A irrig a karavàn meredek oldalszakadékon crcszkedctt le a völgybe,
mi hai man a szvrt peremén lovagoltunk délfelé a Szàry-dzsaszyn tau felé,
h°gy ^ meredek szakadék szikläi között tekke vagy vadjuh utän szimatoljunk.
Itt szokott sikertelenségem üldözött ; eredményteleniil kutattunk mär ät egy
tuczat ärkot és sziklacsoportot s éppen azon tanakodtunk, hogy visszatärjünk-e,
vagy pedig az A t te i ältal ismert üton még valamivel följebb szélljunk-e le
a völgybe, a mikor lassan szälldogälva, fekete-fehér szinü hatalmas havasi
keselyü (Gyps lnmalayanus) jelent meg alacsonyan a fejlink felett. Mint-
hogy vadra mär nem szämitottunk, inkäbb csak kedvteläsböl, mint komoly
szàndékkal, a lovésre mindig kész T emir biztatäsära, golyót küldtem a
hatalmas, szärnyaival 3 metert is felölelo madär utän ; mint a legtöbbször
ilyen esetben, az ärtatlan golyó nem okozott kärt, hanem a keselyü ékalaku
farkän hatolt keresztül, a mely megriadva, néhàny ölnyire ugyan aläbukott, de
aztän egykedvüen, mint a süvöltö nyilvesszö, minden szärnycsapäs nälkül sur-
rant el. A lovés döreje azonban menydörögve visszhangzott a környezö szikla-
szakadékok közt, s ettöl felri'adva, az egyik szakadékon a menekülö köszäli
vadak valosägos lavinäja hömpölygött alà a völgybe, hogy a szemben levo égbe-
nyuló sziklavadonban eltünjäk. A szürke alakok sokasäga nem akart véget
érni. Bizonyära szäznäl is többen voltak s hatalmas szokelésekkel tüntek
le örökre szemünk eiöl, csak egy csomó kirgiz äldäs szällt utänuk.
Nyaktörö osvényen, meredek szikläk »közt, lovainkat vezetve. szälltunk
le a volgyszakadékba s aztän magäbän a patak ägyäban lovagoltunk Ie'felé.
A Karagaiti szuk szurdoka, meredek szikläk köze bezärva, tàjkép tekintetében
a legszebbek kozé tartozik ; különben nem a tekintélyes magassägü sziklafalak
azok, a melyek itt meglepoen hatnak — a szyrtvidéken hozzàszokik az ember az
efféléhez E- hanem a szikläk szine. A mindkét oldalon szàlban a.116 vaskos,
kemény palaközet ugyanis részben fényes fekete, mint a koszén, részben
pedig vérvoros, körülbelül, mint a vörös vasércz, s a mellett a rétegek élesen
vàlnak el egymàstól. Ezek a szinek a függölegesen fölmeredö sziklafalak rideg
komolysägäval nyomasztóan félelmesen hatnak, s ha valahol, ügy itt képzelhet-
jük D a n t e poklänak kapujàt, e feliràssal: lasciate ogni speranza, voi ch’entrate.
Azonban az ,i)vdög nem olyan fekete, mint a milyenre festik; mintegy
fél kilométer hosszüsägban vezet az ut ezen a fekete-vörös, szük alvilàgi
üton ät, de aztän kiszélesedik valosägos volgygyé s a rendes sàrgàsbarna
pala bukkanik elö az üde gyeppäzsit alul, mig a lejtöket buja fuzbozót
(iSulix sibìrica) boritja. Ebben a rendkivül bekés, kedves völgyben egyszefre
csak feltünnek elöttünk a jurtok. Kékes füst szäll a csangarak nyiläsän, s
O ruz-b ek megpillantva bennünket, futva siet elénk, hogy leszälläs közben a
kengyelt tartsa.
Néhdny percz mülva mär a kuldzsa hüsäböl käszült gözölgö kubardak
mellett ültünk, s rövid megszakitäs utän ismét kellemesnek talältam a
nomàdéletet a Tien-sanban.