A végtelen, sima síkság kemény agyagos talaja ùgy fes't, mintha kavicsozva
volna, mert dió- és tojásnagyságú, éles, szògletes kódarabak sürün lepik el, s
minden darabot fényes, fekete^ vagy sòtétbarna patinával vont be a szél és a
napsugàr. A csupasz,.sòtétszinu talaj egyetlen nóvényének, vaiami iìròmfélének,
sovàny, alig 15—20 cm. magas kis bokrai három-négy lépés távolságban ten-
godnek egymástól, mintegy vaiami unalmas, poros, szürke fàtyolt vetve a
térszinre, a síkság maga pedig ùgy nyùlik a végtelenségbe az izzó napsugàr
fényòzònében, mint maga a megtestesült reménytelenség és vigasztalansàg.
Már ròvid menetelés után. is, és mielótt igazi fáradságról még csak szó is
lehetne, a karaván csüggedten, csak mintegy gépiesen vonszolódik tova ezen a
kietlen egyhangúságon. Mint poros, sárga csík, konnj'edén kanyarogva nyùlik
elottünk az ùt 3, 4, sót 10 kilométer messzeségig is beláthatóan^ csak itt-ott
szakítja meg a teljes egyformasàgot vaiami enyhe talaj-hullám, vaiami kurgàn,
vagy kavicshalom, esetleg egy-egy nagyobb nòvénycsomó, a mely felé tiirel-
mesen kozeledünk óràk hosszat, hogy elhaladva mollette, megint ugyanaz a
szornyü unalmas tájkép áiljon elottünk.
Délen és északon zivatarfelhókhóz hasonlóan emelkednek az Altyn-
Imel és a Temirlik-tau (Nan san) hóboritotta. bérczei, s az ember. vàgyakòzva
tek-int. azokrat.a sòtét -csíkokra ott a fényló h6 alatt, mint a melyek hüs
erdókról tanuskodnak, a hol.- a hómezókról kristàlytiszta patakok. sietnek
csacsogva és mormolva a zòld mezbe -bilrkolt vòlgyek calén.
Itt az izzón forrói kavicssivatagon nin.csen efféle üdülés:1 A'mint a nap
magasabbra és magasabbra emelkedik, ia levego. a'eszketve lobog-a perzseldèn
forró, feketére égett' kòvek felett, s-megjelenik a. délibàb, a mely fénjdó vizü
tavakat varázsol a hegyek elé, hogy tükrozzenek benne, vagy pedig ingó,
rengo hullámaival ott kisért a karaván-út szélétì, talán egészén. a lovàk
lábai elótt. A messzelátó felmondja a szolgàlatot a reszketó levegóben ; vaiami
sólyom, a mely néhány száz. lépésnyire ül:.a k8yeken,_ tevének làtszik;. amott
meg alaktalan barnás tomeg hòmpólyóg, és bukdacsol felénk, : s tísak mikor
kózelebb ér, akkor làtjuk, hogy karcsù antilop, a mely ruganyos
szòkelésekkel surran el mellettün-k.
A mellett a nap mind pérzselóbben, mind konyortelenebbül
tüz, s az ember azt hiszi, hogy csontjaiban fèlforr a velò. Néha-
néha izzó légáramlás csap meg, mintha vaiami tùlfutótt kémencze.
ajtaját nyitották volna ki; 50S60°-os, ■ ólónjnehéz’ szelló leng a
lovas kórül, nyómában pedig perzselo forgó-szél támad; a mely-fel-
zavarja a port, a homokot és a kòveket, veszettül megforgatva emeli
azojrat a magasba, s mint sòtét portorony nyargal végig a pusztàn.
Olyan hevesek ezek a kis, lokális forgószelék, hogy kitaszítják a
lovast a nyeregból, ha nem vigyàz.
