A tòbbszor emlitett airan a szegényebb kirgizeknek fótàplàléka nyàron àt;
ez juh-, kecske- és tehéntejbol, vagy néha mind a hàromnak keverékéból készul,
és pedig ugy, hogy a ffiss tejet nagy ilstòkben alaposan, egy-két óra hosszat
forraljàk, s ezen szterilizàlàs utàn lassan lehutve, megalvasztjàk. Erjesztónek
vagy règi, savanyu airànt, vagy egy darabka borjugyomrot hasznàlnak. Ez a
két ital a kirgizeknek majdnem kizàrólagos nyàri tàplàléka, melyet, a mint màr
emlitém, ugyancsak hihetetìen mennyiségekben fogyasztanak. Friss tejet sem
nyersen, sem forralva nem isznak, s a mi igazàn ktilónós, még a tartós természetu
tejtermékeket sem ismerik. Csak az alfoldi kazakok készitenek néha-néha vaiami
kurut vagy brut nevezetù kemény, turó-féle sajtot, melyet okólnyi darabokban
szàritanak meg a napon, aztàn télen vizben felolvasztva fogyasztanak el.
Télviz idején azonban, a mikor megcsappannak a legelók, elapad a
nyàri tej-tàplàlék dus forràsa is, s ekkor a jurt éléskamràul hasznàlt zugànak,
az as-chaneh-nek, iiresen àllnak a tartói. Ilyenkor aztàn a nomàdsàg a nòvé-
nyi tàplàlékra fanyarodik, a mit nyàron àt egyàltalàban nem evett. A
tulajdonképeni kenyeret a kirgizek nem ismerik, sót a megjelòlésére hasznàlt
szót (nan) is a perzsàktól (tadzsikoktól) vették kòlcsón. Csak a gazdagok
készitenek vaiami kovàsztalan stitemény-félét, juhzsirból ràntva ki a tésztàt
mint a mi gazdasszonyaink a palacsintàt, még pedig kétféle módon: a tokacs
nagy, vékony palacsinta, a boorszak pedig kerek tésztarudj a mit kis dara-
bokra metelve siitnek meg. Ezek azonban inkàbb csak csemegék, vagy
teasutemények, a melyeket nem tekinthetunk a kòznép valósàgos tàplàlékànak.
Rendes étkul szol'gàlnak a gabonafélék, részben tejjel (sziit), részben vizzel
elkészitve, még pedig a kirgizeknél fóként az àrpa és buza, a kazakoknàl
pedig a kòles {tara). A szemeket rendszerint elóbb megpòrkolik, ritkàbban
amugy nyersen órlik meg, a mire részben nagy famozsarakat (szóku), részben
pedig egészen prehisztorikus kiilseju, két kóból àlló kézi malmokat (dzsar-
gildzsak) hasznàlnak. Az igy nyert daràt, vagy lisztet (un) sósvizben hig
kàsàvà fózik s csészékból iszszàk. A talkan, pòrkolt àrpa, az optajt, tejben
fótt àrpa, és a sziizmé, buza tejben, olyan ételek, a melyeket csak gazdagok
élvezhetnek télen àt, mert a szegényeknek ilyenkor kevés anyaàllatukat
kimélni kell, az àrpa pedig egyàltalàban ritka és dràga. E helyett a szegényebb
sorsuak majdnem kizàrólagos téli tàplàlékàt, a dzarma-1 hasznàljàk, a
mi egyszeruen vizben fótt, megórletett buzàból àll.
A hus tehàt, mint rendes tàplàlék, nem nagy szerepet jàtszik a kirgizek
asztalàn, habàr mindegyik tenyésztett àllatuknak megeszik a husàt,
sót még a tevehustól sem idegenkednek; rendes husfogyasztàsuk te li.:!® ^
nem tekintve azon àllatok husàt, melyek vaiami baleset folytàn hullottak el —
fólòtte csekély, mert, a mint mondjàk, még a gazdag bài-ok sem vàgnak le
tóbbet évenkint 3—4 lónàl és 20—30 birkànàl.
