volt nehéz, mert a mint emlitém, az udvaron levô kirgiz jurtban mind a
dzsigit, mind a két kirgiz szolga fedelet talâlt, a lovakat pedig szellôs hambâr
(szin) védelmezte a tüzô napsugarak ellen.
A lovakra most nehéz napok kôvetkeztek, mert majdnem mindig nap-
estig munkâban voltak, vagy legalâbb, hogy mindig kéznél legyenek, egész
nap a hâzkôrül kellett ôket tartani, Igaz, hogy mindig ellâttuk ôket kellô
mennyiségu abrakkal, de azért fôtâplâlékukat mégis csak a nyilt legelôn'
kaptâk, a melyre minden este ki kellett ôket hajtani a kôzvetetlen kôzelben
levô partszélen.
A barantadzsik-tôl (lôkôtôktôl) egész Belsô-Âzsiâban nagyon félnek, s
ügy lâtszik, hogy éppen nagyobb kôzségek kôzelében nem egészen alapÿ
talanul. E. miatt felvâltva egyik lovâszunknak mindig kinn kellett tanyâznia
éjjelenként. a parti bozôtban, hogy a lovakat ôrizzè. Elly-bâi minden ellen-
kezés nélkül, a legnagyobb megelégedésünkre tëljesitette ezt a feladatoÇ,,
de BALTA-BAi-nak nem egészen izlett a dolog, s hogy B a r l u - b a i urammal.
egyetértve, meggyôzzenek bennünket a dolog veszélyes voltârôl, fegyvert
kértek, még pedig puskât, vagy legalâbb revolvert. Hogy bâtorsâgot ôntsünk
beléje, tényleg adtunk is neki revolvert, de akkor meg st. gyâva fréter, sajât
bâtoritâsâra, minden éjjel néhâny vaklôvést tett s ezzel felverte az egész
falut, ügÿ, hogy néhâny. nap mulva ismét elvettük tôle a fegyvert, s ezutân
fegyvertelenül kellett az éjjeli ôrzés minden rémeivel daczoinia..
Tartôzkodâsunk elsô idejét arra hasznâltuk, hogy lehetôleg gyorsan
âttekintsük a kôrnyéket és âllatvilâgât, egyrészt, hogy ezzel
gyakorlatot szerezzünk a teljesen idegen kôrülmények kôzt
valô gyüjtésben, tovâbbâ, hogy lehetôleg gazdag alapgyüj*
tèményt hordjunk ôssze, a melynek
szisztemâs tovâbbfejlesztését és kri-
tikai kivâlogatâsât a tôbbi kirândulâs
szâmâra tartanôk fenn.
Elôzetes tâjékozâs végett ezt az
eljârâst néjkülôzhetetlenül szükséges-
nek tartom, s azért mindjârt beren-
dezkedésünk utân - kihirdettem az
¿ostromâllapotot“, illetôleg' „gyüjtô-
âllapotot“, a mi annyit tosz, hogy a
falu reményteljes ifjüsâgât, megfelelô
szâmükopekekkilâtâsbahelyezésével,
felbiztattam, hogy hordjanak ôssze
mindenféle âllati lényt, a mi csak
keziikbe' akad. Ez a gyüjtôâllapot
nemsokâra valôsâgos „ostromâllapot-
45. kép. Barlu-Bai, Klippert és Balta-Bai. tâ “ vâltOZOtt, mert reggeltôl estig, a
nap minden órájában, a mikor megsejtették, hogy otthon vagyunk, megjelent
a vigyorgó képü, kôczos kôlyôkhad, zsâkmânynyal rakottan, a mit leginkâbb
teás-kannákban vagy hasonlô edényekben ôsszefogdosva tartottak. Volt ott
bogâr, -légy, ' pôk, százlábú, skorpiô, gyik, teknôsbéka, kigyó, piócza, ugró
egér, sündisznó, hai és esiga olyan gazdag vâlasztékban, hogy alig gyòztiik
osztályozni és konzerválni.
Sajnos, mindjârt az elsô munkanapon kisült, hogy a mi preparàtorunk
sokat diesért szakképzettsége nagyon gyenge lâbon âll, sôt általában nagy
a gyanùm, hogy K l i p p e r t soha életében rnég egyetlen Ms madarat sem
tômôtt ki, Megpróbàltam ugyan beoktatni ebbe az egyszerü mesterségbe,
sôt szokásomhoz hiven, néhâny falusi alakot is belevontam a tanulâsba (és
pedig kozâk noket, mert ezek rendesen tôbb kézügyességet tanusitanak,
mint a férfiak, |;ikik esak kedvetlenül vállalkoznak a preparáezió unaimas
munkâjâra), azonban csakhamar meggyôzôdtem, hogy minden igyekezetem
hiâbavalô, mert KnippERT-nek sem tehetsége, sem kedve nines a kézimunkâ-
lioz. Sôt, a mi még rosszabb volt, még az amúgy is kevés hajlandóságú
ilijszki tanitvâhyaimât is félre vezette, a mënnyiben makaesul az ô ôzônviz-
elôttj.- tolldiszitô müvészetét akarta . beléjük ônteni, s oktatâsaimat vagy
sehoÿÿ sem, vagy rosszul tolmácsólta nekik,
így azutân csakhamar le kellett arról mondanorh, hogy az Ilivdlgy
madárvilágából kiterjedt gÿüjteménÿt; âllitsak ôssze, s'csakis arra szorftkoz-»
hattam, hogy H ' legfontDS^bb mutatványL|iéldányokat szedjem ôssze, a
melyeknek a kitômése természetesëa|i nekem . jutott mulatsâgul, Nêmileg
azza! pótoltam ezt a kárt, hogy a madarak életmódját flgyeltem megbehatôan,
s ■ïz^rgalmasan gyûjtôttem az adatokat, a mire elegendô alkalmam volt
azokon a kisebb-nagyobb kirândulâsokon, a melyeket majdnem minden
nap hol egyesével, hol együtt tettünk, a hogyan a folyô kézimunka engedte.
Akârmüyen pusztânak lâtszik is Ilijszk vidéke, azért mégis felejthetetlenek
maradnak: elôttem ezek az elsô lovas vadâszatok az âzsiai steppéken, mert
az üj- és Idegenszerûség ërôs benyomâsât tették râm. Itt volt Ilijszktôl
északra az a puszta, a mely mint egyhangû, homokos'halrnok végtèlen
ùtvesztôje;‘vigasztalan egyformaságban terjedt el tôbb szâz versztnyire
északra, s a Szâri-Isik-Atrau homoksivatagot szegélyezi.
Egész nap ezek kôzt az egyforma, kerek, magas halmok kôzt s a
buczkâk ôlén elnyulô csôndes yôlgyek kôzt lovagoltam, Sovâny,. gyéren'
elszórt fücsomók, helyenként ürôm, más helyen sôs füvek teszik ennek a
pusztânak szegênyes nôvényi takaróját, a mely . csak tavaszszal, a hóolvadás
utân nÿujt elég tâplâlékot a nomâdok tiyâjainak. Itt Jegelészik kis csopor-
tokban a çsinos golyvâs-antilop (Antilope gutturosa)' s elvétve egy-egy idétlen
szaiga (Antilope sa im lW B gyorslâbü âllatok, mintha erre a félig sivatagra
vôlnânak teremtve, a hol hosszu utat keü megtenni az italért, Nehézkes
teknôsôk (Homopus horsfieldi) mâszkâlnak a. homokon, sajâtsâgosan csipkés,