bennünket, a kit, mint Turkesztân egyik legkitünôbb adminisztrâtorât, âlta-
lânosan ismernek, tisztelnek és becsülnek. Nagyon szivesen fogadott bennünket
s nemcsak ajânlatokkal lâtott el Szemirjécs tartomâny kormânÿzôjâhoz,
hanem intézkedett pôsta-utazâsunk irânt is, a mire ugyancsak szükség volt
tekintettel nagy szâmunkra és nagymennyiségü podgyâszunkra. A magas-
rangü orosz tisztviselôk vendégszeretô barâtsâgâval hivott meg- bennünket
âprilis 17-én ebédre, s az ô otthonâban eltôltôtt ôrâk mindig legkedvesebb
emlékeim kôzé fognak tartozni. A tâbornok hatalmas, hat lâb magas, kator,a.<
alak, de dûs szakâllal ôvezett arczârôl annyi jôsâg és értelem sugârzik
hogy ezzel mindenkit az elsô pillanatra megnyer, s igy azt az âltalânos
tiszteletet, a melyet Iwanoff tâbornok élvez, nagyon kônnyen tudom èrteni,
A tâbornoknén kivül, a ki réndkivül kedves és müvplt hôlgy, a meg-
hivott elôkelôségek legnagyobb része tudott németül és francziâul, s Igy
a târsalgâs hârom nyelven, de azért nagy élénkséggel'induit meg, é s lok
hasznos okulâssal szolgâlt Turkesztân mai âllapotârôl. Végezetiil a fel-
szolgâlô kozâkok egyike hârom pompâsan virâgzô rôzsât nyujtott âtiàz
ümônek êzüst tâlczân, a ki azokat „emlékül, s az utazas szerencsés kime-
netelének kedvezô elôjeléül“ nekünk adta. Valôban, pârjât ritkitô figyelmesség.
Âltalâban, még az elôkelôbb orosz hâzaknâl is y olyan patriarchâlis
egyszerüség és jôsâg uralkodik, hogy. ez râm a lehet’ô legszimpatikusabb
benyomâst tette. Igy pl. ebéd utân a németes, üres „egészségére kivânom“
helyett mindenki a hâziasszonyhoz siet, s megkôszünè-az ebédet, még a;
hâz ura is, a mi nekem rendkivül lovagiasnak tetszik.
Eppen ilyen szivélyesnek tetszik nekem az a szokâs isj hogy minlenj
hôlgy a kapott kézcsôkot azzal viszonozza, hogy az illetôt gyengéden homlokcn
csôkolja. A kézcsôk, szerintem, külônôsen idôsebb hôlgyek irânt nâgyon
szép, patriarchâlis és lovagias dolog, s csak sajnâlhatom, hogy a mi ideges,
fensôbbséget nem türô korunkban ezt a szokâst is lassanként sutba dobjuk.
Még sokkal szebb és bensôbb azonban az orosz hôlgyek homlokcsôija,
mert ebben valami anyaias, jôsâgos van, a mi igazân szivhez szôl, I al
târsas életnek bizonyos mélységet és tiszteletreméltôsâgot nyujt.
Végül megemlékezem még arrôl a szokâsrôl is, a mi persze mâr csak
a kôzéposztâlyoknâl divatozik, hogy t. i. a hâziasszony nem eszik ,a ven-
dégeivel, hanem azokat csak ellâtja és kiszolgâlja. Ez nem „cselédhiâny“
miatt van igy, hanem, hogy a hâziak megmutassâk teljes odaadâsukat a
vendégek irânt. Tôbbszôr vettem részt olyan ebéden, a hol hâzigazdâink
ennek a szokâsnak hôdoltak, s ügy lâttam, hogy ez az eljârâs nem fajül
el kellemetlen kinâlgatâssâ és unszolâssâ, hanem valôban elôzékeny figyelmesség
az egész. Elsô pillanatra a nyugati embernek kissé szokatlan, s
majdnem megszégyenitô, a mikor lâtja, hogy a hâziasszony szolgâlja jki,
de késôbb kitünik, hogy az nem annyira szolgâlat, mint inkâbb a vendég
kiszolgâlâsânak gondos ellenôrzése. Ez a szives vendégszeretet, a melyj
üzéles hatâraival keletre és hatârozott patriarchâlis viszonÿokra vali, rend-
ïiv ü l vonzô, mert bizonyos ôszinte szivélyesség nyilatkozik meg benne, a
înely a szivélyes vendégszeretetre vonatkozô ôsszes keleti szâllôigéknek és
Icôzmondâsoknak olyan megtestesülése, a melyet — szerény véleményem
Bzerint — csakis itt lelhetünk mâr fel.
A mint a bevezetésben emlltettem, az idô rôvidsége miatt tetemes
fcodgyâszunkat nem küldhettük elôre expedicziônk tulajdonképeni kiindulô
ftontjâra, Vjernyibe, hanem kényszerüségbôl; részint mint gyorsârüt, részint
■edig mint személypodgyâszt magunkkal kellett czipelnünk, a mi ugyan
22. kép. Kordn-tartô (rachléh) a Bibi-Chanym iskola udvarân.
■etemes kôltségtôbbletet okozott, de legalâbb kônnyen és simân ment.' Mâr
■nost Taskentben, a hol a vasutat végleg elhagytuk, az volt a féladat, hogy
f podgyâsz tovâbbszâllitâsânak kérdését okosan megoldjuk, mert eleve kizârt-
Biak lâtszott, hogy az egész nagy podgyâszt postân szâliitsuk tovàbb.
Elhatâroztuk tehât, hogy Taskentben szétosztjuk a holmit, s csak azt
■ s z s z ü k magunkkal, a mi az Ili-vôlgy siksâgain vaiò' kirândulâsokhoz
lokvetetlenül kell, mig a magas hegyi kirândulâsokhoz szükséges holmit
Baiami szâllitô-târsasâggal fogjuk Vjernyibe szâllittatni. Az ùtazâst akként
■frveztük, hogy magam a podgyâsz legnagyobb részével elôre sietek, hogy
■pernyiben megtegyem az utolsô elôkészületeket, és a karavân ôsszeâllitâsâ-
| 01 Sondoskodjam, mâsik két utitârsam pedig Ki.ippERT-tel a hâtrahagyott