pesek üdezôld mezoit és kertjeit lehet látni. A város éppen olyan, mint a
többi turkesztáni város : széles utczáin arikok futnak, és fasorok szegélyzik
az ùtakat; a földszintes, terjedelmes házak miatt a város is messze szétterült,
s végül itt is megtaláljuk a tekintélyes bazâr-negyedet, a melÿben ép ùgy
nyüzsôg a mindenféle nemzetiségü nép, mint a többi turkesztáni bazárban.
Igen csinos a városi park, a melyben, hâla a 2000 ml magassâgnak,
a Turkesztáni jellemzö nyárfákon, nyír- és szilfákon kívül még pompás
tülevelueket is lehet találni, a melyek az ügyes mükertész keze alatt a
parkot a város igazi díszévé teszik. Ebból a pompás parkból csinos kilátás
nyílik a magas hegység egy részére is, a melynek havas és eljegesedett
ormain azonnal fel lehet ismemi a tömeges közet hatalmas, nehézkes formáit.
Július 5-én érkeztünk Przsevalszkba, s természetes, hogy a berendez-
kedéssel, a látogatásokkal eleinte annyira el voltunk foglalva, hogy néhány
apróbb kiránduláson kívül nagyobb vállalatokról szó sem lehetett. Majdnem
velünk együtt érkezett Przsevalszkba egy másik expediczió is, t. i. B o r g h e s e
S c ip io herczeg, M a t t eo Z ur b rü g g en ismert svájczi vezetóvel, a kiknek az
volt a czéljuk, hogy megmászszák a Tien-san legmagasabb csúcsát, a
Khán-Tengri-1. A fáradhatatlan K r o o s -G r o s s vállalta el itt is a „manager“
szerepét, s ö szerzett a herczegnek benszülött vezetöket, lovakat, élelmi-
szert stb., úgy, hogy a különben csendes, és békés város piacza szokatlanul
felélénkült.
Július 9-én tettem az elsö tájékoztató kirándulást az érdós vidékre,
M ir ó n orosz vadász vezetésével, na ki megérkezésünk után csakhamar fel-
ajánlotta volt szolgálatát. Csak mintegy harmadfél órát Tovagoltunk elöre,
dèli iránj'ban Przsevalszktól, a Terszkei-ala-tau lábait kornyezó halmok kôzé,
egészen a Dzselán (gyors, sebes) nevezetü sziklavölgyig, a hol egy kirgiz-
aulban megháltam, este és reggel cserkésztem, másnap délben pedig a Karakol
vôlgyén át ismét hazatértem.
Ez a rövid kirándulás teljesen kielégített. A szó szoros értelmében új
világ volt az, a melybe itt bepillantottam,' úgy a hely, mint a fauna és flòra
tekintetében, valamint az embereket illetóleg is, a kikkel érintkeztem ; fhert
a kara-kirgizek, mindjárt az elsó találkozásra, sokkal szimpatikusabb ' és
derekabb hegyi népeknek látszanaK, mint síksági rokonaik.
Az elsö pillanatra az utas alig vesz vaiami jelentékeny külônbséget
észre a két rokon nomád törzs közt; úgy ezek, mint amazok legnagyobb
részt zömök, kozépnagyságú és némileg elhízásra hajlandó alakok ; úgy itt,
mint amott a vastag nyakon ülö rövid, kerek fej, nagy, rendesen szélesen
elálló fülek, széles, kedélyes, félreismerhetetlenül mongoloidjellegú vonások
és élénk, értelmes fekete szemek jellemzik az uralkodó tipust. A fógazatuk,
mint minden turkesztáni népé, kifogástalan, s végre ruházatuk, legalább
a férflaké, tôkéletesen azonos mind a két népnél. Mindkét törzs bö, vat-
tázott, barna vagy sôtétkék csapant hord, alatta bóujjú fehér inget és
csodálatosan b6, vastagon bélelt meleg nadrágot. Fejüket a széles karimájú,
alacsony báránybórsüveg fódi; lábbelijük: az icsigi és mászi (azaz puha bór-
harisnya s erre ráhúzott keménytalpú papúes), mind a két nép viseletében
kózos, habár az ezeken kívül szintén divatos „rámás“ esizmákat a kara-
kirgizek gyakrabban viselik, mint a kazakok. Éppen úgy azonos a kirgizek
jurtja, annak berendezése, a lószerszám s a házi eszkozok legnagyobb része
is. Szembeótló külonbséget csak a nókón pillantunk meg, és pedig nem csak
a ruházat dolgában, hanem vonásaikon és egész külso megjelenésükon is.
