27-én eros menetelésiìnk volt, mert vaiami 75—80 versztet tettiink meg
Csarìm-on kereszttil Csngundzsy-ba. Az elòbbi helyen ebédeltiink, az utóbbin-
meghàltunk. Fuvarosaìnkat csak 3 fogattal fogadtuk ugyan fel, (2 teljégàval
s a tarantàsz szàmàra egy troikàval), de ugy làtszik, a kocsisòk vaiami
ùzletet kòtòttek Karkaràban, s azért még négy teljégàt hoztak magukkal.
Most tehàt egészen tekintélyes, 7 koesiból és 7 lovasból allò karavànnal vonul-'
tunk tova. Az egyik izvoscsik magàval hozta két kis ocscsét is, két 10—12 éves
fiut, a kik igen iigyesen viselték magukat és segitettek òsszefogdosni tiicskòt,
bogarat, gyikokat stb., de azonkivul az egyhangu utazàs kòzben jól mulattattak
gyerekes tréfàik- és jàtékaikkal.
Mikor elindultunk Csacsaganból, elóre tiggetve messze elhagytam a
karavànt s egyediil lovagoltam az esó nyomàn felùdiilt tàjon.
Ez ut eleinte szakszaullal fedett homokhalmokon vezetett, majd elértuk
azt a tamariszkusz-steppét, a mely rendesen a szakszaul-sivatagokat szokta
szegélyezni, mig végre széles, nedves, alacsony lapàlyra jutottunk ki; a
melynek suru kamis-bozótja elamita a folyó kòzelségét.
Az Ili vòlgynek ez a része nagyon jellemzóen mutatja a kulònféle
talajalakulàsoknak azt a rendszeres, valóban tòrvényszeru eloszlàsàt, a mely
Belsò-Àzsiaklimàjànak hatàsàra ugy keletkezik, hogy a hegységekbòl szàrmazó
tormelék, a vòlgybe vaiò hurczoltatàsa kòzben, a kiilònbòzò talajnedvesség
hatàsàra jellemzò, szigoruan elvàlasztott zónàkban kòtòdik meg.
A hegylànczok làba elòtt mindenutt òsszefuggò, hatalmas Òyben fekszik
a durva tormelék, a melyet a hegységbòl kijòv6 folyók hordtak elò s teritettek
szét egyenletes lejtòvel. Ez a kavicssivatagok teljesen kopàr zónàja, a hol a
denudalo, hegypusztitó eròk leghatalmasabbika mukòdik, t. i. a viz, mely itt
hordja òssze a hegyek omladékàt.
Messze a hegyektòl, kiinn a mélyen fekvò lapàlyokon, tornyosulnak a
homoksivatag dunéi és barkhànjai, jàtékàul a szélnek, mely folyton valtoztatja
alakjukat és helyiiket. Ez a szabadon mozgó, laza anyag is a denudàczió
produktuma, de a melynek keletkezéséhez elsò sorban a szél jàrult hozzà,
részint, mint denudalo, részint mint tovaszàllitó ero. A szélnek ezt a kettòs
hatàsàt W alther professzor szerint deflàczió-nak nevezztik. E kòzt a két elsò-
rendu sivatagterulet kòzòtt, a melyeket alluviàlis és deflàcziós sivatagzónàknak
nevezhetilnk, terul el a nòvényzet zónàja, a mely ismét tobb òvre osztható
fel, a szerint, a mint a viznek, vagy a szélnek van rea tulnyomó hatàsa.
A hegyek làbàtól tàvolabb, a hol a lefolyó vizek agyagos homok,
vagy agyag alakjàban fìnomabb anyagot raktak le* attól fiìgg az illetò hely
pusztai nòvényzetének tipusa, hogy mennyi nedvesség jut a talaj àteresztó
képessége, vagy telepiilése folytàn a nòvényzetnek.1
1 Ez nem annyira a csapadéktól és a foldfelszinen lefolyó viztól fiigg, mint inkàbb
attól, hogy mennyi a szivàrgó viz és milyen magasan all a talajviz.
