6. A kirgizek hâziipara.
Az elôbbi fejezetekben majdnem teljesen felsoroltam a kirgizek hâzi
eszkôzeit és szerszâmait. Ebbôl a sorozatbôl az tünik ki, hogy ôsszes
holmijuk tulajdonképen : csak négyféle anyagbôl van: fâbôl, vasbôl, bôrbôl
es gyapotbôl. A kirgizek hâziiparât mâr most e szerint a négy anyag
szennt akarom csoportositani, mert ezeknek a hasznâlata betekintést enged
a tôrôk nomâdok müvelôdés-tôrténetébe, fejlôdésébe, a mi nem' éppen
érdektelen.
A) A fa . Hogy ezzel az anyaggal arânylag olyan takarékosan bânnak,
■. mé§ a Tien-san meglehetôs erdôs vidékein is, ez, véleményem szerint, erôs
bizonyitéka annak, hogy a tôrôk nomâdsâg eredetileg a fâtlan pusztâk szülôtte
s csak akkor hatolt be Szibiria és a hegységek erdôsebb régiôi kôzé, a
mikor kulturâja mâr a mait megkôzelitô magaslatra emelkedett.
A jurt teljesen kifejlôdôtt, szellemes szerkezetu vâza csakis erdôtlen
vidékeken fejlôdhetett ennyire, mert nemcsak a legnagyobb anyag-meg-
takaritâssal készül, hanem olyan anyag annak a fôlényege, a milyent fâs
vidékeken bizonyâra nem becsülnének, mig Kôzép-Âzsia fâtlan vidékein az
egyetlen, a mi rendelkezésre âll. A jurt vâzânak egyetlen darabjâhoz sem
kell valami nagyobb fatôrzs, vagy tuskô : minden vékony rudakbôl, fiatal,
sudâr szâlakbôl van. Uyen faanyagot szolgâltatnak a partvidékeken a rôvid-
életü nyârfâk és füzfâk.
,H°Sy„ a •'Urt tôkéletes és elterjedésü alakja: hosszas ;mûvelô-
des es fejlôdés végeredménye, mâr emlltettem. Még csak azt füzôm hozzâ,
hogy a messze északra, Szibiria erdôs vidékeire került turk tôrzsek sâtrain
még fel le^et ismerni a jurtot, bâr a nemez-takarôk helyett kéreg-dara-
bokat hasznâlnak. Alig képzelhetô, hogy a kôzsép-âzsiai jurt ezekbôl a
durva kéreg-sâtrakbôl, vagy a szibiriaiak idétlen fasâtrâbôl szârmazott volnà,
mert ezek — m melyekhez a finn kotât is hozzâ szâmithatjuk valô-
ban kezdetleges, a fejlôdés legalacsonyabb fokân âllô készltmények Igen
konnyü azonban némely szibiriai tôrôk nép sâtrâban a régi, tôkéletes pusztai
jurtra emlékeztetô vonâsokat felismerni, a mennyiben ennek alakja rész-
ben vilâgosan megmaradt, részben pedig az idegen kôrülmények kôzott
csakis, hogy ügy mondjam, kissé „elvadultT Az elvadulâst siettette,
ogy az eredetileg pâsztorkodô nép vadâsz- és halâsz-néppé sülyedt, részben
és fôleg pedig az, hogy ott fôlôs mennyiségü épitôanyag âllt rendel-
kezésükre.
A jurt favâzân kivül nem. igen van a nomâdoknak faeszkôze, a mi
arra utal, hogy ôk eredetileg sem szârmazhatnak erdôs vidékrôl. Belsô-
Azsia kônnyen mozgô kereskedelme pl. konnyü szerrel. leszâllithatta volna
a magas északrôl a nyirfakéreg-edényete,1;. a melyek szinte jellemzôek az
északi népekre nézve, ép ügy, a mint csakugyan a nyereg-gyârtâshoz
szâllit még jelenleg is fât és kérget. Uyen edényôk azonban a nomâdoknak
nincsen, sôt még azoknak a nomâd tôrzseknek sincs, a melyek mâr leg-
alâbb 300 esztendeje a Tien-san bérczei kôzott laknak, a hol kônnyü-
szerrel készithettek volna hasonlô edényeket a fiatal fenyôfâk kérgeibôl.
