A vadászathoz és a .fogáshoz való. kedvnek, meg az ehhez szükséges
ügyességnek azonban a madár természetében kell rejlenie, s a világ semrriiféle
idomítása sem volna képesí beleverni. Az osszes kirgizek, a kiket ez iránt
megkérdeztem, ezt ; a .feleletet adták, s határozottan tagadták, hogy lehetne
a madárba. efféle tulájdonságókat mestersegesen belenevelni. Xermészetes,
némi gyakorlat. és szoktatás rendkívül növeli a madár ebbeli képességeit.
Az idomítás befejezése után, mivel a madár már hetek óta nem használta
a számyát, bizonytalanul dolgozik, s mindjárt elfárad, de minél többet vadász-
nak vele, annál erélyesebben támad, annál kitartóbban üldoz s a növekedö
öribizalömmal nóbátorságaés megbízhatósága is,: annyira, hogy órák hosszat
harczol olyan , óriásokkal, mint a tuzok vágy a darú. A mint a szakértó
vadászok mondják, ha a madár eltévedt, úgy: arra a jelre, a melyet a madár
gazdája hosszú ukuruk-ra erösitett tolljátékkal ad, 10—12 verszt távolságról
is .nyílegyenesen,. minden habozás nélkül visszarepül gazdája oklére.
A berkut1, a melyet rendesen, mint fiókát fogtak el . a kirgizek, annyiban
különbözö idomítást kap, hogy a tolljáték helyett óz- és marmotabórból
készült, rókafarkkal díszített játékot mutogatnak neki. A berkutot ezen a.
csirgá nevü játékon etetik, mihelyt olyan szelíd, hogy felugrik az ökölre.
Lassankint úgy gyakorolják a madarat, hogy éz eilen a csirga-játék eilen
tüzelik, végül pedig a vadászatot is ezzel tanítják be, úgy, hogy a lovas a
friss hússal megrakott csirgát hosszú zsinóron, : vágtatva húzza maga után,
míg a berktüdzsi sziníén lovón, leveszi a sas süvegél és „prüatj* -kiáltásokkal
bíztatja a csirga eilen. Csak a sast bíztatják ilyen kiilön kiáltással, míg a
.többi .sólyomféle csak a rendes "„pö, pö!“ és ,,ku, ku! szót ismeri, akár
mint biztató, akár, mint csalogató. szót. Ezek a hívó-szavak, meg a -többi
szakszerü kifejezések valóságos mükifejezések a kirgizek között, s a ki vét
ellenük, ép úgy kinevetik, mint' mi á koczavadászt:
Ha az idomítást befejèzték, vadàszatra indulnak a pusztára. A sólymár
persze lóhátón jár, kezére húzza a mjélej-t vagy keztyút. Ez a sólyrnok
számára vékony szarvasbörbol, igazi sasok számára eros lóbórból van, a melyet
még jól kibélelnek ôz- vagy szarvasbórrel. A keztyü olyan ujjatlan, mint a
balatoni halász „kesztéje“, s csak ritkán használnak háromujjas keztyüt, a
melynek egyik ujjába a hüvelykjét, másikba a mutato- és nagyujját, :a har-
madikba pedig gyurüs- és kisujját dugja a sólymár. A sólyrnok és sasok sipkát
viselnek, az alacsonyröptüek nem. Valamennyi madár lábán ott van azonban
a puha bórból készült békó, a mely mintegy arasznÿi hosszú darabbal köti
össze a két lábat, s vaiami kb. 35 cm. hosszú ' zsinórban folytatódik, a melyet
a vadász. kezében tart. A békó osszégabalyodását néhá szaruból való spirális
szalág akadályozza meg, de rendesen csak egyszerü szíjból készült. Némely
1 Igazi kirgiz neve ugyan berkut, de äz oroszok berkut-nak mondják, *s így jutott be,
az irodalomba is, azért átmenetileg én is így használom.