XIX. FEJEZET.
A K Ò Z É P -À Z S IA I B A ZÀ RO K .
belso-àzsiai vàrosok, hacsak nem emelkednek bennok monumen-
tàlis éptiletek, mint Szamarkand-ban, vagy nem dolnek enyhe
lejtore, mint Aulie-ata, messziròl a sok fa és nòvényzet rniatt
ugy tiinnek fel, mint vaiami kis erdoeske. • Kozelebb jòve, kezd
aztàn a kozség elòbukkani és pedig az elsò jelek azok a hosszu, fakósàrga
loszfalak, a melyek a birtokokat kòrulkeritik. Azutàn feneketlen sàr, vagy
még rosszabb,' fullasztó por jelzi a
kozség kezdetét, s megjelennek az
elsò nyomorult vàlyògviskók is.
Az utczàkon vaiò kóbòrlàssal
csàkhamar megelégszik az ember,
mert az ablaktalan falak vàltozatlan
egyformasaga, meg a fecskefesz-
kek módjàra osszéràggatott, egymàst
tàmogató nyomorult, félig romban
he vero hàzak igen róvid idó alati
uffalmassà vàlnak. Az utczàk azon-
kiviil valósàggal nyaktòro àllapotban
vannak.
Az ember kivàncsian màszik
fel valamelyik lapos hàztetòre, hogy
189. kép Kilàtàs a hàztetókre.
A hàttérben a Bekler-Bek-mecset pistak-ja.
szélesebb kilàtàsa legyen. A kilàtàs ugyan kulònòs, a mint azt a mellékelt
kép minden leiràsnàl jobban illusztràlja, de elvégre is unalmassà vàlik, a.
mikor az ember mindig ugyanazt a pusz-tulófélben levo, félig rombadolt:
òsszevisszasàgot làtja.
Természetesen, nem beszélek itt Szamarkand pompàs muépitményeiròl,
mert azokat akàrhonnan tekintsiik is meg, mindentlnnen bàmulatosan hatnak.
Az efféle azonban csak kivételes, mert a legtobb ,„diszes épiilet“ egyszeru.
nyerstégla-épitmény, mint pi. a képiinkon is làtható Bekler-bek- meeset Tas-
kentben, a mely ugyan nagyméretu, de rideg, hideg, alig lehet érte lelkesednL
Ugyanezt a benyomàst teszi az emberre minden belsò-àzsiai varos
mahalà-ja (lakó negyede), s mindig ugyanazok a képek ismétlódnek, akàr
Szamarkand, akàr Taskent, akàr pedig bàrmiféle nyomorult szàrt-falucska
legyen is az, mint pi. Merke, vagy Vjernyi és Przsevalszk kulvàrosai.
Természetes, hogy annak, a ki a diszépitmények architekturàjàt akarja
specziàlisan tanulmànyozni, vagy a ki pi. mint hivatott ethnografus, vagy
antropologus, az irigy falak mògòtt rejtó'zd életet akarja megismerni, annak
lesz elég dolga. Az ujabb idoben annyira fejlodòtt „Hàztanulmàny“-nak is
volna itt elég tennivalója, ■ s bizonyàra becses eredményeket szolgàltatna a
szàrtok, ozbegek, tadzsikok, tarandzsik, dungànok stb. àzsiai nép hàzànak
òsszehasonlitàsa.
Sok ethnikai kérdést is csak akkor lehet véglegesen tisztàzni, ha a
kutató bejuthat a bensziilòttek zàrkózott hàzi életébe s igy tanulmànyozza
szokàsaikat és életmódjukat.
Tudjuk, hogy a szultàn szigoruan elzàrkózott szeràjàban még ó-tòròk
szokàsok divatoznak, sdt még a szeràj emberei règi, ma màr elfelejtett
dialektust is beszélnek. Valószinuleg hasonlóan àll a dolog a féltékenyen
órzdtt belso-àzsiai hàremekben is, de ott kastankodni ma még „aszte bol-
maide!“ (teljesen és tòkéletesen tilos), s a ki az elokelóbb bensziilòttek lelki
életébe akar behatolni s azoknak bensdbb szokàsait akarja tanulmànyozni,
az sokàig kell, hogy òvatosan érintkezzék veliik, a mig komoly s minden
kétséget kizàró eredményekhez juthat.
Mindez azonban nem a turista feladata, a ki Kelet szinpompàs életét
csak n.igy vonàsokban akarja megismerni, s a ki megelégszik azzai, ha a
mindennapi élet tarka jelenetei onként csoportosulnak szemei eldtt nagy,
hangulato‘s. képpé, a melynek ugj'an nincs meg a tudomànyos mélysége, de
annàl élvezetesebb a szemléldre nézve.
A mahala utczàin vaiò jàrkàlàs kòzben màr juthat az ember néhàny
eleven és érdekes képhez. A tarka, kulònòs òltòzetu nép, a porosan vagy
sàrosan .tovavonuló néma tevekaravàn, a mecsetbe, imàdsàgra gyulò sokasàg,
a szàrt iskolàk kis idillje, stb. gyorsan vàltakozó képek, a melyek az ide-
genre mindig hatàssal vannak, bàrmennyire meg szokta is òket.
Azonban az érdekes mozzanatoknak egész halmaza tàrul fel az àzsiai
vàrosok fo, vonzó kòzéppontjàban, a bazàrban. Az àzsiai élete felét itt
tòlti el, Kora reggel siet a bazàrba s csak alkonyattal tér ismét haza.
A bazàr szerinte minden jónak és szépnek foglalatja s nem ismer kelle-
mesebb idòtòltést, mint a bazàrban vaiò tartózkodàst.
De mit is csinàl ott? Egy kicsit kereskedik, elad vagy vesz valamit,
ott eszik, iszik, dohànyzik, beszélget s aluszik. Ott lovagol vagy lòdòròg a
bódék kòzt, vagy kiiil valamelyik teahàz emelvényére s órahosszat kényel-
mesen nézegeti a hullàmzó embertòmeget ; hallgatja valamelyik zugban a
mesemondót, vagy màsfelé komédiàt bàmul, a hol vaiami (czigàny vagy