A kara-kirgiz nó inkább kicsiny és rendkívül csinos termetü: sudar, flnom
tagokkal, s olyan flnom kicsiny kezecskékkel és lábacskákkal, hogy Euró-
pában valósággal feltünést keltenének. Ebben a tekintetben még hasonlítanak
valamelyest' a kazak nokhoz, de annál kevésbbé hasonlít a bórük színe, a
mely rendkívül flnom és fehér, még kevésbbé az arczvonásuk, a melyból
a fiatal nók legnagyobb részén teljesen hiányzik a mongoloid jelleg. Arczuk
inkább éles szabású, keskeny, s még európai mértékkel mérve is, minden
túlzás nélkül csinosnák mondható. Természetes, hogy a mellett találkozik
még elég mongoloid tipus is, s külonosen a gyerekek, a fiatal leányok, valamint
az oreg ktmper-ek (vén asszonyok) majdnem kivétel nélkül ennek
viselik a kevéssé vonzó vonásait.
A n6k viselete gyükeresen külonbozik a kazakokétól, s az illetó chanym
(n6) hovátartozóságát kétségtelenül azonnal elárulja: A kazak nó fejét és
nyakát egész a válláig és melléig leéró, vászonból varrott ruhadarab fedi,
a melyBémileg hasonlít a katholikus irgalmas nóvérek fejviseletéhez.
Ez a csuklyaalakú oltijzetdarab símán tapad a testhez, és csak meg-
feleló keskeny;: néha piros himzéssel beszegett nyiláson át tekint ki szabadon
az arez. Ennek a viseletnek, mely a hajat mindig teljesen eltakarja, a neve
Umiséh (1. a 76. sz. képet). A kazak nók sohasem teszik le, vagyis még
otthon és inunkakozben is viselik; ez az oltozet azonban csak akkor teljes,
ha még e folé fehér vászonból csavart magas és meglehetósen nehézkes
turbánt tesznek a fejükre, a melynek kazak neve dzsaulük. Ezt az utóbbit
a kara-kirgiz nók is viselik, de sokkal kónnyebb, tetszetósebb formában,
oldalán kaczkiás leffentyuvel, a mely az egésznek festói külsót kólesónóz.
Kirgiz nyelven ezt a turbánt éliesék-nek nevezik. A turbánokon látható
külónbségnél nagyobb az eltérés /a tulajdonképeni fejkendók kózt, mert a
kirgiz nó sohasem viseli a kazakok igazi ruhadarabot alkotó, szabott és
ószevarrt kimiseyfe-jét, hanem ezt egyszerüen keskeny, 1V2 méter hosszú, hó-
fehér vászonsállal (szálákojma) pótolja, és pedig úgy, hogy annak egyik végét
lazán a fej és nyak kórül csavarja, míg a másik, hosszabb része kónnjmdén
van átvetve a bal vállon, s mint hosszú, lenge fátyol szabadon csüng alá
% |4 a 105. sz. képet). Ez a' külonbség igen jellemzó, s az ember a Hmisék,
vagy a szalakojma révén mindig csalódás nélkül felismerheti, hogy kazak,
vagy kirgiz nóvel van-e dolga.