nevezett sipkabazár, a mely magasan beboltozott kozéptérbôl s innen suga-
rasan kiágazó oldal-traktusokból áll, a melyeknek téglafalai mellett rakták
ki a kereskedôk tarka árúikat.
Ez a bazárélet szinterének külsô képe. Azt a tarka sokadalmat, a mely
a bazárt gyalog, lóháton, szamárháton, néha tevén, kocsin, vagy arbán eïïepi,
már többször próbáltam ecsetelni, azért most azt hiszem, felesleges volna ezt
újból leírni, hanem áttérek a bazár kincseinek, a felhalmozott árúnak ismer-
tetésére. Nem akarok azonban errôl száraz statisztikai adatokat, kereske-
delmi és forgalmi dolgokat elôsorolni, hanem felkérem olvasómat, hogy
kövessen az ázsiai bazárokban tett kirándulásaimra, a hol mint egyszerü
turisták fordulunk meg, s nines más ; czélunk, mint megismerkedni a szük-
séglet tárgyaival s a benszülöttek iparmüvészetével.
Természetes, hogy ilyen kóborlás közben alig lehet elkerülni a nép-
rajzi tanulmányokat, mert ezek lépten-nyomon, mintegy ônkényt kinálkoznak.
Erélyesen hangsulyoznom kell azonban, hogy a bazárokban csak a legna-
gyobb elovigyázattal szabad a néprajzi adatokat gyüjteni, s azokat a legbehatóbb
kritika tárgyává kell tenni, ha az ember tudományosan akarja öket értékesí-
teni. Az európai turista, különösen, ha gyüjt, elso sorban rendesen müipari
tárgyak iránt érdeklôdik, s még ha a benszülöttek eszközeit akarja is tanul-
mányozni, rendesen olyan dolgokat hajszol fel, a melyeknek bizonyos müipari
értéke van. Keleten azonban az efféle holmi úgy vándórol kézról-kézre,
nemzedékról-nemzedékre, hogy nagyon nehéz megállapítani az illetö dolog
•eredetét. Különösen áll ez a szép, müvészi és értékes dolgokra nézve, mert
úgy látszik, hogy Ázsiában az alkotó müvész-szellem már évszázadok óta
szunnyad, de a kereskedelmi ôsszekôttetések s a divat hatása alatt a régi,
keresett dolgok messze vidékekre elterjedtek, s végül is,, mint behozott árú-
czikkek szerepelnek durva utánzataikkal együtt. A mi az egyszerü házi
eszközöket illeti, természetes, hogy ma már ezeknek javarésze- európai
eredetü, egyszerü gyári árú. Nem lehet azonban ezt mindig olyan: könnyen
felismerni, mint pl. a stájer kaszäkon, a melyek gyözelmesen terjedtek el
mindenfelé, s még Przsevalszkban is láttam. Különösen a piaez felett ural-
kodó orosz ipar értett hozzá, hogy miképen kell a czikkeket, kivált a
textil-árút a helyi ízlés és szükség szerint elóállítani, annyira, hogy a ki
járatlan a dologban, nem is tudja megkülönböztetni az európai árút az oda-
való készítményektól. Ép így néhány európai tomegárú nemesak, hogy bejutott
Belsó-Ázsiába, hanem néha, különös politikai korülmények kovetkeztében,
valósággal kiszorította az odavaló hasonló^ iparczikkeket. így pl. egyike a
legkeresettebb bazár-árúknak az. a durva müvü öntöttvas-üst, a mely primitiv
háromlábú állványával a nomádok. házi felszerelésének egyik legfonto-
sabb tárgya. Világos, hogy valaha a nomádok maguk készítették ezt a
nélkülôzhetetlen házi szerszámot s éppen azért eredeti alakja és kivitele is
volt. Ma azonban ennek már minden nyoma eltünt. Akármennyit kerestem