a nagy erélylyel végrehajtott hadjáratot nyomon követte, mély benyomást
tett a harczias turkmen népre, úgy, hogy nemcsak a legyôzôtt akhal-tekkék
adták meg magukat teljesen, hanem a következö évek folyamán a mervi
turkmenek, azután a szálor- és a szárik-turkmenek is felajánlották ônkénytes
meghódolásukat, s ezzel végre béke és rend köszöntött be Orosz-Ázsiának
ezeken a sokat háborgatott, nyugtalanított vidékein. A meghódolás olyan
tôkéletes volt, hogy a turkmenek soraiból nemsokára teljesen megbízható
lovas-katonaságot lehetett szervezni.
Mondhatná valaki, hogy az az eljárás nem volt más, mint az orosz
politikának ügyes sakkhúzása. Ez lehet, de ez a dolog érdeméból semmit
sem von le, mert az olyan politika, a mely mind a gyózónek, mind a~legyô-
zöttnek hasznára válik, mindig megérdemli elismerésünket.
Úgy látszik, hogy ez a gök-tepei epizód nem is volt éppen erre az egÿ
esetre kigondolt diplomácziai fogás, hanem egészen természetesen, magát|l
fejlódott rendszer, a mely az oroszoknak Ázsiában való terjeszkedésével
együtt jár.
A mint nem lehet arról beszélni, hogy az oroszok zabolátlan hódítás-
vágygyal igyekeznek Ázsiában mind jobban és jobban kiterjeszteni hatal-
mukat, azonképpen arról sem lehet szó, hogy a meghódított népek felett
zsamoki módon uralkodnának és erószakoskodnának. Akármilyen magasra
is fejlödött Oroszország kulturája, a nyugat-európai müveltségtól mégis lénye-
gesen különbözik, s megvan az a tulajdonsága, a mit jáz ázsiai politika
tekintetében nem lehet eléggé megbecsülni, hogy sokkal könnyebben és sokkal
mélyebben tud az ázsiai népekkel, azoknak életmódjáyál, szokásaival és
vallásával együttérezni.
Oroszország nagyon jól • tudja, hogy mikor kell szigort és mikor kell
enyhe bánásmódot alkalmazni, s az ázsiai népekkel való háborúskodásainak
sohasem volt faji, vagy vallási jellege, hanem mindig a hatalom kérdéséból
induit ki. E miatt azután a benszülött népek egy része mindig az orosz
hódítóval tartott, a kinek védelme és igazi jóakarata reá nézve biztosabb
és kedvesebb volt, mint a benszülött, rendesen korrumpált hatalom zsarno-
koskodása.
Sokat írtak már, de úgy hiszem, szándékos rosszakarattal, az oroszoknak
kiméletlen kegyetlenkedéseirôl az ázsiai hadjáratok alkalmával. A torténelem
azonban egyetlen olyan brutális eseményt sem tud felmutatni, mint a milyen
pl. á szudáni dervisek teljes kiirtása Omdurmanban, a mivel a mahdi-
felkelés véres háborúi végzódtek.
Éppen Gok-Tepében lett volna alkalom, hogy ezt az általánosan fékez-
hetetlennek tartott tekke-turkmen népet úgy kiirtsák, hogy hírmondó se
maradjon belölük, s ezzel hírneves esetek mintájára „példát adjanak“. Az orosz
hadvezér azonban nem használta fel ezt á kedvezó alkalmat, hanem ellen-
kezöleg, megjutalmazta a hös védelmezóket ; tudta nagyon jól, hogy akár-
■milyen vadak, rabló-hajlamúak és fanatikusok legyenek is a tekkék, még sem
■egészen fékezhetetlenek. Alikhanoff ezredest, a ki vallását és származását
■tekintve maga is ázsiai és keleti volt, s a ki Komarov tábomok karában szolgált,
■bízták- meg, hogy. a leigázótt tekkéket megbékítse, Ez a küldetés annyira
■sikerült, hogy Alikhanoff nemcsak lovas-katonaságot tudott szervezni, hanem
Ra tobbi, még független turkmen-tórzseket is onkénytes meghódolásra bírta.
, Ettól az idótól a turkmen-terület tokéletesen nyugodt, s politikai tekin-
■tetben teljesen megbízható, a mit külonosen az bizonyít, hogy a turkmen
■katonaságóf használni lehet. Egy: ízben. j | ’ és pedig ugyancsak kritikus ko-
Rrülmények kbzott --fiez a katonaság már megállta a sarat az orosz érdekében.
.Ez a?l epizód, általános .érdekességú,. s azért elmondotm^
A türkmen-terület méghódításával.a! politikai mérleg Ázsiában az oroszok
■Javára billent, es pédig. áz angolok róvasárá. "Ezért ñagyón valószinü, hogy
■ném minden angol' befolyás nélkül tórtént, hogy az áfgán emir 1883-ban
■Pamirban a Murghab folyótól délre bizonyos területeket megszállt. .
Erre Oroszország javásolta, hogy küldjének ki kozos bizottságot, a
■melynek az volna a czéljá,- hogy a rendkívül bizonytalan orosz-afgán határt
■mjndenekelott Herat kornyékén állapítsa meg. Az angolok ezt az ajánlatot
■elfogadták. Azonban mielótt ez a határbizottság ósszejótt volna, az afgàn
■ határon ismét surlódások keletkeztek, és pedig azért, mert Afganisztán meg-
fczállta Pendzs-deh b.elységet, a mely az oroszok felfogása szerint a meghódolt
■turkmen-térülethez tartózott. Az afgánoknak erre a lépésére Oroszország azzal
Bfelelt, hogy a határoníSsszegyüjtotte hadseregét Komarov tábomok vezetésével.
Ebben az idoben érkezett meg az angol határbizottság Lumsden tábomok
Bvezetésével Heratba, és pedig olyan jelentékeny katonai kisérettel, hogy az
■afgánok iftég voltak gyózódve, hogy az angolok óket az oroszok elleni had-
■járatban segíten%logják. Ebben bizakodva Ipr-SOOO emberrel be is hatoltak
■orosz területre. Komarov tábomok most a Murghab mentén vonúlt az ellenség
■elé. Élóreküldotte seregét, a mely egy
■ezred kozákból és az Alikhanoff ezreúes
■vezette újonnan szervezett turkmen mili-
mczia egy szákaszaból állott.
Az afgánok, a kiknek táborában
■ J ate angol ezredes is tartózkodott, a Kusk
■ é s Murghab folyók egyesülésénél levó
■magaslatot foglalták el, a hol kitünóen
Bvédett helyük lett volna, de ezt érthetet-
Blen okoskodással elhagyták, s a Kusk
■folyón keresztül az oroszok elé indultak.
■ K omarov tá b o rn o k m o s t e lren d e lte , h o g y
■ a z a fg á n o k a t k e rü ljé k
■ í á t b a , a mi k ü lo n o se n TurkmÁtoy'asság.
A lm á sy : Vándor-utam Ázsia szivébe.