a mint pohara kiilrült. Külónben pedig megtartottam az orosz konyhát, s
a mennyire korülményeink. kozott lehetett, egész szabályszerúen tálaltattam.
B ik d e n még sohasem evett így terített asztal mellett, evóeszkoz, tányér,
pohár, szalvéta «tb, kiséretében, s érdekes volt nézni, hogy milyen méltósá-
gosan és milyen éles megfigyeléssel igyekezett a kényes ügyben eltalálni a
helyes kibontakozást. Eloszor mindig a gyógyszerészt kináltattam meg. A
legpontosabban megflgyelte, hogy az mit csinál, hogy minden kézmozdulatát
utánozza; a kirgiz etikettet csak annyiban tartottuk be, hogy néha-néha
egy-égy kovér falatot magam tettem a tányérjára. B ik d e n világért sem evett
volna addig egy falatot sem, a míg mi meg nem kezdtük, hogy hibát ne
cjináljon, de aztán t>J|| poritosan utánunk csinálta, hogy a ki nem tudná,
hogy most eszik eloszór európai asztalról, sohasem vette volna észre. Bár
nagyon megtisztelve érezte magát a kirgiz, nem valami jó! mulatott a dolgon,
s láthatólag akkor kezdte magát csak jól érezni, a mikor végre a tea kbvet-
kezett, s ismét otthonos talajon mozoghatott. Mindenesetre derekasan viseh;
kedett. Veleszületett intelligencziája és finom tapintatossága jobban kisegítette
6t ebból a hinárból, mint a hogy némely európai tudott volna kikeveredni,
a ki ugyan a félvad nomáddal szemben mint müvelt ember tetszeleg, de
ilyen alkalmakkor, a mikor pedig megszokott kornyezetébol sokkal kevésbbé
zokkenik ki, mint a félvad nomád, még sém tu d n a eg y sereg baklovés és
nevetséges ügyetlenség nélkül keresztülvergódni.
Október 2Q-ig az említett mindenféle rhunkával voltam elfoglalva, a mely
külSíjben a kirándulás gazdag eredményeinek gyonyórüségei mellett még
kellemetlen csalódással is szolgált. A mikor ugyanis egy Przsevalszkban
lakó, a fotografálásban jártas katonával az útkózben felvett képeket kezdtem
elóhívni, a magammal hozott Eastman-féle filmek haszontalan volta azon-
nal napvilágra került. Egész tekercsek váltak ogós/.en hasznavehetetlenekké s
felvételeíninek alig egy harmadrészéból lett félig-meddig valami. Külonósen
az Adr-iór, Naryn-kol és Ecskili-tas vidékének felvételei mentek tónkre, úgy,
hogy ezekról a pompás és érdekes hegyvidéki tájképekról nem maradt más,
mint a mit élénken és tartósan megóriztem emlékezétemben — gyenge ered-
mény a reá fordított fáradsághoz és koltséghez, képest!
Végül még el kellett búcsúznom derék szyrti útitársaimtól, ATTEi-tól és
BiLEK-tól. Ez némileg fájdalmas volt, mert megszerettem 'ezeket az embere-
ket, s a tanyákon toltótt kellemes esték sokkal kozelebbi viszonyba hoztak
bennünket egymással, mint az úr és szolga kozott egyáltalában lennf szokott.
Kifizettem oket, néhány csekély ajándékot adtam nekik, s ezzel fájó
sziwel vettek tolem búcsút.
Ezzel a szyrti kirándulás végleg befejezodótt; róvid, kellemes élmény
merült el isntéf'a múlandóságba, s csak emléke maradt meg, mint drága,
pusztúlhatatlan kincs!