csakis a veletlen segithetett volna eredmenyre, s igy draga idomet mas,
halasabb feladatoknak kellett szentelnem.
Ebben az idoben a szarvasok a felso erddhatar tajan, a nagy kiterje-
desu havasi legelok kozeleben tartozkodtak. Melyebben lenn a volgyekben
meg meglehetosen meleg volt, s, igy a szarvasbikak azt a helyet valasz-
tottak, a melyet, ugy Jatszik, csak a bdges idejen, oktober elejen hagynak
el. Sajnos azonban, ezeken a huvds tanyakon alig volt akkor mas allatelet,
mert a volgyekben eppen most erett a ribiszke (ldrgiz nyelyen: kara agai)
es a rokatol kezdve lefele egeszen a rovarokig, majdnem minden allat ezt a
teritett asztalt lepte el.
Ennek folytan en kirandulasaimmal a melyebben es *-• kqzepiltt fekvd.
teriiletekre szoritkoztam, mig a kirgizek mindig felfele vagytak, s ugy sze-
rettek berendezni a dolgot, hqgy kenvtelenek legyiink mindig az erdohatarig
felmaszni. Bar-tobbszdr sikerult ez a terviik,, a vart eredmeny elmaradt,
mert csak nehany nyomot talaltunk, igaz, koztuk nehany egeszen frissei
is; de legalabb megvolt ezeknek a kirandulasoknak az a hasznuk, hpgy
teljes tajekozodast nyertem a vadallomany felol s osszegyujthettem a rot-
vadra vonatkozo, iment elmondott adataimat.
^ Elo rotvadat Przsevalszkban es Narymkolban fogsagban lattam; mind
a ket helyen szarvasok voltak, a melyeket meg, borju korukban fogtak el
es haromeves korukban mar szeles, sokvegu agancsuk volt. Mint minden
ilyen^ esetben, a szarvasokat agancsuk vegett tartottak,. melyet kello idoben
leftiieszelnek, hogy eladhassak. A 158. kep a Przseyalszkban fogsagb^H levip
haromeves maral kepe, a melynek agancsa mar hatalmasan kifejlodott.
159. kép. Leptopoecile Sophiae.
XVI. FEJEZET.
B Ù C S Ù A S Z Y R T E K T Ò L .
ZEPTEMBER 21-én voltunk utóljàra vadàszaton a Tekkesz-Kapkak
vidéken. ' A kazakoktól Ibyakat béreltem hét napra, ebból mar
hat elmult s az utolsót arra akartam felhasznalni, hogy sajàt
àllataink kimélése végett, a Kapkak-hàgón keresztiil visszàtérjek
a szyrtekre, a hol a kazakokat kifizetném.
Az alatt a nyolcz nap àlatt, a mit òsszesen ezen a vidéken tòltdttilnk,
az 6sz téljes hatalmàval koszontòtt be, s majdnem egy éjjel alatt elsàrgult
a mélyebben fekvo teriileteken minden lomb, a melyet a szyrtekrol vaiò leszàl-
làsunk alkalmàval még teljes nyàri iideségében talàltunk. Ez a ’iómbhullàs
kezdetét s ’-az elsòiéjjeli^ fagyok ■bekòszòntését jelenti. A téli pihenòre induló
novénvzet tarkà szinpompàja kedves ellentétben volt a , fenyoerdók komor
zoldjével s az uj szinhatàsok egész tòmegével jàrult hozzà a tàjkép szépségéhez.
A Tekkèsz-vòlgy mély teknòje lemélyed a tulevelu fàk zónàjànak alsó
hatàràig, de rendkivul kedvezo klimàja megvédelmezi a kòzép-àzsiai nap
perzselo hatàsa ellen annyira, hogy a. Picea Schrenckiana erdei nem érint-
keznek kozvetetlenul j a scsunya, félig sivatag csi-steppékkel, mint a : tòbbi
medenezevidéken, hanem valósàgos lombos erdók koszoruja ovezi a feny-
vesek aljàt mindenfltt, a hol magasabb nòvényzet kifejlodésére elegendo talaj-
nedvesség van.
fgy a Tekkeszbe torkoló folyócskàk mentén valósàgos galéria-erdok
huzódnak, nyir-, fuz- és nyàrfàkból, meg a kòzònséges, ttìskés dzserganak-
ból (Hippophaè rhamnoides)' de a mellett olyan sflru, szòvevényes alja-
novényzet, mindenféle kuszónovény, asklepias-faj, nàd (kamis) kuszàlódik
itt òssze -Valósàgos fallà, hogy teljesen àttòrhetetlennek tetszik. Nyulak és
fàczànok seregef népesitik be ezeket a valósàgos dzsungeleket, sót még
alàbb a Tekkesz vòlgyében, a hol a bozót még jobban kiterjedt, ott lappang
a sok vaddrsznón kiviil a rettegett dzsol-barsz (tigris) is, a mely àllitólag a
Kungesz partjànak dzserganak-bozótjàban nem ritka. Itt persze nem volt efféle
nagyobb vad, de mivel mindig talalhattunk apróbb vadat, mint a kis fekete