ságaim felol. Ez a részvét enyhítette állapotom lesujtó voltát, és sohasem
éreztem magam elhagyatva itt az Isten háta mogott fekvó szyrten.
Csodálatosképen a két orosz édeskeveset torodott velem, külonosen
S zitnyikov kozákot a két nap alatt egyetlenegyszer sem láttam. Ez a nem-
bánomság annál feltünfíbb, mert biztosan tudom, hogy mind a ketten vonzódtak
hozzám, s külonben is az orosz népnek szimpatikus jellemvonása se szíves
jóakarat.
A míg én nyómorultan fetrengtem, embereim derekasan dolgoztak, s
az a zsákmány, a melyet bemutattak, némileg megvigasztalt az idoveszteségért,
a mit magam szenvedtem. T emir lott egy négyéves kuldzsát, egy arkart és
két allákot : oly zsákmány, a melyet a vadász talán nem becsülne nagyra,
de a zoologiai gyüjteménynek orvendetes gyarapodását jelenti. SziTNYixov-nak
csodálatosképen sikerült egy gyonge kuldzsát elejtenie : a ki ismeri S zitnyikov
kitüno czéllovo képességét, az bizonyára arra fog gondolni, hogy az állat
ongyilkos akart lenni ; Bilek egy rókát (iiilktí) hozott, egy feltünden kicsiny,
tulipiros szòrnyeteget, a mely a mi európai Canis vulpes-ünkhüz az általános
testalkaton kívül úgyszólván semmiben sem hasonlít; végre K osztka kiilon-
féle rovarokat és myriapodákat hordott ossze, tg|bek kozt a nyári élet
utoísó jele gyanánt, néhány Apolló-lepkét. Azonkívül szépen preparali madár-
boroknek egész szép sorozatával orvendeztetett meg. Ròvid ideig tarto gyongél-
kedésem miatt tehát a gyüjtotevékenység nem akadt fe] jelentékenyen, a
miért embereimnek ószintén hálás lehettem.
A szép gyüjtemény láttár^. ismét minden erom visszatért. Nem szabad
betegnek lennem, mert kitíízott 'feladataimhoz 'osszes eromre, szükségem van.
Az efféle dolgok az utas-élet árnyoldalai, külonosen, ha .az'. embert
ott érik, a hol az utazás anyagi nélkülozésekkel és fizikai megpróbáltatá-
sokkal elválaszthatatlanul együtt jár. Ezek a testi megpróbáltatások azonban
korántsem veszik az ember szervezetét annyira igénybe, mint az a kitüzott
czélért vaiò folytonos izgatott tòrekvés, a mely az utazó lelkében vaióságos
monomániává válik. Szívesen fárad az ember/* ha tudja, hogy veszélyes vagy
kimeritd fáradozása az utazás czéfját elómozdítja. Sohasem lehet azonban
a kutató lelke nyugodt ott, a hol túlsok tennivalója van, a-hol látja, hogy
lehetetlen annyit végeznief a mennyjvel utólag teljesen meg lehetne elégedve.
Ez a moho, hogy ne mondjam kapzsi munkavágy a végletekig feszíti az
ember idegzetét,- s rendesen jobban megviseli a testet, mint a legkiméletlenebb
testi szenvedés.
Szeptember 1-én, habár még gyenge voltam, de elég jól éreztem magam,
hogy „ üdüló “ -kirándulásra merészkedtem. B ilek és S zitnyikov rá akarfak
venni, hogy álljak el vaiami lesgòdòrben, a melyet T emir elejtett vadjainak
maradványai mellett ástak, hogy bevárjam a szakállas és havasi keselyfi-
ket, a melyek a nap folyamán a hullákat okvetetlenül meglátogatják. T emir
azonban, a ki boldog volt, hogy ismét folépültem, élénken protestált ez
eilen, mert attöl félt, hogy a nyirkos gödörben ismét meg fogok hülni,
hanem e helyett teljes. gyôgyulâst remélt a Szâry-dzsaszyn-tau napsugaras
friss levegôjétôl Sokâig nem tudtam elhatârozni, hogy melyik tanâcsot
kövessem ; mikor azonban mâr nyeregben tiltem, s a derék mergen sokat
jelentô pillantâssal szôlt, hogy „bizing minen helsze gerek“ (velem keil jönnöd),
akkor a fâradsâgos lovas kirândulâst vâlasztottam.
