berktitdzsi (solymász-mester) szerepét, megkezdte még a vadász-dresszura
kezdö alapjait is ismét feléleszteni emlékezetükben.
Menazsériánk fénypontja azonban kétségtelenül a „tartalékbirka“ volt,
a mely eb módjára követte a karavánt; a tanyákon teljesen szabadon jár-
hatott legelni, estére pedig mindig visszatért a tanyára, még pedig az én
sátramhoz, a melynek ajtaja elott szokott lefeküdni. Embereim Dzsoldas
(útitárs) névvel tisztelték meg a szegényt, a mely eleinte ismeretséget próbált
kötm ^ többi állattal, de a lovak teljesen ignorálták a gyapjast, a buta tevék
meg bögtek és köpködtek, valahányszor társaságukat kereste, úgy, hogy
végre teljesen felhagyott ezekkel a sikertelen kisérletekkel. így Dzsoldasnak
egyhangú, magányos, unalmas élete volt mindaddig, míg a sasokat meg
nem kaptuk. A helyett, hogy félt volna a tekintélyes, félelmes madártól, a
melyet Attei a jurt mellé, egy kuldzsá-koponyára lánczolt, Dzspldas yígan
sietett feléje, megszaglálta a kissé bizalmatlankodó sast, aztán Szemmel látható
elégedettséggel telepedett le melléje. A mikor a.másik sas is a tanyára került-,
Dzsoldas érzelmei egy ideig megoszlottak, de aztán állandóan az erösebbik
berkuthoz szegödött s minden este e mellett tért pihenöre. Az eleinte kissé
nggódó sas is nemsokára egeszen hozzaszokott különös barátjához, s napon-
ként élvezhettük azt a különös látványt, hogy a nagy ragadozó madár ráter
lepedett a birka széles hátára, kiterjesztett szárnyaival valósággal-betakarta
s ebben a kedves helyzetében sütkérezett a napon.
Nagyon fájt ezt a kedves tanyát elhagynom. A vidék bövelkedett vad,
ban, a- tanyahely kiváló kedvezfien feküdt, s még a fa sem hiányzott, úgy,
hogy állandóan remek tüzet tarthattunk fenn. Ha idom lett volna néhány hetet
tisztán vadászattal és a költözködö madarak . megfigyelésével tplteni, alig
választhattam volna erre a czélrá- jobb helyet, mert a beékelt völgy az
"utóbbi tekintetben is sokkal több érdekeset nyujtott, mint várni lehetett volna.
Igy például eg^éb költözködök közt egyszer fekete gólyákat (Ciconia nigra)
is láttam. Igazán különös jelenség a jégárakkal
koszorúzott zergetanyán!
Sajnos azonban, a kotelesség hivott; kevés
idöm volt már, s még hosszú és érdekes út
állt elöttem. Ecskeli-tasból írtam K r o o s -G r o s s
gyógyszerésznek, hogy milyen pompás munka-
területet találtam itt, s kértem, írjon dr. Stummer -
nek, hogy 6 csak fogjon hozzá, minden reám
való tekintet nélkül, az ísszyk-kul vidékén ter-
yezett tanulmányához. Telé voltam. dologgal,
s vétek lett volna az eredményes és még sokat
igéró kirándulást félúton megszakítani.
Szeptember 8-án hagytuk el a Karagaiti
.144. kép. Dzsoldas és a sas. völgyi tanyánkat. Az élo madarakat gondosan