Ebbôl kôvetkeztethetjük, hogy a nomâd turkok Szibiria erdôs. vidékeire
:'ÿ§faz Altai bérczei kôzé csak abban az idôben kerültek, a mikor mâr
igényeik meglehetôsen megâllapodott stâdiumba jutottak. s az âdet, a szo-
kâs (ha nem is az arab szô szoros mohammedân értelme szerint) teljesen
feleslegessé tett minden üjitâst.
A nomâdok kevés faeszkôze, a melyeket mâr megismertünk, mint a
tânyérok, csészék, rnozsarak stb. mind nyârfâbôl készülnek. Egyet-mâst a
kara-kirgizek kônnyen faraghatnânak a nagy mennyiségben elôfordulô Picea
Schrenckiana fâjâbôl is, de az âdet, a sok ezer év ôta meggyôkerezett szokâs
makacsul ragaszkodik a nyârfâhoz, a mely külônben szintén konnyü. s bizo-
nÿos tekintetben jô faragni valô fa.
A -famunkât a kirgizek kôzt a férfiak végzik. A jurt vâzâhoz valô
iéczek elkészltése, azoknak tüzôn valô hajlitâsa, a czifrasâgok faragâsa, a
tânyérok, tâlak stb, faragâsa, azok kôzé a munkâk kôzé tartozik, a melyeket
feltétlenül a férfiak végeznek.
B) A vas. Még a fânâl is kevésbbé alkalmazzâk a vasat és âltalâban
a fémeket. Ennek oka részben abban rejlik, hogy nagyon nehéz az ember-
nek magamagânak hasznâlhatô vasat elôâllitania, részben pedig abban,
hogy a khinai kormâny a mâr emlitett preventiv intézkedésével megtiltotta
a vasnak a léigâzott népek kôzé valô szâllitâsât. Az arab îrôk1 szerint „a
turkoknak kevés vasuk van s a lândzsâk és nyilak hegyeit esontbôl készitik,
liivéve azohat, a hïk Khorasszânban élneliwBfva.ey\s Nyugat-Turkesztânban,
tehât nem khinai fenhatôsâg alatt. Osszevâg ez azzal, hogy hazânkban
is az ügynevezett honfoglalâs-korabeli sirokban igen kevés fémeszkôzt
talâlunk. A mi van, az is csak annyi, a mennyit ma is talâlunk a kirgizek
hasznâlatâban, ügy mint kések, kardok, tüzszerszâm, (ottnk), s a lôszer-
szâm vasalâsai.
Ez az oka annak is, hogy a- kirgizek nélkülôzhetetlen vas konyha-
eszkôze, t. i. a kazan és a hozzâvalô, nem maradt hazai készitmény, hanem
ma mâr ebben a tekintetben külfôldi behozatal uralkodik a piaczon. Az idétlen
ontottvas-üstôk ugyan ügy nagy sülyuk miatt, mint tôrékeny voltuknâl fogva
is nagyon ügyetlenek, de azért nem hiszem, hogy konnyü volna meghono-
sitani a sokkal czélszerübb kovâcsoltvas-, vagy éppen rézüstôket. A nomâdok
évszâzadok ôta hozzâszoktak az ôntôttvas-ârühoz, s az orosz ipar csak-
1 AJ-Jakübi: „Kitâb al-Boldân.“ L. Keleti Szemle 1901 4. szâra, 264. oldal. Kuirn G.
grôf : „Gurdezi a tôrôkôkrôl."