A míg éppen ez a silàny holmi az oroszok közt megfoghatatlan köz-
kedveltségnek örvend, addig, úgy látszik, teljesen megfeledkeztek egy màsik
hímzomódról, a mely kivitelének pompás voltával, a rajz tisztaságával messze
felülmulja az elöbbit.
Ez selyemmel készült szár- vagy lapos-oltésü hímzés egyszerü fehér,
vagy néha kék vagy zöld pamutszövetre. Rendesen törülközönek vagy dasz-
tarchán-nák1 (abrosznak) használják, de díszítik vele -a szobát is, söt ezzel
választják el az egyes helyiségeket. Különösen a faldíszek valóságos remekek,
tekintve a rajzot és a szinek harmóniáját. Valamennyi ilyen hímzésnek
jellemzö motivuma a nagy, bibor-vörös szinü nap-korong, a mely olyan sürüen
van behimezve, hogy szövetnek látszik. A többi ékítmény föleg stilizált nové-
nyekböl, novény-kacsokból áll, a melyek vagy egy kozéppontból kiindulólag,
szétszórtan fedik a keime felületét s csak szimetrikus elrendezésükkel függnek
össze, vagy pedig össze-vissza gabalyodva, vakmerö módon egymásba fonódva
fedik sürün a szövet felületét, mint egyetlen szervesen összefüggö egész.
Némelyik nagyvonású díszítmény valósággal gót izlésre emlékeztet. Állat-
motivumok ritkán fordulnak elö, de a stilizált pávatollak meglepo szinezé-
sükkel remekül szokták díszíteni a sarkokat. A szinek közül a sotét bibor-
vörös dominál, meg a nyugodt sotétzold, a melyet még fekete szálakkal
tompítanak és.mélyítenek. A többi színt csak okos mérséklettel alkalmazzák
itt-ott elszórva, s csak az egésznek díszére szolgálnak, a nélkül, hogy kiáltó
ellentéteket hoznának létre.
Európában ilyen hímzést „bocharai hímzés“ neve alatt csak elvétve,
Konstantinápolyból származó példányokon láttam, pedig kétségkívül nagyobb
elterjedést érdemelnének. B auer L. Szamarkandban foglalkozott ennek az
árúnak kivitelével Konstantinápoly felé; az o lakásán láthattam vaiami 200
darab ilyen règi, jókézimtmkát s összehasonlithattam öket. Az efféle gyüjtemény
szinpompája leírhatatlan, s még inkább növeli a dolog becsét a mötivumok
rengeteg gazdagsága, mert a szabadkézzel tervezett minták mind rendkívül
jellegzetesek és szigorúan stilszerüek, azért alig lehet két egyformát, söt még
csak hasonlót is találni.
Taskentben és Szamarkandban, úgy használat közben, mint a bazá-
rokban felhalmozva, temérdek ilyen hímzést láttam, s állítólag Bocharában
is ép olyan nagy mennyiségben van forgalomban. Kelet felé azonban,
Szemirjecs tarandzsi és szárt népe nem használja öket, csak az elvá-
gott darabok kerülnek vásárra, mint pi. a hogy a karkarai vásáron láttam,
a kazak nó'k számára fejdiszül. Ebböl azt következtetem, hogy ez a
munka nem eredeti turkesztáni ipar, hanem talán a tadzsikoktól vették át,
vagy talán még inkább Indiából bevándorolt müvészet. Ott ugyanis, a mint
1 Mind a két keskeny végén hímzéssel ellátott, hosszas .kendo, a melyet a földre kite-
xítenek s erre tálalnak. Erról nevezték el aztán a vendéglátást is dasztarohánnak.
198. kép. Pénteki ima a III. Sándor Czár mecsetben, Taskenlben.
értesültem,. különösen Szrinagar és Amritszár vidékén ép úgy készítik és
használják. Sajnos, ezek az ipartermékek is hanyatlásnak indultak, mert a mai
készítmények sem müvészetileg, sem pedig az ízlés tisztasága tekintetében
nem hasonlíthatók a règi darabokhoz. Az ország területén azonban van még
jókora készlet, s mivel darabjuk minoség és nagyság szerint csak 8—-15 rubel,
itt volna az ideje, hogy iparmüvészeti múzeumainkat ellásuk velük, s ezeket
a pusztulás elé nézo kincseket megmentsük, a míg van ido rá.
A hímzéseknek ezen a két fo faján ldvül még láthat a turista elég
más arany- és ezüst-hímzést, valamint hímzést pamuttal vagy selyemmel
és pedig börön éppen úgy, mint külonféle kelmén. Különösen a dúshímzetú
dzsigit-nadrágok tünnek fel, a melyek a szárt városok igazi külonlegességei.
A nadrágok legnagyobb része börböl van ugyan, de vannak dúsan hímzett
szovet-bugyogók is. Magam is vettem egy ó-divatú, különösen díszes, impozáns
ilyen ruhadarabot, a mely eredetileg egyszerü canevasbói van, de a keresztes
hímzés valóban sürü selyemruhává teszi. Sárga alapon tarka, stilizált virágok
hintik be, mesterien rajzolva, s valódi megtestesülése a keletiek mondaszerü
pompaszeretetének.
Áttérek most arra az árúra, a mely az európai utazókat legjobban
vonzza Azsiában, t. i. a szönyegekre. Meglehetös nagy illuziókkal indultam
ebben a tekiñtétben utazásomra, de keserüen csalódtam.
Mint minden eddigi ecseteléseim, úgy ennek az árúnak megismertetése
alkalmával is nem tekintem a transzkaspi területet, s csak megemlítem, hogy