emelkedó, egységes hegylàncz, a melyet szàmtalan csucs, orom, bércz és
hegykup koronàz a legvàltozatosabb formàk merész alakulàsàval, s melyet
egész hosszàban ósszefiiggó, megszakitatlan, egységes hó és jégtakaró borit,
a miból alig bukik eló itt-ott egy-egy setétebb folt, vaiami kopàr sziklafal
fekete kózete ! A làtvàny, bar a hegység vaiami 50 verszt tàvolsàgban lehetett,
elragadóan nagyszeru volt, s mar elore òriiltem, hogy néhàny nap mulva
behatolhatok ebbe a hatalmas hó^, jég- és sziklavilàgba, a melyból néhàny
toronyszeru hegyóriàs feltunóen magas orma biiszkén meredezik az ég felé.
Sokàig azonban nem mélyedhettem bele a tàjkép gyònyòruségeibe,
mert csakhamar a volgy felóli oldalról O ru z -b e k iparkodott vissza felém
vaiami idegen kirgiz tàrsasàgàban, mig kòzvetetlenill utàna feliilról is jottek
felénk az asu-tòri testvérek SziTNYiKov-val. Az elóbbi véletleniil talàlkozott
kisérójével, a ki reggel a Kara-kìr-h&gón- (a «fekete sziklacsucs-hàgón“, a
Tiirgen-asu mellékhàgójàn) keresztiil jòtt, s szintén B e k - s z y ltA n auljàt kereste.
Biztositott benniinket, hogy annak valamivel alàbb az Ottuk-tas volgye.
mentén kell tanyàznia, még pedig nem éppen nagyon messze tóliink. A két
testvér is ezen a véleményen volt. A mikor ezek els6 izben velem egyiitt
jottek a hàgón àt, éthoztàk az ajàndéknak magukkal czipelt fekete juhot
is és ezt, midón a karavàn segitségére visszasiettek, a hàgó innensó oldalàn
hagytàk kipànyvàzva. A volgy fenekéról, mint egyediili élo lényt, ezt a szeren-
csétlen àldozati bàrànyt làttuk a kopàr sziklavidék kozepette, : a mint sòtét
kòrvonalai élesen rajzolódtak az ègre. Folyton szemmel tartottuk vàtàskòzben,
mert mozgàsai, kétségbeesett kapàlózàsai flgyelmeztettek benniinket, ha valaki
a hàgó felól kózeledett. Most is jó szolgàlatot tett, mert éppen vissza: akartam
kiildeni Osuz-BEK-et a karavànhoz, a mikor a birka „jelzést adott“, s csak-
ugyan mindjàrt fel is bukkantak embereim a gerinczen. Magukkal hoztàk
tàbori àgyamat, néhàny meleg takarót, egy csomó csapànt ss az én két
jachtànomat, mindezt felrakva ta rk a. lovam hàtàra. S z itn y ik o v èlbeszélte,
hogy a legbuzgóbb kisérletezéssel sem sikerult a tevéket keresztiil hozni azon | |
rossz utrészleten, a miért is a morèna làbànàl telepedett meg a karavàn, hogy
majd a kora reggeli óràkban keljen àt a hàgón. Az orizetet T em ir , B i l e k és A t t e i
vàllaltàk magukra, mig a két testvér és ó az én holmimat siettek àthozni.
«A pjegànkàval (tarkàval)“ igy fejezte be jelentését „majdnem pórul jàrtunk;
a sok ide-oda jàrkàlàssal ugyanis végkép megromlott az ut, s a megvasalt ló
egy àrva lépést sem tudott tenni a nélkiil, hogy orra ne bukjék. Ìgy tehàt
elobb a jachtànokat czipeltiik àt gyalog a jégen, majd nekigyiirkóztiink vala-
mennyien a tarkànak, ki huzta, ki meg tolta, végiil pedig szépen felkaptuk
és ùgy vittuk àt a nyomorult pàràt azon a fertelmes darabon!“
Sajnos azonban, elfelejtettek teàt; kenyeret és czukrot hozni, az utazónak
ezeket a nélkiilòzhetetlen sziikségleteit, s igy SziTNYiKov-nak, mint a kinek a
lova legkevésbbé volt kimertilve, még egyszer àt kellett mennie a hàgón.
Egyszersmind meghagytam neki, hogy az óreg Arm-t is hozza magàval,
mert a tevék orzésére két ember is elégnek làtszott, az oreget pedig nem
akartam kitenni annak, hogy a széljàrta, fagyos hegy-nyergen éjjelezzen hiàba.
Mi tóbbiek aztàn lefelé lovagoltunk a vòlgyòn, hogy felkeressiik a
vàrva vàrt ault ; eleinte a hosszu hàgó-szakadék tormelékén csortettiink alà
jól-rosszul, de aztàn a tulajdonképeni Ottuk-tas vòlgyébe érve, gyors iige-
tésben folytattuk utunkat, mi kózben kis fekete lovamnak eddig kevésre
becsiilt poroszkàló jàràsa rendkiviil kellemesnek bizonyult. Lassankint elfàrad-
tam, s bàr gyorsan halàdtunk, az ut végte'er: hosszunak tetszett. Bizonyàra
haladtunk vagy tiz versztet elóre s màr alkonyodni kezdett, a mikor a szuk,
123. kép. Az Ottuk-tas-vSlgye.
kanyargós sziklavolgy egyik tàgasabb medenczéjében szembe jòvó, vàndorló
aul nyàjait és teherhordó àllatait pillantottuk meg, nyomukban férfiak, mar-
dzsàk és a szokàsos gyermekhad. Hajràval, galoppban siettiink feléjiik. Csak-
ugyan B ek-szìl ta n volt, a ki az egyik mellékvolgyból kijóve, néhàny napot
az Ottuk-tas vólgyében akart eltòlteni. Egy szempillantàs alatt leszedték a
teherhordó àllatok rakomànyàt, gyòrskezu mardzsàk néhàny percz alatt
kényelmes sàtort àllitottak fel, a melyet a derék B ek- szyltàn-tochtoszun1
szàmomra rendeztetett be, mig maga egy màsikat foglalt el.
1 Bek --= u r ; szyltàrì = aralkodó ; tochtoszun - * vàrj egy kicsit !
A kii^izek szeretik az ilyen czifra neveket ; mivel a gyermekek elnevezésénél igen
gyakran azt a szót alkalmazzàk, a melyet az anya ejtett ki elsónek a sziilés utàn, képzel-
hetó, milyen csodàs òsszetételu elnevezések àllanak hasznàlatban.
A lmAsy : Vàndor-utam Azsia szivébe. 24