azonban nem lehet ósszehasonlítani az európaiakkal, mert termelóképességük
kevés kivétellel alig egy tizéd-, sót sokszor alig egy huszadrésze az ugyan-
olyan területü európai legelóknek, úgy, hogy ott ugyanazon számú marha
fentartársához tízszer, húszszor annyi legeló kell, mint Európában.
A míg a primitív nomád népség aránylag gyéren lakta ezeket a terü-
leteket, addig a kedvezótlen kórülmények kózepette is meg tudott élni. Hely
volt bóségben, s az igazi nomád háztartáshoz okvetlenül szükséges, arány-
talanul óriási nyáj eltartása a határtalan legelókón még konnyü volt.
A népesség szaporodásával azonban a korülményeknek meg kellett
változniok. Az egyes nyájtulajdonosok kozt felmerült határvillongásokon
kívül, a melyek okvetlenül bizonyos torzsekké való csoportosulásbkra és
valamiféle birtoklásokra vezettek, a nyájaknak a népesség novekedésével
arányos szaporítása elé természetes akadályok górdültek, a melyeket átlépni
a nomádoknak lehetetlen volt.
A havasok oldalain található igen kevés alkalmas vidék kivételével,
Belsó-Ázsia novényvilága nem engedi meg, hogy a vadon novó füfélékbólf
kelló mennyiségü téli takarmányt gyüjthessenek, s~ így lehetetlen a legelót
és az istállózást váltogatva alkalmazni. Ennek aztán az a kovetkezménye,
hogy a marha-állománynak minden túlszaporítása, okvetetlenül éhinséget von
maga után. A marha-állomány fejlesztésének korlátozása azonban további
kellemetlen kóvetkezményekkel jár, a melyek dóntó hatásúak' a nomádok
gazdálkodására nézve. Az év egy részében a nomád megél a tejen, de a
szegényeà téli legelók használata idején majdnem tisztán csak a hústáplá-
lékra van utalva, a mi annyira igénybe veszi a . nyájat, hogy valóségos
„tókeemésztés“-nek nevezhetjük, hacsak a nyáj — európai fogalmak sze-
rint — nem aránytalanul nagy.
Ha már egyszer a marha-állomány és fogyasztó nomádok száma
kozótti viszony olyan egyensúlyba kerültek, hogy a termelés csak éppen
meggyózi a fogyasztást, akkor csak vaiami kicsiség kell, vaiami elemi csa-
pás, nagyon havas tél, száraz évszak, marhavész stb., hogy a torzs sorsa
meg legyen pecsételve s tagjai nyomorultul tónkremenjenek.
Hogy mily konnyen bekovetkezhetik az ilyen veszedelem, még ma
is láthatjuk. így pl. Orosz-Turkesztánban átlag minden 30—40 esztem
dóben pusztít eñéle csapás valamelyik vidéken s ott a marha-állományt
80—90%-éaZ alább szállítja!
Igy tehát a nomádság csak akkor maradhat fen n tovàbb is, ha az életfen-
tartásához szükséges fogyasztási czikkeket valamely más produkczió segítségével
fedezhette, s mivel a vadászat és a halászat Belsó-Ázsiában csekély jelentoségü,
csakis a foldmívelésre gondolhatunk, mint a mely a szükségletet fedezheti.
S csakugyan, a nomádság nagy mértékben reá van utalva a letele-
piilt népek gabonatermelésére, és pedig annyira, hogy a nomádok téli táp-
láléka majdnem kizárólag ebbol a forrásból ered.
Nem feladatom, hogy énnek az állapotnak a létrejóttét a belsó-ázsiai
népek kulturális fejlódésére vonatkozólag vizsgáljam, de ahhoz az igazság-
hoz, hogy a nomádok Belsó-Ázsiában nem élhetnek a letelepült népek nél-
kül, még hozzá kell adnom, hogy viszont a letelepitlt lakosság sem tudna
boldogulni nomád népek nélkül.
.Tóbbszór említettem már, hogy Belsó-Ázsiában a szántófóldek, vagy
kertek létesítése mesterséges óntózés nélkül lehetetlen ; de az efféle kultura
nemcsak, hogy meghatározott területekhez van kótve, a melyeken kívül
terjeszkedni teljes lehetetlenség, hanem azonkívül az ilyen fóldmívelés nehéz
munkával is jár, úgy annyira, hogy Belsó-Ázsia fóldmívelését valóságos
kertészetnek tekinthetjük s bizonyos értelemben határozottan intenzivnek is kell
mondanunk. A legelók eloszlása miatt a legszélsóbb értelemben extenzivnek
nevezhetó marhatenyésztést az ilyen intenziv fóldmíveléssel nem lehet úgy
egyesíteni, hogy mind a kettó egyazon üzemben egyesüljon. A lósztalaj nem
kivánja a trágyázást, mert a levegóból folyton aláhulló por mindig megújítja
a termó-talajt s ezzel elesik a fóldmívelóre nézve a marhatenyésztés legfon-
tosabb czélja. A nagyobb, városokká nóvekedett telepek hússzükségletét a
nomád sokkal kónnyebben tudja fedezni mozgó nyájaival, mint a röghöz
kötött telepítvényes, a ki az évszakok váltakozó elónyeit nem aknázhatja
ki, a nélkül, hogy tulajdonképeni fóldmíveló munkálkodásának gyümólcseit
ne veszélyeztesse.
Nem szabad tehát a nomádságot itt a kultura alacsónyabb fokán álló
népnek tekintenünk, hanèm úgy kell tekintenünk a dolgot, hogy az a helyi
klima természetes kóvetkezményei folytán a nomádok és a letelepültek között
szükségkép íejlódó munkafelosztás kóvetkeztében valósággal alapfeltételét
alkotja ezeken a vidékeken az ember létélének. Hogy a foglalkozások
külónfélesége egyszersmind faji külónbségekkel is össze van kótve, annak
szerintem nines vaiami nagy kulturtórténeti jelentósége.
Tibetben például még ma is azt látjuk, hogy a nomádok úgy, mint a
földmivelök közös tórzsból erednek, s ugyanez volt az eset a mongolok közt
is a kózépkorban. D zsengisz utódainak biródalmától a magas kulturát leta-
gadni ma már haszontalan tórekvés volna ; mindazáltal kétségtelen, hogy
azok a nomád seregek, a melyek a B ogdu-khAn parancsainàk engedelmes-
kedtek, abban az idóben is csak úgy voltak szervezve, mint a mai mongol-
nomádok, vagy akàr csak a kazakok, kirgizek vagy kalmükkök.
Különösen pedig Turkesztán területén a nomádok és a letelepültek
eloszlását elsó sorban a topografiai helyzet szabta meg. Transzkaspia vég-
telen pusztái, a Balchas kórnyéke mélyen fekvó folyamágyaival ép úgy,
mint a Tien-san, a Pamir, a Kven-lün, meg Eszak-Tibet kietlen hegyvidékei
a nomádok birodalma volt, mig a földmivelök a hegyek lábánál elhúzódó
oázis-óveken, vagy a pusztákon végigfutó jelentékenyebb folyók mentén talàl-
tak alkalmas helyet a letelepiilésre.