az öreg kozák egészen nyugodtan fordult oda néhány elhízott, lovas bai felé,
a kik az ak-szakal kórül csoportosultak, s az egyikre rá mutatva, egész barát-
ságosan így szólt: „Úgy? Nines más lovatok? Nos, akkor szállj le te, batirim;1
a te lovad jó s neked semmi dolgod sines, azért inkább a tiédet veszszük,
mint ezét a szegény órdógét itt, a kinek nagyon is szüksége van rá a fóld-
munkához, míg te csak sétálgatsz a lovadon. Haida, szálljunk le a lórólf
egy, kettó! le a nyereggel ! esapesan! gyorsanl“
Az utolsó szavak már mennydórgés módjára zúgtak az égból földre
pottVant bai fejérej egy szempillantás alatt leszállt a lóról. Nemsokára a
fóldmíves ismét boronált fóldjén; mi messze, messze voltunk má r: a szegény
ördög pedig még mindig ott állt egyedül az úton s révedezve tekintett elve-
zetett gebéje után.
Sajnos, a büntetés nem sujt le mindig ilyen nyomban, s a természetben
való szolgáltatás rendesen a legalsó néposztályra nehezedik, és azokra, a kiknek
nines elég hatalmuk, hogy bórüket védelmezzék. Most azonban P avel, mint deus
ex machina sujtott le s némi kellemetlenséget varrt a lusta és henezegó bai
nyakába, a mi nemesak nekünk, hanem, úgy látszik, a többi jelenlevónek is nem
csekély mulatságot okozott. Magam azonban levontam a. derék kozák eljárasá?
ból a tanulságot, s megemlékezve róla, útkózben többször jó hasznát vettem.
Balta-bai-ban elértük azt a karaván-utat, a mely Vjernyiból Kuldzsába
vezet, s ezután azon utaztunk számos kisebb-nagyobb tarandzsi-telep között,
a melyek kopár pusztaságokkal váltakoztak, egyenesen kelet felé. A nagy
forró'ság rniatt 1 órátói 3-ig Keszkene-szu (keskenyvíz) keryan szerai-b&n
-állomásoztunk, & melyét tarandzsik tartanak'fenn, s azután délután Kara-
tum k és Tobar falvakban álltunk meg, hogy az odavaló tarandzsi ak-szaka-
loknál tejet és teát igyunk. Az elóbbi helységben mulatságból megtek.intettem
két dungán szemfényvesztó elóadását, a kik egy majommal és két kis idomí-
tott kutyával mutattak be néhány játékot. A legjobban sikerült mutatvány
az volt, hogy az egyik kis kutya hirtelen abbahagyva karika-ugrásait, ugatni
kezdett, és a fogát viesorgatva mindaddig nem akart. új produkcziókban
résztvenni, a míg néhány pénzdarabot nem hajított neki gazdája. A nagy-
számú nézókózónség derültsége tetópontra hágott, a mikor a kis. kutya az
odahajitott rézpénzeket flgyelembe sem vette, hanem csak az ezüstpénzeket
méltatta, azok közül is csak egy egész rubel indjtotta meg annyira, hogy
mutatványainak folytatására válialkozott.
Az egyik mñvész az egész elóadást szakadatlan, tompa énekkel kisérte,
míg a másik ezalatt folyton, szabälyos közökben, en’l en’ orrhangú düny-
nyogést hallatott, a mi, úgy látszik, hogy a dungánokra nézve jellemzo, de
a hallgatót valóban idegessé teszi. Az elóadás alatt különben a nagyszámú
nézókózónség nagyon jól mulatott, s ennél hálásabb publikufnot alig lehet
képzelni. Különösen néhány tekintélyes, fehérszakállú tarandzsi bai kaczagott
olyan jóízüen, hogy kónnyek peregtek le kóvér arczukon.
Ez a tarka kózónség, a tarandzsi-ház idegenszerü berendezésével igazán
pompás falusi életkép volt.
Akármilyen nyomorúltan fessenek is kívülról a vályogból rakott tarandzsi-
házak, olyan csinosnak tetszettek azok belülról. A rendesen khinai stilusú
faráesos kapun, mint magas portálén keresztül, kicsiny, félig fedett udvarra
jutunk, a római impluviumok mintájára, a melyból alaesony, szük ajtók
vezetnek lábnyi magas küszöbökön át a körösköriil fekvo istáilóhoz, kam-
77. kép. Félnomádok (csala-kazakok) aulja.
rákba és a tulajdonképeni lakószobákba. A míg a-fgbbi helyiség sótét, bar-
langszerü, addig ezek az utóbbiak világosak, tágasak és rendkívül tiszták.
Az ablak- és ajtószárakát stuccószerü vakolat fedi, s czifra, lapos arabeszkek-
kel vannak diszitve. A padlón szónyeg terül el, a háttérben pedig valam|
emelvényszerü polez szolgál tulajdonképeni elfogadó hely gyanánt. Puha,
rikító szinü, nyersselyemmel borított vánkosok és jobbféle kasgári szónyegek
nyujtanak itt pihenót, fníg a falon az imádkozó turbán s a háziúr elegáns
chalatja függ, khinai Virágrajzok, sztambuli látóképek kózt, és a fai többi
részét díszes, ^vallásos jellegü, kufl vagy sziilüsz betflkkel írt felírások1
1 A kufi irás szögletes, a sziilüsz pedig szép gömbölyded vonásokban sztilizálja az
arab betüket. A mohamedánok mindkét írásmódot gyakran használják díszítményeiken.