A meglehetôsen jelentékeny Sihm patak mentén indultunk fôlfelé egész
annak glecser-karjâig, s azutân a Szâry-dzsaszyn-tau also hôhatârân huzôdtunk
végig, vadjuhok utân kutatva. Az a néhâny kis csapat, a mit lâttunk, olyan
nyilt terszinen telepedett le, hogy lehetetleii volt észrevétlenül megközelite-
nünk, a Silun partjân azonban négy kuldzsa olyan helyzetben tanyâzott,
hogy a kedvezôtlen szél sem akadâlyozott meg abban, hogy gyalogosan
ne sikerüljôn ôket elejîeni. Nem jârt ugyan a dolog valami nagy fârad-
sâggal, de,.;.mire tàrsaim a szerenesésen elejtett ôtéves kos lefejtéséhez
lâttak, megelégeltem ;a- dolgot s magam szépen vissza lovagoltam a kôrül-
beiiil 3 versztnyire fekvô tanyâra.
Reggel 9 ôrâtôl délutân fél 4 ôrâig a szyrten szanaszét nyargalâszni,
kôzben a nehéz hegymäszö czipôkben legalâbb két kilométert cserkészni, és
pedig eleinte a Silun patak jéghideg gleeser-vizében lefelé, azutân négy-
kézlâb fel az egyik . meredek lejtôn : éppen elég ,,üdülô-kirândulâsnakft, s
ugyancsak örvendtem, hogy megint végig nyujtozkodhattam âgyamon.
Ez :%■ kirâni^lâs különben nemcsàk élvezetes volt a Szâry-dzsaszyn-tau
könnyen hozzâférhetS ■ magas kar-völgyeinek tâjképi szépsége miatt, hanem
egyszersmind tanulsâgos bepillantâst nyertem a hegylânez szerkezetébe, ktilo-
nösen pedig érdekes volt ornithologiai szempontbôl, a mennyiben néhâny
kis tô partjâra meglehetôsen élénk életet varâzsolt a mindenfelé költözködö
madâr, sôt egy kis, arasznyira nôvô tôrpefüz-féle sürfl bozôt-
jâban félreismerhetetlen nyomait talâltam annak, hogy az
északi kékbegy (Cyanecula suecica) fészkelô madara ezek-
nek a tundra-szerü tâjaknak.
f ¡Szeptember 2-ân elhagytuk a Bel-kara-szu melletti tanj'ât
s tovâbb költöztünk délnvugat felé, a Szâry-dzsasz-kapcsegâj
felé. Mint rendesen, most is elhagytam a karavânt s A ttei
és T emir kiséretében vadâsztam. Bâr idöközben eléggé meg-
ismerkedtem a szyrt-vidékekkel, azért mégis minden kirându-
lâs üj, vâltozatos képeket nyujtott, hogy sohasem fâradtam
elnézni és figyelni. Néha enyhe lejtôjû, hullâmos halmok
téveteg ôsszevisszasâgâban, sajâtsâgos puha, földes agyagon
jâr az ember, aztân ismét mély, szakadékszerü vizmosâsok
n^ilnak meg szemeink elott; laza, sôtétvôrôs szinü, vertikâlis
falü feltârâsok nyilnak nieg a szakadékban, fenekén pedig „„
- , . . . j , , 138. kép. Bizing minen
smaragdzold patak csorgedezik. Maskor ismét az üt a szyrt- keisze gerek!