86' kép' Ez korülbelül a képe a kavios-sivatagnak, a golódnaja Stjep- JDungan kereskedo r ° ° J / r
Csarimban. nek vagy „éhinség-pusztànak“, a mint.az oroszok nevezik, a
melyek egyikén keresztül elso nap Csarimtól Csugundzsiig mintegy 40 versztet,
màsnap a Terwvirlik folyóig 50 versztet, s harmadik nap végre mintegy
20 versztet tettünk meg, mig a Temìrlifotau tulajdonképeni oldalàra jutottunk.
Csugtmdzsi (Csuundzsi), elsó éjjeli szállásunk ezen az ùton, meglehetós
nagy kozàksztanicza, s abban az oàzis-òvben fekszik, a mely a kavics-sivatag
kòzepén a Temirlik-tau lábának hosszában nyùlik el s a hegyról lejovó
patakoknak kòszònheti létét. Az oázisoknak ezen a termékenji zónáján egész
sora van a tarandzsi-telepeknek, s ezek kòzòtt néhány ùj orosz-telep is, a
melyek kòzòtt legnagyobbak Podgórnyi parasztfalu és Csugundzsi kozàk
sztanicza.':
A Temirlik-tau gerincze nem emelkedik magasra a hóhatàr folé, s azért
sern jégàrak, sem vaiami jelentos flrnmezók nem fejlódhettek ki rajta. Ezért
aztàn a róla lejòvó patakok is jelentéktelenek, s egyik sem èri el az Ili folyót,
hanem mind elvész a kavips-sivatagon.' Az elóbb emlitett oàzis-òv, mint ismét
jellemzó példánya ezeknek az „átmeneti területeknek", megfelel annak a
zónànak, a melyen a patakok már nem elég erósek'arra, hogy a puszta
yastagon felhalmozódott hegyi tòrmelékébenypély eróziós-vòlgyeket vàgjanak,
hanem csak végig futnak. a felszinén, s az òsszoszabdalàs helyett dùs vege-
tàcziót ; élesztenek a sivatagon.
■ Csugundzsiban a „zemszk¡-kvartir“-han ütóttük fel tanyánkat, de èzt
csakhamar meg kellett osztanunk az utànunk érkezS.; dzsarkmtì keriileti
fonòkkel. Ez a kedves ■ oreg • úr igen, barátságosan üdvozolt hennünket, s
kés6 éjjelig; beszélgettünk utazásunkról, az országról, meg annak lakosairól.
Ennélá||Jkülónben elég kedves kozákfalucskánál sokkal érdekesebb
volt màsnapi, jùnius 29-ki éjjeli szállásunk a Temirlik folyócska mellett.
Ezen a napon, feggel 6 órától este 5-ig lovagoltunk tikkasztó hóségben ;
mivel elmulasztottam hideg teát tolteni kulacsomba, rendkívüli szomjúság
gyòtòrt, s vágyva vàgjrtam megpillantani a folyóvolgyet s benne a kis nyárfa-
erd§t, ayaselyról a vidéken jártas kocsisaink beszéltek. Mi lovasok rendesen
,messzire elóre jàrtunk a kocsik elótt, de most mind jobban és jobban
siettettem a kis'csapatot, hogy minél gyorsabban érjük el a folyót ; de bàr
versztre versztet morzsoltunk le, szemeink elótt folyton u^ianaz; a kép,
ugyanaz a végeszakadatlan, kétségbeejtó sivár egyformasàg teriìlt el : a
meddig csak a szemünk elláthatott, nyomát sem lehetett felfedezni a folyónak.
Egyszer feltünt elóttünk a térszinnek lankás horpadàsa, vaiami jelen-
téktelen, teknós vòlgyulet, a melyhez sietve, lovagoltam, hogy -talán sekély
ólében fel fogok fedezni vaiami kis vizerecskét,. a melyból szomjamat olthatom.
Midón azonban a lapos széle felé kózeledtem, egyszerre csak' meglepetve
horkant vissza lovam, mert a látszólag jelentéktelen kis horpadàs helyén
15%r200 m. mély,1 széles szakadék tàtongótt, a melynek fenekén szanaszéf
ágazva, az oàzisok zòld òvével szegélyezve, vigan kigyózott alà a Temirlik
ezüst szalagja. ■