À meddig a Tarim-medenczét vaiami règi belsö-äzsiai tenger kiszàradt
s teljesen lakhatatlan fenekének tartottàk, a melynek legfeljebb a szélein
lehetséges vaiami nyomorüsägos élet, és pedig éppen csaUs nomàd élet:
addig azt kellett hinnünk, hogy ezeken a pusztäkon ügy teremnek a pàsztor-
népek, mint vaiami sàskàk, a melyek, ha tülszaporodtak, felkerekednek s
köröskörül mindent pusztitva àrasztanak el. Ma mar tudjuk, hogy a Tarim-
medenczében ösidök óta arànylag magas muveltségQ népek éltek letelepülve.
Marco P olo leirja a XIII. szàzadban ott viràgzó nagy värosokat ; az üjabb
kutatàsok még sokkal régibb kultura maradvänyait hoztàk napvilàgra : H edin
S ven felfedezései utan hazànkfìa, dr. S tein A urél , bàmulatos magas müvelt-
ség nyomait asta ki a mindent betemetö por és homok alóL
A mint volt régen, körülbelül ügy van ma is. A medencze szélén ott
laknak a földmivelö népek mesterségesen öhtözött földjeiken, de ott vannak
a nomàdok is az oazìsok kornyékén, söt, mivel a természetes üton fejlödött
nomädsäg nem volt elegendö a gazdasàgi csereviszony fentartàsàra, a folyók
partjainak sürü erdeiben, gyepes legelöin félnomàd pàsztorok Iegeltetik a
letelepült gazdàk nyäjait, sokszor messze vidékekrol vonulva oda.
Nem akarom kutatni, hogy milyen szerepet jàtszott a sokat emlegetett
ùz vagy ghuz (oghuz, ghiiz) nép a kozépsó Tien-san és a Tarim-medenczé
kulturàjànak torténetében, de egy dolgot bizonyosnàk hiszek: azt t. i., hogy
a mióta torténelme van Belsö-Äzsiänak, azóta klimàja körülbelül ugyanaz,
mint ma, s ezzel az ember életfeltételei is lényegében ugyanazok.
Bàrmilyen sürü népesseg làkta téhàt hajclan a Tarim-medenczét,
az gazdasàgi tehintetben mindenesetre a nomàdsàgra. volt utalva ; viszont
a nomadsàg csak ott szaporodhatott tulì a hol az életéhez szìikséges letelepült
földmivelö elem hello szàmban élt.
Hogy hajdan a gazdasàgi àgak szerint torzsekké vàltak volna el Äzsia
népei, alig hihetö, s igy meg kell baràtkoznunk azzai a felfogàssa}, >. hogy
vaiami hülönösen eröteljes nomàd nép felviràgzàsa legalàbb hezdetben min-
dig együtt jà r a nép letelepült részéneh mnveltségi felviràgzàsàval is.