A kirgizeknek ez az egyszerubbnél is szerényebbnek mondható tàp-
làlkozàsa rendes életmódjuk. Kivételesen azonban, a mikor vaiami vendég,
kunak megtiszteléséról van szó, hatalmas tort csapnak, s fényesen iilik meg
a dasztarchàn-t.
A kirgizeknek ez a lakomàja elég eredeti s annàl is inkàbb érdemli
meg, hogy itt leirjam, mert nemcsak, hogy szàmtalanszor részem volt benne,
hanem, mert a nomàdsàg szokàsait jellemzó módon hozza nyilvànossàgra.
A lakoma szinhelye mindig vaiami tàgas, nagy, 5- 6 khanàtos jurt, a
melynek kòzepén az elmaradhatatlan tuz lobog a ftistnyilàs alatt.
A jurtszerkezet tarkàra màzolt léczezete, a diszesen szótt bó-k (széles,
tarka szalagok), a sokszinu, kacskaringós nemezdiszitmények és fali szónye-
gek, az -orault-csik rikitó mintài hangulatos, szinpompàs keretet nyujtanak,
a melynek hatàsàt még nòveli és kiegésziti néhàny a fóldre boritoti nemez-
takaró és élénk szinu kelet-turkesztàni szónyeg. Az ajtóval szemben, a tfiz
mellett van a fóhely, a tur, a hova a hàzigazda vezeti vendégét. A tilr
mógott, a jurt fala mellett vannak a hàz kincsei felhalmozva: eziisttel kivert
nyergek, a szava hatalmas alkotmànya, tarkàra festett bakokon izlésesen
csoportositott nemez- és selyemtakarók meg vànkosok egész halmaza, végill
pedig néhàny fényes bàdoglàda vagy szandik.
A hàzigazda gondosan vànkosokat és takarókat tereget vendégei szàmàra
a fóldet fedo nemeztakarókra, és az egész tàrsasàg guggoló vagy félig fekvó
helyzetbe rendezkedik el a tuz kòrul. A fóvendég, a csong-iure, vagy nagy
ur, éppen szemben ili az ajtóval, a tóbbi vendég mellette két oldalt; a
hàziur, mint utolsó a félkórben, jobbról kuporog. Az asszonyokat, ha azok
belépéskor yéletleniil éppen a sàtorban voltak, természetesen teljesen igno-
ràljàk ; kivételnek csak akkor van helye, ha az ember a csalàd règi ismeróse,
a mely esetben a „bai-bicse“ vagy „uralkodó“ asszony, meleg kézszoritàst
kap, a kìmper-eket, ^vén asszonyokat) megkinàljuk czigarettàval, a tóbbi nót
pedig futólagos bólintàssal udvózóljiik, a mit ezek azonban szerénységból
rendesen nem viszonoznak.
A gazdag jurt berendezését még a kóvetkezó dolgok egészitik ki : a
tiir-tol balra tekintve csi - fonatokból ósszetàkolt rekeszték van, a mely
éléskamra, as-chaneh gyanànt szolgàl, jobbra pedig kònnyu fiiggóny, a tosogo
vàlaszt el egy kis fiilkét, a mely a hàziur hàlóhelye.
Mialatt a férfiak félkórben letelepedtek a tuz kóriil, s az elsó lidvózlések
vàltàsa utàn, dohànyfust mellett megindul a beszélgetés, az alatt az asszo-
nyok még róvid ideig szorgoskodnak a jurtbar,. A falon fiiggó, nagy tarka
nemezból ósszevart és hosszu rojtokkal diszitett tarisznyàkból (ajapàk) nagy
khinai teàs csészék keriilnek eló, az as-chaneh-boi pedig bórtòmlóben (csanacs)
airant, vagy czifra tevegyomorból késziilt kulacsban (kìikur vagy bulkuk)
kumiszt hòznak eló, hogy a vàrakozàs. idejét megróviditsék. Egyszersmind
néhàny kungdnt, karcsu, izlésesen diszitett bàdogkannàt1 tesznek a tuzhóz,
1 Ezeket sohasem kószitik maguk a nomàdok, hanem vagy orosz, vagy szàrt iparczikkek.