annál oly ferdeszemü, tatárképü, talpraesett legényt, oly bársonybórü, finom.
formájú, ruganyosan karcsú „fehér személyt“ 1 annyit, hogy a legeslegiga-
zabb nomád aúlnak2 sem válnék szégyenére.
Roviden osszegezve, reátalál ugyan az utazó a vérrokonság nyomaira
mindenfelé, de sehol sem úgy, hogy biztos alapra helyezkedhetnék. Hol itt,.
hol ott tünik fel egy-egy kozos jellemvonás, de otletszerúen, kapcsolat nélkül ;
érzi az ember a kapcsot, de nem kovetheti vissza eredetéig, nem foglal-
hatja òssze a lidérczfényként fól-folcsillámló analógiák szikráit egységes.
üszokké, mely logikus fényével belevilágíthatna a népfejlfidés óskori sotét-
ségébe. Érzi, hogy a csagataj-tôrôk és a magyar két ága egy tórzsnek,
hogy testük egy testból, vérük egy vérból való - 9 de ezen intuitiv érze-
lemnél továbbra nem jut. Régen, nagyon régen szakadt el egymástól â két
hajtás ; más úton haladt, más sorstól intézve mindkettônek fejlódeSe, úgy,
hogy az évezredek lefolyása alatt a külon ébredó kultura újabb koteléket
nem szovott koztük, míg az idók mulása a kozos eredet emlékeií is annyira
elmosta, homályba borította, hogy tárgyi nyomuk alig maradt fenn.
Mig így az ethnológia- terén az ázsiai torokséggel való megismerke-
désem némi csalatkozással járt, a mennyiben a kétségtelenül fenforgó faj-
vegyülés nyomait sem abban a mennyiségben, sem azon éles kidomborodásban
meg nem találtam, à milyenben vártam, addig legnagyobb meglepetésemre-
az e fajta vonatkozások egész seregét találtam ott, a hol nem is kerestem,
tudniillik az orosz népien.
Régóta ismert tény, hogy nyelvünkben hemzseg á' szláv eredetú szó,
külonosenafoldmívelésre, kezdetleges letelepedésre vonatkozó fogalmak kózott.
Ha elóbb néhány tórók-magyar szóazonosságot soroltam fel, a szláv-magyar
megegyezésekból sem kerülne fáradságba egész lajstromnak .dsszeállítása,
kezdve a gazdán, bárányon, asztalon és villán (gazda, baran, sztol, vilka),
egészen fel a magyar büszkeségig, a Balaton-ig, melynek elnevezése a szláv
balotna, vizenyós hely, mocsár, tó szóból származik. Nem csupán rokonszenv
dolga, hogy anyanyelvünk szókincsének ezen részét mily érzelmekkel fogadjuk 1
Mindenekelótt küldnboztetnünk kell. A turk szavak nagyrészt osi ere-
detüek és nem az oszmán megszállás idejéból szivárogtak át hozzánk. A finn-
ugor és torok-tatár elemekból ósszeforró nemzettel együtt születtek e szavak,
mint a képzódfí magyar nyelv szavai, népünk fiai az anyatejjel szítták azokat
fel és hozták magukkal Ázsiából, Lebédián át, az új hazába, a négy folyam
országába.
De milyen lehetett akkor nemzetünk ? — szegény nomád torzs ; har-
czias, becsületes, bátor, de felettébb egyszerú és formálatlan lovas pásztor-
nép, — korülbelül olyan, mint mai nap a Tien-Sán jámbor kara-kirgizsége,
1 Ez a kifejezés is ázsiai tôrôk eredetü 1
8 Aúl = sátortelep.
csak azzal a különbseggel, hogy az iszläm kulturäja akkor meg vagy eppen
nem vagy csakis kis mertekben järta at a köznep szeles retegeit.
A honfoglaläs csapatait — nem tekintve a mär akkor is a£ orszägot
lako rokohfajü elemeket, a hun es avar nepek maradvänyait stb. — körül-
belül ilyen szinben kell kejizelnünk, megegyezoleg a kor kronikusainak fel-
jegyzeseivel, kik a magyarokat majd ällatbörbe1 bujtatott „vadembereknek“,
majd finom modorü, keleti pompäban diszelgo uraknak irnak le, a szerint,
hogy vagy a pusztäböl elökerült nomädsäggal, vagy a törzsfönökök2 „feher-
csontü“ kulturelemevel volt alkalmuk talälkozni.
Ilyenfele nomäd seregek voltak azok, melyek hol, hol nem, akär vändor-
läsaik közben, akär csak itt äz üj hazäban leptek erintkezesbe a telepedett,
földmivelö szlävsäggal; häzat, butort, mezögazdasägot, a telepedett gazda-
sägi elettel kapcsolatos jogi es közigazgatäsi intezmenyek sorozatät ennel
lättäk elso izben, ettöl tanultäk e l: nem csoda tehät, ha a fogalommal együtt
a fpgalmat jelölo szöt is ätvettek toiük. Gsekely dolognak, lätszik ez, de
oriäsi fontossägn l .
Na^phb vältozäs nepet alig erhet, mint a hogyan a honfoglalo
magyaroknäl megtörtent, ha fesztelen, häborüskodo nomädeletböl ügyszolvän
egy csapäsra ätter a földhöz ragadt mezögazdasäghoz, eg5mttal laza szer-
kezetü azsiäi törzs- es nemzetsegi' szervezetet felcserelven a rendezett
ällam kötelekevel. Ily. esetben egy nep többet- vesz ät mestereitSI egy pär
intezmenynel es az azoknak megfelelß szavaknäl S ätveszi azok kulturäjät,
es äzzal,. hogy ezt fölszivjä.es nemzeti kepessegeihez merten ätidomitja, ügy-
szölvdn teljes ätalakuläson, üjjäszületesen megy keresztül.
Igy magyaräzhatö, hogy nemcsak nyelvünkben, de ältalanos kulturänk
minden gydkereben meglepö mennyisegü vonatkozäsra bukkanunk, mely vilä-
gosar. (Vsziäv, szükebb körben ertve orosz eredetre vall. Nem a nyugot ma-
gasra fejlett modern kulturäjäröl beszelek, hanem azon ältalanos kulturälis
t6kei®|; mely a nep szeles retegeiben terjedt .el, mely az egyedek teljes tulaj-
donäva fejlödött, es a mely, ätidomitva a nep bensö szellemetöl, megadja
az ö, a gazdasägi, tärsadalmi, csalädi es köztestületi eletehen nyilvänulo gon-
dolkodäsmödjänak es vilägnezetenek a maga különleges, hogy ügy möndjam
tipusosan nepies belyeget.
Meglepöen liatott' reäm äz egyszepü orosz paraszt es magyar paraszt-
gazdänk gondolkozäsmödjäban nyilvänulo szoros azonossäg. Bär nem keres-
1 A kirgizseg mai nap is eloszeretettel visel pusztai köborlasain egy csikobörböl keszült
öltönyt, mely a rajta pompazö sörenynyel es rojtos faxkkal bizony eleg «vad» kinezest köl-
csönöz viselöjenek.
A keleti nepek illemtudasa es jömodorusaga közmondäsossä valt. ily egyöntetü csi-
szoltsäg mindenesetre csakis hösszü kulturälis fejlodes eredmenye lehet, es ugy, mint manapr
bizonyosan egy evezred elott is az äzsiai törökseg nagy resze hatarazottan müvelt, bar kultu-
rajaban szük körre szoritott elemekbdl allhatott.
A lm ä sy ; Vdndor-utam Äzsia szivebe. 2