Ez a felfogàs megvilàgitja, véleményem szerint, azokat a làtszó-
lagos ellentmondàsokat, a melyek a nyugati krónikàsoknak a népvàndorlà-
sokat illetö feljegyzéseiben talàlhatók. Ügy a hunokat, mint a különbözö
turk törzseket, a kazarokat, bolgàrokat, kunokat, késiibb a magyarokat, s
végtìl a „mongolokat“ vagy „tatärokat“ ügy irjàk le, mint zabolàtlan hor-
dàkat, de a mellett a legnaivabb módon mindenféle institucziókat sorolnak
fei az ö kozigazgatàsukból, a melyeket mindennek lehet mondani, csak éppen
barbàroknak nem. Ezeknek a betörö hordàknak organizàló, àllamalakitó ereje
is mar arra vali, hogy közelröl ismerték valamely letelepült, körülhatärolt
területen élo nép közigazgatäsät és jogàllapotait, s ez kétségteleniil arra enged
következtetni, hogy muveltségtik messze felülmulta a kozonséges nomàd kultu-
ränak niveaujät. A hóditó seregek legnagyobb része valóban nomàdokból
àllhatott, mint aul- vagy torzs-kotelékben allò könnyü lovassäg, körülbelül
ügy, mint pi. C hudojar khàn khokàndi seregének legnagyobb részét kirgizek-
böl és kipcsakokból toborzotta, vagy a hogy J aküb bég serege legnagyobb-
részt kirgiz és kipcsak nomàdokból àllott. A seregek szellemi vezetése azonban
a müvelt elem kezében volt, vagy a letelepültek, vagy pedig a törzsböl
szàrmazó bai-dk kezében, a kik muveltség tekintetében egészen egyen-
rangüak voltak a vàrosiakkal s ezeknek adminisztrativ instituczióit ép ügy
ismerték, mint a sajàt magukét. J akub-bek szedett-vedett nomàd seregének
egész vezérkara volt andidzsàni férfiakból, a kik. csapatosan siettek a
kalandorhoz Kasgariàba, a mint az „Bedauletté“ vagy „Attalik-Ghazivä“
küzdötte fel magät.
A nomàd népnek itt röviden vàzolt gazdasàgi jelentSségét az európai
fogalmak szerint ügyszolvän teljesen terméketlen területen — az oroszok
tokéletesen tudjàk méltànyolni, a mit mär emlitettem is. Ez az érdeklodés
és az abból fakadó védelem az okai a nomädok, különösen a kazakok mai
tagadhatatlan' felviràgzàsànak, a mi pontosan nehezen ellenörizhetö ugyan, de
mindenesetre érezheto szaporodàsukon mutatkozik leginkàbb.
A nomàd törzsek elszegényedésérol sok mindenfélét rebesgetnek. Az a
kevés adat, a mit ebben az iränyban összegyüjthettem, ilyesmit nem àrul
el. Kétségtelen, hogy egyeseh nagy gazdagsàga hanyatlott, de a nomàdok
szämära annyi üj keresetforràs nyilt meg, s a tulajdon védelme a mai rendezett
orosz kozigazgatàs alatt olyan nagy, hogy a köz kétségtelemil és szemmel
làthatólag gazdasàgi felviràgzàsnak indult.
A kirgizek gazdagsàga és összes vagyona hàziàllataikban rejlik, s annak
is legföbb része a ménes, aztàn a juh-nyàj, majd a tevék s végtìl a szarvas-
marha-csorda. A pusztai kazakok gazdasàgàban a lovak utàn mindjàrt a
tevék következnek, mert ezeket mint szàllitó àllatokat, nagy mennyiségben
tenyésztik.
A szemirjecsi kirgizek közt baigus, olyan „földön-futo“, a kinek lo va
sincs és igy gyalog jàrni kénytelen, aligha Van, mert az ilyen meg sem tudna
élni. Legfeljebb a vàrosókban lehet itt-ott ilyen nyomorult ficzkót talàlni,
mint cselédet, mig kinn, az aulokban, minden felnött legénynek legalàbb egy
Jova van, a mely az ö kizàrólagos személyes tulajdona. A ló legföbb becse
azonban nem szàllitó-képességében rejlik, hanem igen értékes mint igazi
tenyész-marha is. A kirgizeknek valósàgos csemegéje az 4 ^ 2 . éves kovér
csikó hüsa ; finnepélyes, nagyobbszabäsü lakoma e nélktìl nem is képzel-
hetö. A nomàdok azonban keveset fogyasztanak az ö nyàjaikból s azt
inkàbb tòkénék tehintih, a melyneh hamataiból élneh, s igy a ló-tabun-nak
igazi haszna a tejtermelésben rejlik. A humisz volt és lesz a gazdag kirgizeknek
minden nyàron àt a fotàplàléka, söt ezt a tartós és kellemes italt a vàro-
;siak is annyira szeretik, hogy. eladäsra kerülö felesleg-termelése jelentékeny
haszonnal jàr.