakott, vagy legaläbb sürübben järt eszaki lejtöin