. 34:(I 2 .i A HAVASOK FELÉ
W j f i álló.1 Jellemzó ezekre az agancsokra nézve, hogy rózsáik nem érnek
össze, hanem mindég néhány czéntiméter távolságra állanak egy-
mástól; a rózsák alakja, a gyöngyözet, az ágak elhelyezése és alakja
azonban teljesen azonos a mi ózünkéivel. Éppen úgy,
mint az európai öz-agancsokon, a szibiriaiakon is igen
gyakran fordul elö mindenféle abnormitás, de azonfelül
az utóbbiak nagyon hajlanak a szétágazásra, úgy,
hogy köztük a 10 -es vagy 1 2 -es bakok éppen není
tartoznak a ritkaságok kozé. Színére, szórére, testének'
alakjára,mozgására, életmódjára és viselkedésére nézve
a szibiriai oz tokéletesen olyan, mint a mienk, csak
abban lehet talán külonbséget találni, hogy a Cervus
pygargus hátulsó lába sokkal kevésbbé gracziózus,
mint az európai ozé, mert kissé csámpásan, befelé
áll, körülbelül úgy, mint a szarvasmarha, vagy még
inkább, mint a mi rot vadunk lába. Hogy ilyen csekéty
külonbségek alapján érdemes volt-e ezt az ózet külön fajnak tekinteni, az már
sok vitára adott alkalmat. Véleményem szerint, maga az agancs ktilönbözö
volta elegendó a külön faji jelleg megállapítására, mert abban olyan jellemzö
kriteriumok rejlenek, melyek a szibiriai oz meghatározására mindég feltétlenül
megbízható segítséget nyújtanak. A száz és száz agancs között, a mely
Ázsiában kezemben megfordult, egyetlenegy sem akadt, a melynek rogton
fel nem lehetett volna ismerni származását, illetve faji hovatartozását.
Még az elsö öröm érzetével nézegettem zsákmányom pompás fejdíszét,
a mikor már társaim mindenfelül hozzám sereglettek s hangosan üdvözöltek.
Különösen TEMiR-en látszott, hogy igazán örvend a szerencsés kézdetnek, s
hangosan adott oromének kifejezést. A kezdet megvan, mondá, most már
bizonyos, hogy „jó úton“ haladunk, s hogy minden kivánságunk teljesülni
fog, azaz, hogy ktildzsá-t (Ovis poli), tekhé-t (koszáli vad), sot még.ó/w-t (medvét)
is fogunk elejteni. Jó jelnek vettem ezen jóslatait, s érthetó jó hangulátban
vettem részt a nap többi vállalataiban.
Mintaszerü rendben következett ezután egy egész sor hajtás, habár
nem is olyan szerencsével, mint az elsö, mert részben felém csak suták
jöttek, a melyeket persze lovés nélkül bocsájtottam tova, részben pedig
kiséróim hibáztak el néhány lovésre került bakot. Ez azonban nem rontotta
el a hangulatot, mert a dombos erdovidék gyönyörü. szép, a madárvilág
csodálatosan gazdag és érdekes, embéreim pedig az egész vadászatot olyan
kifogástalanul rendezték, hogy egy perczet sem vesztegettünk el hiába: a
1 Az általam elejtett legerösebb ozbak agancsa, a görbület mentón mérve, mintegy
42 cm. magas, míg az agancs hegyeinek távolsága, 42V2 cm.-t mér. Ez a tekintélyes méret
azonban még nem a legnagyobb, a mit találhatunk, hanem ennél is akadnak, habár nem
óppen gyakran, még jóval erosebb agancsok is.
puskàsok és hajtók felàllitasa olyan pontossàggal és oly rendszeresen ment
végbe, mintha a leggondosabban kezelt vadàszteriileten vadàsztunk volna,
nem pedig a Tien-san szabad, kultivàlatlan elóhegyein. Kiilonos disze ezeknek
a kis erdó-pàsztàknak a nyirfajd (Tetrao tetrix) gazdag àllomànya; majd-
nem mindegyik hajtàsban volt alkalmunk e gyónydru vadat megflgyelni, a
mint nagy robajjal, szàrnyesattogva rebbent fel a fuves aljanòvényzet kòzul.
Déltàjban magasabban felemelkedó kupra jutottunk, a melynek làba
elótt széles, lapos vólgy nyilott, a Bel-kara-szu vòlgye, a melyben mélyen
alattunk két jurtot làttunk felàllitva. Az utolsó hajtàs utàn, leszàllva a kavic.s-
teraszok meredek lejtoin, egyenesen a sàtrakhoz jutottunk, a hol O ruz-bek
vàrt benniinket az elly-basokkal. Csakugyan meglepo pontossàggal vàgott
minden rendelkezés, ugy, hogy jobban szervezett vadàszatot még Európàban
sem kivànhattam volna, sfit ellenkezóleg, Európàban a kirgiz ju r t kényelmét
*— a mely itt a „vadàszlak“ szerepét viszi — mi sem pótolhatja.
Kora reggel, mint rendesen, reggelimet a mellett a kis biczegos asztal
mellett koltóttem el, a mely tàbori àgyam elótt àllva, jurtom egyszeru butor-
zatànak egyik fó alkotó része. Majd a hegyeken keresztiil óràk-hosszat lova-
golva, vadàszgatva,. dèli pihenóre ismét csak szokott hajlékom baràtsàgos
keretébe tértem be, s ugyanannàl a kis biczegos asztalkànàl fogyasztottam
el ebédemet, szurcsolgettem gózòlgó teàmat, mintha ki sem mozdultam
volna a sàtorból : pedig most vaiami 30 verszttel odàbb vagyunk, s kis
lakàsom keriilt ide elém, messze a hegység belsejébe.
A kis Bel-kara-szu (a gerinczról jóvó fekete viz) a Terszkei-tau fó-làn-
czàval folyik pàrvonalosan olyan hosszanti baràzdàban, a milyen tòbb is
képzódòtt ebben a konglomeràt- és homokko-dvben, a mely az Isszyk-kul
medenczéjétól a dèli hatàrhegyek felé meredeken emelkedik hosszanti lépcsó
alakjàban, s a melyen az elóbb ismertetett erdós dombhàtak terillnek el.
Nem messze sàtrainktól, a patak beletorkollik a sokkal nagyobb Dzsergalànba,
a mely itt lép ki a tulajdonképeni hegység egyik keresztvólgyébol, hogy
aztàn nagy kanyarulattal forduljon be az Isszyk-kul hosszanti medenczéjébe.
Tanyahelyemról érdekes bepillantàst nyerhettern a hegység szerkezetébe,
mert nem csak a két elóbb emlitett formàcziónak egymàssal vaiò talalkozàsa
jutott itt jól kifejezésre, hanem azonkivtil az Isszyk-kul-medencze észak-
keleti elhatàrolàsa is àttekinthetóen tàrult fel elóttem.
Éppen délre a jurtoktól, è nem is nagyon messze tóliik, emelkedtek ki
a hegylàncz oldalgerinczeinek meredek sziklài a sokkal laposabb elótérból
és annak erdóségeiból, még pedig ugy, hogy hosszu, hatàrozottan kórulirt
vonalban széles, nyilt ivet keritettek be, a mely òbolszeruen nyulik be a
hegység keretébe. Az òblot éppen olyan hullàmos halmok és dimb-domb
tòltik tìiegj mint a folyó innensó partjàn lévó teriiletet, csakhogy amott
magasabbak és vàltozatosabbak. Jól làtszik, hogy e halomrendszer részben
az egész idàig huzódó konglomeràt-zónànak, màsrészt az északról ivalakban