— jobbán mondva, rendszeres butitással — torjék meg a neveletlen madár
makacsságát. Az ázsiai idomítás csak a türelmet és a szeretetteljes bánás-
módot ismeri, s ezzel sokkal többet tud elérni, mint az európai sólymászat
még legnagyobb kifejludése korában is, mert ezek az ázsiai sólymok nem-
csak egyféle vadra vannak idomitva, sem pedig naponként csak egy vagy két
vadászatra, hanem ezek válogatás nélkül üldözik a négylábú és a szárnyas
vadakat, és pedig gyors váltakozással egymás után, a hányszor csak szük-
séges. A ckermann békebiró elbeszélte, hogy a fiirj-vadászat idején, ha 2 0— 3 0
fürjre volt szüksége, csak a bazárhoz kellett mennie, ott megszólította a
legelso lovas • kirgizt, a ki magával hordta sólymát, s megrendelte nála a
vadat. A kirgiz intett, hogy elfogadja, megfordította lovát, kisietett a pusztára,
s alig 1—1*/4 óra mulva hozta a prédát. Ezek olyan eredmények, a melyeket
a derék, kis merUnek részérol egészen kozonséges dolognak tartanak.
Persze, az ázsiaiaknak van idejük bóven s nem esik nehezükre az ido-
mitás végén néhány hetet teljesen ennek szentelni. Annyira megy ez, hogy
a sólymár mindig hord hússzeleteket az ovében, s nem restel minden tíz
perczben lehajolni, hogy a sólymot kezére szállítsa, s így alaposan begya-
korolja az etetésbe és a hívásba. Mivel a jóllakott madár sokkal kevésbbé
kezes, azért minden ilyen kisérlet alkalmával csak egy csipetnyi tamakot
kap, míg a húsdarab többi részét balkézzel az összeszoritott ökölböl ismét
kilopják, mert így a madár csak mind nagyobb és nagyobb érdeklodéssel
keres a kincs után. A madarak nagy értéke részben onnan is származik, hogy
a sólymár a fáradságos munka közben onkénytelenül is megszerette ápoltját.
De nagyban hozzájárul ehhez, hogy a benszülöttek rendkívül szeretik a
sportot, s legnagyobbrészt nem is a zsákmány kedveért vadásznak, hanem
csak mulatságból, a mi különösen a szártok közt rendkívül meghonosodott,
s mivel ezek kizárólag csak a magasröptü madarakkal vadásznak, különösen
a nemes sólymok ára igen magas.
Legolcsóbbak az alacsonyröptü madarak, mert az idomított karvaly
5—10 rubel, az öreg nóstény héja (ennek a sorozatnak legjobb példánya)
ára pedig legfeljebb 30 rubel, vagyis ugyanannyi, mint az átlagos jóságú
lóé. Nagyon drágák a berkutok, mert még a gyengébb, csakis rókavadá-
szatra alkalmas berkut ára is legalább annyi, mint a jó :lóé, tehát 50—60
rubel, ellenben az elsórangú ilyen állatok, ha egyáltalában kaphatók, ötször
vagy tízszer ilyen drágák.
A sólymok ára iránt jó tájékozódást nyertem Naryn-kolban. Az egyik
szárt madarász tanyáján a ritka és nagyra becsült bár'in-féle sólyom frissen
fogott példányát láttam meg, a melyet szerettem volna gyüjteményem számára
megszerezni. Folajánlottam neki cserébe az egyik berkutomat, a mely erós
és rókafogásra igen alkalmas állat volt, de nevetve utasított el azzal, hogy
ha még három lovat ráteszek, akkor sem kapóm meg a szépreményü madarat I
Masfél hónap mulva a szárt ugyanazt a sólymot elhozta hozzám s nagy
alkudozas utan odaadta l'/a rubelert. Az idomitas alatt a him madar gyen-
g6nek es gyavanak bizonyult, s ezzel erteket vesztette. Azt hiszem, hogy a
szart madarasz meg volt gydzddve, hogy meg mindig kitiino iizletet csinalt.
Leg6rtekesebb az ak-itolge vagy vadaszsolyom, a mely, azt hiszem,
hogy a Hierofalco candicans-csoportba tartozik.1 Rendkivii! ritka, a koltoz-
kodes idejen egyiitt jelenik meg a hidakhal es hattyukkal, s a legjobb vadaszo
madarnak tartjak, sot meg a berkutnal is tobbre becsiilik. A mikor Przsevalszkban
voltunk, november elejen, a Turgenen fogtak ilyenfajta feher
solymot. Szerettem volna latni. Mivel embereim mar eldre kijelentettek,
hogy nem elado, azt izentem a tulajdonosanak, hogy megflzetem, ha elhozza
a madarat megnmtatni, hogy legalabb meghatarozhassam. Ennek a kovet-
segnek az lett az eredmenye, hogy az egesz aul „ kocsd'i“, vagyis felpakolt
es ismeretlen helyre parolgott el; az emberek feltek, hogy ertekes foga-
suktol valami modon meg akarom oket fosztani, elhagytak a kellemes alfoldet,
s a hegyek koze, valami felreeso zugba vonultak. Merke varos bazarjaban
lattam meg ilyen solymot egy szart oklen, november 21-en, hazautazas
kozben; a mennyire a gyorsan halado kocsibol lathattam, nagy, eszakias
jellegu, feher solyom volt. A postautazas azonban mar annyira elcsigazott,
hogy resteltem megallni a madar miatt a bazar saros utczajanak kozepen.
Nagyon siettiink mar Taskent fele, a vasuthoz, s igy elmaradt az erdekes
madar tuzetesebb megvizsgalasa.
Oktober 23-an jott ertiink S z a t o f f ker. kapitany, hogy az emlitett solyom-
vadaszatra magaval vigyen. Kettonkon kiviil meg a gyogyszeresz es a
keriileti hivatal tolmacsa, J a c h u d i K u c s u k o v , csatlakozott hozzank. Ez az
utobbi sziiletett kazak volt, de tanult ember, s most orosz hivatalnok, tiszti
ranggal. Persze, mohammedan volt, de azert Przsevalszk minden csalad-
javal erintkezett, s ezek orosz szokas szerint sohasem szolitottak ot csaladi
neven, hanem egyszeruen csak „Ivan N ik o l a j e vies“ -nek, bar sem neki, sem
az apjanak, soha semmi koze sem volt Ivan es Nikolaj szentekhez. A
talalkozon egesz csapat lovas kirgiz, koztiik 10 solymar vart benniinket
hat hejaval, harom vandorsolyommal es egy bdrin-nal.
Vadaszteriiletul a Dzsergalan mellett elteriilo dzserganak- es fuzfabozotot
valasztottuk. A folyo melyen bevagodott a losz-es konglomerat-takaroba, s mint-
egy 2 km. szeles volgyet (igazi, epigenetikus „volgy a volgyben“), a folyo szamos
aga kdzott surun ellepi a novenyzet. Utkozben mar lattunk egy kis probat az
erdekes sportbol, a mennyiben a vadaszat vezetoje, Iv a n X ik o l a j e a i c s , a b u r in
tulajdonosat felszolitotta, hogy ereszsze ra madarat egy csomo varjura.
Meg a vadaszideny kezdeten voltunk csak, s igy a madarak meg
kisse bizonytalanok voltak s gyorsan faradtak; de azert ez a probara rendezett
rovid epizod nagyon szep es erdekes volt.
1 Alighanem a Hierofalco henticrsoni faj.