kezett, n kik ott uz egész
kcreskodelmat, Etz ugósz fcr.
gnlnmt n k e zö k b sa tnrtják,
ebben a tokìntotben le k e if
fog iguznt adni.
Un azután most a szár-
tok módjárn, ezekröl a lenti
nevezett törzsekröl is Úgy,
mint a tnrnndzsikról, a kikn'j
kés6bb lesz szó, le akamók
disputálni a török eredetet,
végül nem maradna más kép-
viselöje a törököknek, mint
az özbekek egy része, meg a
kirgizek, ezek pedig olyan tö r-
zsek, a melyeknek úgysztl-
ván tdrténelmük sincs, s a
török népek fejl8désének ®r-
ténetében a legszerényebb, a
25» kép. Schach—Zindé.
legjelentéktelenebb szerepet játszották. Ugy hiszem, hogy a mongol tipus nem
conditio sine qua non a török népekre nézve, hanem természettudomànyi
szempontból épp úgy, mint a kaukázusi, (vagy a tatàr), a törzsek fejlodésé-
nek egyik szélsó jellegét adja meg, a melyek között fokozatos àtmenetek tallii-
hatók. Igy van ez az egy es törzsek dialektusával is, a melyben az egészen sp
czìàlisan kifejlödött „oszmanlF-tól a kara-kirgizek primitiv csagatáj nyelvéig
minden átmenet megtalálható, s a kara-kirgizek és kipcsàkok nyelve màr
hatàrozottan közeledik a mongolhoz.
Véleményem szerint a torokséggel, a mely legfényesebb koràban az Aitai! t
az Uralig és a Földközi-tengerig terjedt ki Ázsiában, sohasem àllt szémben
nagyobb kifejlódéssel a kozbeékelt ària perzsa nép, mint ma, s csak termé-
szetes, hogy az érintkezés helyein, a règi Chorasszánban a fajok egymàsba
keveredtek, mint a hogy az ma is torténik a politikai határok változásával.
Hogy mennyiben tekinthetjiik a tádzsikokat Turkesztàn és különösen
a turkesztáni hegyvidék oslakossàgànak, ma még el nem dönthetjük, de hiszem,
hogy a félig, vagy egészen letelepiilt galcsak,1 a kik p i. S chwarz szerint
Turkesztánnak természetesen áriai oslakói volnának, nem egyebek a török
törzsektöl annak idején a hegyek kozé szorított tádzsikoknál. Különösen
megerósíti ezt a véleményemet H edin S ven híres munkájának egy p o n tja
1 Perzsa néptorzs, a mely az Alai, Pamir és Karategin magas völgyeiben, az Amu-
daija, a Szerafsan és a Tarím forrás-vídékein él ; rendesen csak egyszeruen ,,tádzsikok“-nak
n evezík.
(I. ki)tei, 500. lap), a mely igy hungzik; „Az Arpa-talak hàgó, a rnelyen a
ifgkozelebbl napokban ukartunk àtkelni, valJàsokat vàiaszt el egymàstól.
Ki ietro tOle csaJc szunnitàk laknak, nyugatra pedig siltók is, A két moharn-
■edàn felekezet mindazàltol a legszebb egyetértésben él, » az az ellen»é-
jesltedés, a mely kUlbnben a szunnita tOrokftk és a siita perzsàk kbzt lenni
9kiikott, itt teljesen hiànyzik“.
Konnyen érthet6, hogy a siksàgi tàdzsikok, a kik a szunnita torok népek
iényti l'alma alatt élnek, ma szintén mind szunnitàk. Nem magyaràzhatjuk màs-
képen a Szànk-ìiol-Pamir rejtett vdigyeiben lakó érdekes siita perzsàk eredetét,
nhinthogy azok az eliirenyomuló szunnita tbrokség eloi meneklilve, a hegységbe
ion liliale, a hol vallàsukat és néprajzi vonàsaikat zavartalanul megtarthattàk.
Az àzsiai magas hegységek bérczes vidékei nem olyan iakóhelyek, a melye-
kel valamely szabad nép minden kulonos kényszer vagy nyomàsok nélkiil keresne
Sei. igy pi. a kirgizek csak akkor kezdték- nyàjaikkal a Khan-Tengri vidék magas
vplgyeit felkeresni, a mikor a virànyosabb és gazdagabb, mélyebben fekvo
Bgeldket és mezdket a gyarmatosok stb. ellepték, s szuk lett nekik a hely.
A galcsak siita iszlam vallàsa valóban nem azért jutott azok kozé a
fejtett, kietlen hegyek kozé, hogy ott az eredeti primitiv nap- vagy tuz-
■riàdàst elnyomja. Sokkal inkàbb valószinu, hogy' ez a vallas Irànból szar-
■ìazott, s csak az elórenyomuló tòròkok elol menekiilt a hegyek kozé, a
hova oket azutàn sokkal, de sokkal késobben a szunnita kirgizek kovették,
| kik szerenesére elég rossz mohammedànok, s igy nem irtóztak attól, hogy'
■zekkel az „eretnekekkel“ baràtsàgosan érintkezzenek.
A visszavonulàs idejét — egybehangzóan az iszlamnak Azsiaban vaiò
eltcrjedésével | | g | idòszàmitàsunknak Vili—X. szàzadaig tehetjiik. Késóbb
mgyanis Turkesztanban a szunnita tòròkség vàlt uralkodóvà, azt meg fel nem
fehetjiik, hogy ezt a galcsa-telepet késóbbi siita menekiiltek alapitottak,
-|nert szàmos ethnografiai ok szól mellette, hogy ez a tòrzs régóta elzar-
kózottan és izolàltan fejlódòtt.
Akàrhogyan is all màr most a dolog, ennek az okoskodasnak az volt
alczélja, hogy kimutassuk, miszerint a mai Turkesztanban a perzsàk elter-
jédése nem azonos a szàrtok elterjedésével, tovàbbà, hogy’ egy hajdani iràni
népfaj maradvànyai egészen a Pamirig s a mai Ferghanàba is elòrenyomultak
■Svan> de àltalàban (Taskent kivételével) a Szir-Darja vonalàt nem lépték tuL
Basgària és Kelet-Turkesztàn turk népei azonban egységes, kozos erederu
jalódi tòròk szarmazàsu népek.
A mi a „ s z à r t“ s z ó t illeti, ennek csak egyr magyaràzatàt ìsmerem. azt,
a m elyet L e r c h adott és yj S c h w a r z idézett. Ez a magyaràzat a màr Pio-
iipiAEus-tól is h a s z n à lt „Jaxartai“ einevezésen alapul,1 a mely a hasonló
V. ìj. a „Jakyges, Jazyges“, magj'aral Jasz—ijdsz szavakat. Kùgi* nvehen vagy
d|saa ijat jelent.