A mélyfekvésü helyeken, külonosén az olyanokon, a hova az àrvizek is
kijàrnak, mocsaras vidéket talàlunk, a melynek jellemzo nové'nye a kamis
(Arundo Phragmitis). Arànylag még nedves helyeken fiives pusztàk alakulnak,1
a veliik határos szárazabb teriiletek pedig fokozatosan mennek àt a félig-
meddig sivatagjellegü iirom- vagy csi-pusztàkba.
De a szél is kiveszi a maga részét ennek a zónànak a felépitésében,
a mennyiben a levego finora pora szakadatlanul rakódik le a novényzettel
boritoti területekre, s ott lassankint felépül a szubaerikus lòszrtakaró, a mely
jellemzo képzddménye a belsò-àzsiai medènczéknek.
A nedvesség, illetSleg à Viz azonban nem csak. az àltal kiizd a szél
denudàló hatàsa, deflàczió ellen, hogy a nòvényzet kifejlodését ktilònbòzó
mértékben elosegitve, a nòvenyzeti zonak talajànak ktilònbòzò kòtòttsegét
eredményezi, hanem azzai is, es pedig kòzvetlentil, mechanikai ùton, hogy
a futóhomokból kimossa, kilùgozza a legfinomabb oldható alkotó-részeket, s
ezeket elpàrolgàsa utàn kemény, egyenletes agyagrétegek alakjàban iilepiti
le, igy alkotva a sivatagos-teriiletek egy jellegzetes tipusàt, az agyagos zónàt.
Tehàt a steppe-zòna tulajdonképen nem más, mint a kòves sivatagon
mukòdfi erózió, és a homoksivatagon mfikodó szél egymàs ellen tàmasztott
küzdelmének szintere.
Az iiròm- és csí-steppék területén legtòbb esetben a szél gyòzedelmes-
kedik, mert itt a kiszàradt talajnak nincsen semmi ellenàllóképessége vaiami
jól kifejlodòtt nòvényi takaró hijàn, s igy a màr régebben megkòtòdott talajt
ismét megbonthatja, mély baràzdàkat vàj bele s ismét laza futóhomokkà
változtatja át. Fordítva van a dolog az agyagos steppén, a hol a talaj
mindinkàbb megkòtòdik, s a nedvesség hatàsàra mind jobban és jobban
kikerül a szél jàtéka alól. Ezeknek az._agyagos pusztàknak keletkezését és
arczulatàt màr leirtam akkor, a mikor az Ak-togoj melletti szakszaul-sivatag
pereméròl szóltam, most tehàt màr csak arra szoritkoztam, hogy ròviden
hangsùlyozzam azt a rendkiviil fontos szerepet, a melyet az. ilynemü talajok
megépitésében a nòvényzet jàtszik.
Mindenekelott az igénytelen szakszaul az, a mely még a legmagasabb
homokbuczkàk kòzt is megél, s szerteàgazó gyòkereivel, lehúllott gallyàival,
de külonosén az aitai, hogy gyér lombozata mégis csak tekintélyesen ellenàll a
szélnek, a laza homokot félig-meddig képes megkòthi. Természetes, hogy
a szakszaul is csak ott élhet meg, a hol a talajnak mégis van valamelyes ned-
vessége, s a hol mindenekelòtt a talaj kilugozàsàhoz, illetve az agyagos szérflk
keletkezéséhez elegendò csapadék hull. Ennek a csapadéknak a javarésze
a téli havazàsok révén jut a fòldre. A szakszaulnàl meg jobban megkòtik
à talajt a tamariszkusz-félék, a melyek mindeniltt a szakszaul-sivatagok
szélén tenyésznek s a legjobban segitik elS az agyagos steppék fejlòdését.
1 Ebbe a csoportba tartoznak a tulipán- és liliom-steppék is.